Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 109. szám

450 mint azok, melyek századok előtt egy szűk körre s határok közé szóritott forgalmi s ügyleti világban létezének. Azért azon tekintetek, melyeket az igazságszolgáltatás öszhangzása, egyformasága s igy biztossága iránt is fent kiemelénk, mind oly érdekek, melyek épen saját javunk és előmenetelünk érdekében azt sürgetik, hogy a törvénykezési egyformaság s öszhangzás tekintetéből az elfogadott országbírói javaslatok mindenütt azonnal életbe léptettessenek. Ha ezen érdekek nem lennének valódi nemzet érdekek, s nem bírnának oly nagy fontossággal, országgyűlésünk bizonyosan nem tett volna kivételt az or. birói javaslat elfogadása által a jelen körülményekben, melyekben minden törvény alkotástól tartózkodnia kell. Ezen elfogadás már magában is nagy nyomatékú érv arra, hogy azon javaslatok átalános részvétre s érvényesítésre találjanak. Vagy lehetnének hatóságok, melyek országgyűlésünk fölébe kívánnának emelkedni, bölcsebbek kívánván lenni mint tövényhozóink, kik alegnehezebb kérdések megöl dásában fáradoznak, s nagyobbhazaflúi buzgalmat és érzelmeket akarván tűntetni, mint melyeket azok oly nagy mértékben tanúsítanak nemzetünk legválságosb helyzetében? Mi óhajtjuk hinni, hogy fentebb érintett aggodalmaink alaptalanoknak bizonyodván, hatóságaink megfognak nyugodni törvényhozásunk bölcsességében, s ebből eredt intézkedéseiben, sietvén életbe léptetni azáltala elfogadott törvénykezési javaslatokat. Annál inkább kell erre számolnunk, minthogy azon elvek, melyeken e javaslatok alapszanak, olyanok, melyek a jogegyenlőségnek, mely 48-i törvényeinken keresztülvonul, s a törvénykezési szabadelvű reformoknak nagy mértékben hódolnak, mi által remélhetjük egyedül Európa közvéleményének rokonszenvét s erkölcsi támogatását elnyerhetni. Annál inkább csodáljuk, hogy midőn oly roppant fontosságú érdekek szólanak ezen országgyülésileg elfogadott munkálatok egyforma életbeléptetése mellett; akadnak még is. és pedig szakférfiak, kik azok érvényességét megtámadni nem vonakodnak, vagy legalább oly oldalról ostromolják azokat, mi által átalános érvényesithetésük nagy mértékben meg ingattatik s gátoltatik. Ezeknek álokoskodásaira, s ostromaik alaptalanságára legközelebb ki fogunk terjeszkedni. Most csak az vala czélunk, kimutatni azon nagy jelentőségű érdekeket, melyek jelenben a kérdésben forgó bizottmányi javaslatok átalános s azonnali érvényesítését s életbeléptetését nélkülözhetlen szükséggé teszik. Jogeset visszahelyezés! kérdés körül. Egy 1812. évben kezdett perre vonatkozólag. (Folytatás.) Az 1823. sz. Mártoni terminus alatt előadják alperesek, hogy habár az itélő és idéző bíróság házánál is adatnék át az idézés oly alperes kezeihez, ki az 5-ik vármegyében lakik, s még perben nem állt, azzal a neki járó 4 qíiindena még nem pótoltatnék ki; kérik tehát az idézést leszállittatni, annyival inkább, mivel ha az idéző levél P —n adatott át alperes kezéhez, mint felperes állítja, akkor az idézésről szóló bizonyító levél, mely az idézést Pesten történtnek állítja, szintén helytelen. Különben gr. B. János, Zsuzsanna, F. Péterné és Erzsébet K. Sándorné időközben nagykorúvá lévén, szinte megidézendők. 