Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 118. szám

Pest, 1861. kedd sept. 17. 118. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Törvénykezési kérdések. — Mires párisi bankár bűnpere. — Hazai törvénykezés. — Hivatalos tudnivalók. Törvénykezési kérdések, (Lásd e lapok 98. számát.) 4. S. F. úr az országbírói munkálatba felvett uj rendszabályok, mint idegen s külföldi elvek, érvényességének a ,,Magyar orsz." 180-ik számábani feszegetésével, — melynél fogva az 1848-ki törvényhozásnak az ősiség eltörlésére tán oka se lett volna, s mely szerint ő maga ősiekben örökölni igen is, hanem szerzeményre örökösöket hagyni nem szeretne, —nem birand itt bennünket annak tüzetes vitatására: valljon a magyarnak, már ugy is mint nyolcz évszázadtól fogva a nyugoti népek Institutiói hű utánzójának általában, de különösen a német törvényrégiségeknek mélts. Bartal Gy. ur még ugyan jó ősi szokás nyomán latinul irt Conmmentárjai 1, 36, 50, 54 stb. lapjain nevezett csak néhány irói szerint is, —valóban lehet e még a jog s törvénykezés dolgában, minden más nemzetétől lényegesen eltérő s eredeti felfogása? — Azt is, hogy a Legitimát már Etrekarchai Greorch Illés, a honi törvény nagyérdemű kiadója, még 1833-ban irt törvényes tárgyú értekezései 1, 33 s köv. lapjain, — igaz, hogy sokkal csendesebb körülmények közt, — nem ok nélkül ösmertette légyen, csak mellékesen felemlítve; — érdekesebbnek látjuk e helyen a tiszt, értekezőnek az emiitett munkálat 18. §-ára tett észrevételeiből felötlött azon kérdést, hogy kire szálljon utoljára is az uratlan vagyon, ha csak nem a koronát vagy államot képviselő kir. fiscusra? — S minthogy ennek örökösödése általános megszüntetéséről szó sem lehet, — különösen azt: váljon a földes uraknak háromléki jogával a városi fiskusnak örökösödése is megszűnt légyen? A sz. kir. városi terület ugyan is már eredetileg egy egész halhatatlan községnek, Communitásnak, lévén adományozva; természetes, hogy egy örökös s végrendelet nélkül kihaló tagjának vagy lakosának, nem az adományozó, hanem csak maga a község lehetett örököse. (Éder de init. et jurib. Saxon. in Transylv. 48, 154. 1. és Observat. ad histor. Transylv. 227 s k. 1.). Ezen község örökös tulajdonának eszméjéből, melynél fogva a kir. fiscus örökösödésének még az erdélyi székelyek közt sincsen helye, következett különösen, hogy királyaink az ily már egyszer örökre eladományozott telkekről jogosan nemességi leveleket sem adhattak többé;(Ederobserv. 251. 1.) Minthogy a régtől fogva többféle adót fizető s ez által a kir. fiskus eredeti jogát folytonosan meg váltó polgár egyszersmind katonáskodott is. — Azon kir. adománynak s régi törvényes szokásnak oka s alapja pedig mind eddig nem változván s meg nem szűnvén, miután a városi községek országos érdekű szükségei mind inkább növekednek is; talán világos, hogy a város azon hagyatéki jogának tovább is fenn kell állania, s hogy tehát minden uratlan vagyon, különbség nélkül a királyi fiskust ezentúl sem illeti; — sőt, miután a város az 1848. 23. t. cz. 2. §-a szerint, valahára megint a benne lakó nemesnek bírája is, nincs kétség, hogy fiskusának örökösödése már emennek ingóságaira is kiterjed. — S ezt a jogot, szükség, hogy a törvényhozás, avagy nevében a m. kir. kúria, azon ősi alkotmányos elv szellemében, a rendes tanácscsal biró ujabb városoknak vagy községeknek is megadja; mit a kir. fiskus, a reájok napról napra inkább nehezedő terhek tekintetéből, melyeket különben, Zeiller Commentárjának 760. §-a, vagy ha jobban tetszik, II. 761. 1. értelmében, csak magának az államnak kellene viselnie, nem is ellenezhet. 5. Van-e a telekkönyvi zálogjogban valami újság? Az ausztriai jogászok azt állitották, hogy az elébbi magyar betáblázás csak elsőséget adott, az uj telekkönyvi törvény pedig zálogjogott is nyújt. De mi ezt a nélkül nem is képzelhetjük, valamint meg nem foghatjuk: hogy mire adathatnék elsőség hypotheka nélkül? mert, ha kötelezvényünk s zálogunk nincsen, az uj bekeblezés sem ad többet az előbbi betáblázásnál. A jelzálog vagy zálogjog tehát nem egyéb speciális hypothékánál, melyet pedig már előbb ismertünk, s melyet ha ki nem szemelünk í s le nem köttetünk magunknak, az uj törvény sem eszköj zölhet, s nekünk e szerint csak a (németes) kifejezés látj szik újnak. 6. Mikor kérhetni ma a meg nem jelenő alperesnek lemarasztalását? Ha jókor történt a megidézés, mint városban mindig lehet, s mint a rosz útakkali mentegetés már a megyékben is megszűnhetett; kár volna a birót arra szorítani, hogy az alperest még egész napestig bevárja s főkép nyári időben a gyertyát szükségtelenül meggyújtsa. Különben pedig az elkésett megjelenés mentegethetése esetében az ausztriai restutio elfogadva lévén, míg az annak megtagadtatása elleni felfolyamodásokra el nem végzik quid juris ? egyelőre, ha a szokásban volt várakozási egy óra keveseltetnék (?), az alperest talán délig is bevárni elég. 7. A perköltség megítélésének esetei az uj törvénykezési szabályokban meghatározva nem lévén, — nem kételkedünk, hogy mai világos törvényeiuk mellett, főképen, ha megintés bocsátatott előre, már azon perekben is megtérítendők, melyekben elébb, például: mindenféle örökösödésiekben, vagy szerződés-teljesitésiekben, meg nem ítéltettek. K. J. 118