Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 109. szám

454 1848 óta hányféle alkotmány vagy annak helyét pótoló másfele rendszer octroyroztatott, melyeknek legnagyolib része csak igen rövid ideig élt, egy része pedig soha életbe sem lépett. A mi az örökös tartományoknak, és a birodalomnak azon jogait illeti, miket az 1848-ki törvények állítólag megsértettek, valóban nem tudjuk : mik azon megsértett jogok, s mi részben lettek az 1848 diki törvények által megsértve? A sanctio pragmatieát Magyarországa magyar királylyal kötötte, s abban csak az uralkodónak ugyanazonosságát, és ennek alapján a feloszthatlan és elválhatlan birtoklást állapította meg. De közös kormányzatról ezen alapszerződésben szó sincs, sőt a mint fentebb is kifejtettük, világosan kiköttetett, hogy Magyarország saját törvényei szerint kormányoztassék. Az 1790. 10-ik törvény czikk pedig határozottan kimondja, hogy „Magyarország szabad ország, s kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve független, semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs (nulli alteri regno aut populo obnoxium), hanem tulajdon ('mállással és alkotmánynyal bir." Ha tehát Magyarország semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs, alkotmányos önállásában miké]) sérthette más ország jogait az által, hogy saját törvényhozásában önügyei fölött alkotmányszerüleg intézkedett V az 1848-ki törvények pedig csak ily intézkedéseket foglalnak magukban. Magyarország nem kiván avatkozni más országok törvényhozásába, vagy kormányzatába, s e részben a viszonyosságot joggal követelheti. Nem akarjuk mi veszélyeztetni a birodalom fennállását, nem akarjuk a sanctio pragmatica szerint jogosan fennálló kapcsolatot felbontani. Hiszen a personal unió is kapcsolat, melyből közös viszonyok származnak és mi c viszonyokat figyelemben kívánjuk mindig tartani. Az 1848-ki 3-ik t. czikk is határozottan kimondotta 13-dik szakaszában , hogy „a magyar miniszterek egyike folyvást 0 Felségének személye körül legyen, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát a közös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azoknak az országot felelősség mellett képviselje." — Világos a törvény ezen rendeletéből, hogy az 1848-ki magyar országgyűlés is fenn akarta tartani azon kapcsolatot, mi a sanctio pragmaticában ki van fejezve, s az ebből eredő közös viszonyokra nézve saját törvényes kormánya által akart érintkezni az örökös tartományok törvényes kormányzatával. Es a mennyiben a két, egymástól független kormányzatnak egymássali érintkezése, különösen a törvényhozás elé tartozó tárgyakra nézve, netalán elegendő nem volna, készek vagyunk mi, a mint első feliratunkban is kijelentettük, az örökös tartományok alkotmányos népeivel, mint önálló szabad ország, függetlenségünk megóvása mellett esetenkint szabadon és nyilt őszinteséggel érintkezni. Ily módon minden esetben sokkal könnyebb leend tisztába hozni a közös viszonyokat, mint egy közös birodalmi tanács által, melyhez mi csak alkotmányos önállásunknak és leglényegesebb jogainknak feláldozásával küldhetnénk képviselőket, s melybe Magyarország már előre azon aggodalommal lépne be, hogy minden szóbeli biztositások daczára, végre mégis osztrák provincziának fogna tekintetni, s azon kísérlet, mit századokon keresztül az absolut hatalom gyakran, de sikeretlenül ismételt — a beolvasztás kísérlete >— majd az alkotmányosság színe alatt kezdetik meg. Ezen aggodalom és a bizalmatlanság, mely az aggodalom kísérője, minden lépésben rendkívül nebezitené, sőt gyakran lehetetlenné tenné a tanácskozások folyamát, s végre magát a birodalmi tanácsot is szétbontaná , vagy a majoritást oly eljárásra vezetné , mely keserűséget, sőt gyűlölséget vonna maga után, — nem egyes emberek közt, hanem nép és nép, ország és ország között, — mi kétségtelenül a legnagyobb csapás volna, mi a birodalmat érhetné. Közös viszonyokat, egyenjogú felek között csak kölcsönös bizalommal lehet elintézni. De kényszerítéssel kölcsönös bizalmat megalapítani lehetetlen. A hol nincs aggodalom és nincs is ok reá, a hol kényszerítés nem zárja ki a szabad-akaratot, ott a közös érdek a legbiztosabb kapcsolat. Meg vagyunk arról is győződve, hogy az 1848-ki törvények sem a birodalom czélszerü kormányzatát, sem annak nagyhatalmi állását nem veszélyeztetik : de veszélyezteti azt azon rendszer, melynek elfogadására minket is kényszeríteni akar a legmagasabb leirat A felelős magyar minisztérium törvényszabta felállítása — ugy látszik — az a pont, mely ellen főkép irányozvák a legmagasabb leirat ellenvetései. — De hiszen a magyar minisztereket Felséged maga nevezi ki, s azok Felségednek törvényes akaratát mindenkor teljesitendik Felelősek lesznek ugyan az országgyűlésének, a mint ezt azt alkotmányosság alapeszméje is megkívánja; de ezen felelősség könnyű lesz minden törvényes rendeletek ellenjegyzésére