1824. évi vizkereszti terminuskor előadják felperesek. Gr. B. János megidézése szükségtelen azért, mert az csak oly birtokában van a jószágnak, mint kisebb fitestvérei, kik gondviselés alatt vannak, külön pedig mit sem bir: F. Péter és K. Sándor hitveseik semmit sem bírnak a B. jószágból, azért nem is szükséges őket megidézni. Az 1824. húsvét utáni terminuskor felperesek, hogy az 1819. sept. 15-én hozott Ítéletnek eleget tegyenek, felveszik ezen pert , az előadottak nagyobb világositására ide zárják X. alatt felperesek genealógiáját azon jegyzékekkel együtt, hogy az illető condivisionalis atyafiak, mikor, kinek és mikép adták el jószágaikat, s melyik birta azt, melyekből az is ki fog tetszeni, hogy félperesek mikor, micsoda és mennyi birtokból vetkeztettek ki alperes által. Nevezetesen az előadottakból, s különösen E. s M. alatt kitetszik, hogy midőn B. Ferencznek gyermekei Ferencz, Julianna és Anna megosztoztak, s kiki maga jussát magához vette a b—i, sz—i és i—i pusztabeli részek árendába lévén, fél nem osztattak, hanem az rendeltetett, hogy a haszónbéri jövedelemmel fognak az illetők osztozni, mint az 1799-ben történt. Ehhez képest az 1799-ben folytatólag hagyott árenda kitelvén , 1803. újólag kiadta E. Mátyás legöregebb atyafi C. szerint N. Jánosnak 3 évre, kiről D. szerint az árendaV. Sámuelre ment, kitől felperesek D. szerint 1809. évig minden hiány nélkül szedték is haszonbéri illetőségeiket, még pedig minthogy a második felperes T. Juliannának T. Mária 1800ban átadta a maga részét I — na 6 testvérek részéből mindig két részt vettek. Az alatt az E. s M. alatt megosztozott 3 testvérek közül a két elsőnek u. m. Ferencznek és Juliannának utódai eladták F. és Gr. alatt a magok egész részét 1804 ben B. Sámuelnek, eladták nevezetesen azt is, mi őket I—bői illette, de azért az árendába továbbra is V. Sámuel maradt; s minthogy osztatlan volt, B. Sámuel is a haszonbérből azon részt vette, a mi az eladó, és most nevezett Ferencz és Julianna utódait illette. Ugyancsak 1804-ban azE. s M. alatt osztozott 3 testvér Annának utódaival egyességet köt alperes, különösen T. Mihálylyal, ki akkor három testvéreitől László, Anna és Teréztől az ő jogaikat átvette, s igy az E. s M. alatti Anna részére esett successio %-át birta, s mindezt átadta K. alatt B. Sámuelnek cserekép; ekkor a gr. a B. Ferencz 3 részre ment örökségének 2/3 részét, ugy szinte a 3-ik rész */g-át birta, miután ez utóbbiból % felpereseket illette; s a közös haszonbérlő ismervén felperesek jussait, a haszonbérből ezeket illető részt mindig hiven kezeikhez szolgáltatta; egész 1809. évig, sőt még ekkor is, minta D. alatti ellennyugták mutatják, a nélkül, hogy alperes ellene óvást tett volna. 1810-ben a haszonbérlő V. Sámuel meghalván, az egész puszta a fennebb emiitett nagy rész birtokosa keze alá került; s avval együtt felperesek illetősége is, kiknek azóta az illető árenda ki nem adatott. Alperes ugyan azt állítja, hogy visszahelyezésnek nincs helye, mert arra szükség, hogy erőszak jött légyen közbe; itt pedig erőszak nincs, de nyilván látták a felperesek , hogy alperes felpereseknek okiratait, kérelmeit és sürgetéseit semmibe sem vette, hogy felpereseket, kik a birtokba lévén, csak nevette, az árendára nem is ügyelt, ennél nagyobb erőszak nem kell. Felperesek nem keresnek örökösödést (successiót),ők