Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 108. szám

448 tétetett; a többi tartományok katonaságánál létezett aránylag kisebb vagy nagyobb hiányra soha semmi figyelem nem volt. — Országgyülésileg határoztattak meg az ujonczok állitásának módja s feltételei, valamint a szolgálatnak ideje is minden tekintet nélkül arra, hogy a többi tartományokban mindezek miként állapíttattak meg. — És az ujonczok megajánlásánál nemcsak az vétetett figyelembe, hogy a magyar ezredek teljes számából mennyi hiányzik, hanem megkívánta az országgyűlés azt is, hogy a küldolgok fennforgó körülményei is fedeztessenek föl előtte s az ezek szerint megismert szükséghez mérve tette ajánlatát. Bizonyitják ezeknek valóságát törvényeink, melyek közül elég leend az 1840. évi 2. t. czikkelynek 1. szakaszát fölhoznunk, mely következőleg szól: — „Az ország rendéi, miután a törvények értelmén sarkaló kivánatuk folytában a küldolgok fennforgó körülményeiről és a magyar ezredek jelen állapotjáról O Felsége nevében értesitettek, a szükség iránti fölfedezés következtében ennek pótlásául segedelemképen s minden ebből vonható következtetés nélkül a magyar ezredekhez önként 38,000 ujonczot ajánlanak, következő feltételek alatt " stb. Az időnkint országgyülésileg ajánlott ujonezozáson fölül folyvást fennálló rendes toborzás által is pótoltatott a magyar hadsereg Ezen toborzás is országgyülésileg alkotott törvények mellett állott fenn, s annak fenntartására külön ajánlotta meg mindig az országgyűlés a szükséges költségeket. Régibb törvényeink az iránt is különösen rendelkeznek, hogy az idegen katonaság Magyarországból eltávolittassék ; a magyar katonaság visszahozassék, a magyar várakban magyar parancsnokok alkalmaztassanak ; a magyar hadak főkapitánysága az ország nádorát illesse — A katonaság élelmezése és elhelyezése fölött mindig a magyar királyi helytartótanács intézkedett, s több izben, különösen 1790. ós 1840-ben országgyűlési bizottmányok neveztettek ki ezek állandó szabályainak kidolgozására. Kétségtelen mindezekből, hogy Magyarország a katonaságot illetőleg is mind közjogi, mind kományzati tekin tétben mindig alkotmányos önállással birt, s az 1848: 3. t. czikknek azon része is, mely a magyar katonai ügyeket kormányzati tekintetben a magyar király fejedelmi hatalmának sérelme nélkül a felelős minisztériumra bizta, már előbb fennállott törvényeink szellemében lőn alkotva. A mi a pénzügyet illeti, alig van tárgy, melynél annyi törvényt lehetne fölmutatni annak bebizonyítására, hogy az ország e részben is fenn kivánta mindig tartani önállását. és függetlenségét. — A bécsi kamara szeretett jogtalanul beleavatkozni Magyarország pénzügyeibe; de az ország minden ilyen beavatkozást határozottan visszautasított, s törvény által is több izben kimondotta pénzügyének függetlenségét. — Elég legyen a sok közül csak néhányat említenünk ; az 1622dikiö.t. cz. azt mondja: „hogy országos kincstárnok választassák, ki az osztrák vagy bécsi kamarától épen semmi függésben ne legyen, s más tartományok Magyarországnak jövedelmeibe sen;mikép ne avassák magukat;" — az 1723-ki 16, t czikk a a fentebbi törvény rendeleteit újra megerősíti; — az 1741-ki 14. t. czikk azt rendeli : „hogy a magyar kamara megtartassék törvényes függetlenségében, feliratait közvetlenül Ő Felségéhez küldje, melyekre a leiratok egyedül 0 Felsége által fognak kiadatni, végre mindazok, mik Magyarországban és a kapcsolt részekben a kincstárt (aerarium) illetik, és igy a só és bányászat is, a magyar kamara alá legyen helyezve." Az ország jövedelmeinek kezelése tehát törvény szerint önálló s a többi tartományokétól független volt. Az ország adójánák meghatározása is — mint fentebb kifejtettük — az örökös tartományok kormányzatának minden befolyása nélkül, országgyülésileg történt. Megemlítünk még egyet e részbeni alkotmányos önállásunk kimutatására. 