nézve, törvény ellen rendelkezni pedig Felséged maga sem akarhat. A nemzet, ha látj:L az alkotmány teljes visszaállítására s épségben tartására irányzott komoly szándékot, s nem lesz oka félni, hogy jogai csorbittatnak, bizalommal fogadja Fejedelmének »lőterjesztéseit a törvényhozás terén, megnyugvással kiséri törvényes kormányának a végrehajtás körében tett minden lépteit, és ha a törvények egyik vagy másik rendeletének módosítását idő s körülmények igénylendik, vagy maga hozandja azt javaslatba, vagy azon javaslatot, mit Felséged nevében a felelős minisztérium elő ád, aggodalom nélkül veszi tanácskozásba : mert nem lesz oka lelnie a fejedelmi hatalom túlterjeszkedésétől, vagy attól, hogy az ország érdekei s törvényei mások érdekeinek feláldoztatnak. Azon nemzet, mely hiven megőrzött alkotmányának s törvényeinek pajzsa alatt jogait s érdekeit biztositva látja, nem kénytelen más helyzet, más viszonyok után sóvárogni. Nem mindig a legbiztosabb, legjobb és legolcsóbb azon kormányzat,' melyet egy naptól a másikig vezetni legkönynyebb és legkényelmesebb. — A kormányzat rendszerének hiányai s a kormány vezetésében elkövetett hibák gyakran csak idő múlva termik meg a keserű gyümölcsöt, és azon statusférfiak, kik az állam egyes részeinek különböző viszonyait s elágazó lényeges érdekeit kellőleg nem méltányolják és a nehezebb kérdéseknek fárasztó megoldását vagy mellőzik, vagy valamely theoriában felállított általános elvvel vágják keresztül, nem figyelmezve azon elvnek gyakorlati kivihetőségére, s az alkalmazásból származható káros következésekre: saját kényelmüknek az állam jövendőjét áldozzák föl. Az egyes államok nagyhatalmi állása nem egyedül rendes hadseregeik számától függ. Az absolut kormányzat talán könnyebb és kényelmesebb, — absolut rendszer mellett gyorsabban lehet nagy hadsereget kiállítani; de a legderekabb hadsereg mellett is veszélybe dűlhet az állam, ha annak védelme a népek érzelmében nem gyökerezik — Tizenkét, évig állott fenn nálunk is az absolut rendszer, de nem árasztott boldogságot a népre, nem tette az államot, gazdagabbá és hatalmában nagyobbá; s Felséged tizenkét évi tapasztalás után maga is szükségesnek látta, az absolut rendszerrel felhagyni, s alkotmányos útra térni. — Alkotmányos uton is könnyebb oly birodalmat kormányozni, mely egy népből áll, s ennélfogva egysége természetes, mint az olyant, melyet több országok képeznek, s melyben az egyes országok kölön alkotmányos önállással, jogokkal, törvényekkel, — de sőt külön közjogi fogalmakkal s politikai nézetekkel birnak. — Ha a népek fejlettebb politikai érzelem s akarat nélküli lények volnának, — könnyű volna őket összeolvasztani, s természetes egység nem létében mesterséges egységet teremteni. — A hajdan korban, midőn még az alkotmányos fogalmak, és a jognak érzete kevésbé szivárgott át a népnek minden rétegeibe, gyakran sikerültek ily kísérletek : de ma már érzik a nemzetek, érzi a népnek minden osztálya a politikai szabadságnak s törvényes függetlenségnek valódi becsét, s kegyelettel ragaszkodik azokhoz, és ezen érzelmeknek, ezen kegyeletnek mellőzésével népeket és országokat politikai theoriák szerint akaratjuk ellen átalakítani, ritkán sikerül. — Sőt gyakran az ily kísérletek veszélylyel is járnak, mert az akarat szabadsága egyeseknek és népeknek oly drága kincse, hogy annak feláldozásával még azt sem fogadják sziresen, mi szabad akarattal választva hasznos lett volna érdekeikre nézve. Oly szorosabb egyesülés, mely az illetőknek teljesen szabad akaratából önkényt történik, gyakran hasznos lehet, s legalább módjára nézve nem igazságtalan. De midőn valamely alkotmányos országot a fejedelem teljhatalmának súlyával kényszerit oly egyesülésre, mely azon ország alkotmányának átalakításával, sőt lényeges jogainak feláldozásával jár, és az eziránt absolut hatalommal kiadott fejedelmi rendeleteknek nem is előleges tárgyalását, hanem tüsténti teljesítését parancsolja: lehet-e ily módon czélszerü s igazságos az egyesülés ? — nem fogja-e azt az ország oly súlyos csapásnak tekinteni, mely által attól fosztatott meg, mi előtte a legszentebb volt ? Fogja-e szívesen védni és támogatni azon állapotot, melyet keserű érzelmekkel tűr ? Nem fog-e örülni minden veszélynek, minden bajnak, mely az egészet fenyegetve, neki reményt nyújt, hogy talán szabadulhat azon lánczoktól, mik akaratja ellen másokhoz kötötték? Erős és hatalmas volna-e a birodalom a népnek ily érzelmei mellett? és azon szorosabb, dekényszeritett kapcsolat mellett, mely az országban ily érzelmeket támaszt, jobban és könnyebben lehetne-e kormányozni, mint a tágabb, de önkényes egyesülés mellett, mely senkinek nem fáj, s melyet a nemzet jogaival s alkotmányával megférőnek tekint? (Folyt, köv.) Felelós szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN. Pesten, 1861. Nyomatott Beimé 1 J, és Kozma Vazulnál