1811-ben, midőn a rendkivülileg megszaporított papiros pénznek értéke egy ötödrészre leszállittatván, annak beváltására ujabb papiros pénz „váltó czédulák" neve alatt kiadatott: 0 Felsége a magyar országgyűlést felszólította, hogy ezen váltóczédulák értékének biztosítására és időnkénti beváltására segédkezet nyújtson. Megbízottakat is küldött 0 Felsége, kik az állam pénzviszonyait, és a sürgető szükség minden körülményeit egy — az országgyűlése által választandó küldöttségnek fölfedezvén, a tervet is előadják, mely szerint a a bajon segíteni lehetne. E megbizotak eljártak megbízásukban, előadták a tervet, mely abból állott, hogy a 211 millió forint értékű váltó czédulából 10Ó milliót vállaljon az ország magára, és annak beváltására gondoskodjék biztos pénzalapról. Az ország rendéi tanácskozás alá vették e tárgyat, s abban állapodtak meg, hogy sem a 100 milliót magukra nem vállalják, sem valamely pénzalapnak előállításába nem bocsátkoznak. Ha Magyarország önálló és független nem lett volna, O Felsége nem szólította volna föl külön Magyarországot, hogy az állam ezen adósságának egy részét vállalja el, s az ország nem tagadhatta volna meg annak elvállalását. De gyakorlatilag mutatja ezen világos példa még azt is, a mi elméletileg az alkotmányosság elvéből amúgy is tisztán következik: hogy Magyarországot azon államadósságok, mik az ország tudta, s egyenes beleegyezése nélkül nagy részt nem is az ország érdekében tétettek, jogilag nem terhelhetik. — Ezt azonban nem azért említjük meg, mintha változtatni akarnánk első feliratunkban tett azon kijelentésünket, hogy — „mi nem kívánunk ellenségesen föllépni az örökös tartományok alkotmányos népei ellen , készek vagyunk azt, a mit tennünk szabad, s mit önállásunk s alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta szigorú kötelesség mértékén tul is méltányosság alapján, politikai tekintetből megtenni, kogy azon súlyos terhek alatt, miket az eddig fennállott absolut rendszer fonák eljárása összehalmozott, az ő jólétük, s azzal együtt a mienk is össze ne roskadjon, s a lefolyt idők káros következései rólunk elhárittassanak." — Sőt újra ismételjük mindezeket, és ismételjük azt is, hogy csak mint önálló független szabad ország akarunk velük e tárgyban is érintkezni. — De ha a mi politikai jogaink tekintetbe nem vétetnek, ha törvényes önállásunk megtámadtatik, ha az alapszerződések biztosított ősi alkotmányunk helyett más valamely octroyrozott alkotmányt akarnak reánk kényszeríteni: akkor Isten és világ előtt igazolva leszünk, ha semmi oly terhek és kötelezettségek elvállalásába szabad akarattal bele nem egyezünk , mikben résztvenni törvény és igazság szerint nem tartoznánk. Azt állítja a legmagasabb királyi leirat: Hogy Magyarország az állam közszükségleteinek fedezésében és terheiben minden időben részt venni, s azon terheknek és áldozatoknak egy részét elvállalni tartozott, melyek a leviharzott harczi események folytán a népek vállaira nehezültek, s hivatkozik e részben az 1741: 63, 1796 : 2, 1805 : 2, 1807 : 2, és 1808: 6. törvényczikkekre, mint a szorosabb reáluniónak bizonyítékaira. De tekintsük végig az idézett törvényeket és figyelmezzünk a körülményekre, mik között azok alkottattak. 1741-ben Mária Therézia trónját hatalmas ellenségek támadták meg. Mária Therézia törvényes királya volt Magyarországnak, s az ország mindent megtett, hogy királyát s annak jogait megvédje. Erről szól az idézett 1741 : 63. t. cz, és azt mondja, hogy a fejedelem és ország jogainak védelmére a nemzet életét és vérét kész lévén áldozni, általános fölkelést rendel; kiköti azonban világosan, hogy az ország törvényei sértetlenül fentartassanak, s ezen rendkívüli ajánlatból semmi következést vonni ne lehessen: 1796-ban, 1802, 1805, 1807 és 1808-ban Francziaország győzedelmes seregei fenyegették hazánkat és fejedelmünket, —- s az ország rendéi a haza és fejedelem védelmére részint ujonczokat, részint felkelést, részint rendkívüli segélyzést ajánlottak az idézett törvényekben. De mindezen ajánlatoknál határozottan kijentették, hogy azokat önkényt és szabad akaratból teszik, s az ország jogait fentartva tiltakoztak az ellen, hogy e szabad ajánlatból utóbbra bármi kötelezettségi következés vonassék. Igaz, hogy kötelességet teljesített a nemzet ezen önkénytes ajánlatok által, — ön hazája és fejedelme iránti szent kötelességet. De midőn a veszély óráiban fejedelme által felszólitva, sietett megmenteni a hazát, s megvédni királyának jogait s érdekeit, — bizonyosan nem sejtette, hogy jöhet oly idő, midőn törvényes önállásának tettleges fel forgatásával ősi alkotmánya helyett idegen alkotmányt akarnak reá octroyrozni; — alaptörvényeit pátensekkel cserélik fel; — nem engedik, hogy jogait saját országgyűlésén gyakorolhassa ; — és a hatalom mindezen lépéseinek igazolására épen azon tényeket hozzák majd fel, melyek a hazafiúi kötelesség hű teljesítéséből származtak;— azon tényeket, melyek által bebizonyította a nemzet, hogy törvényes jogait a király és haza érdekében tudja gyakorolni : azon tényeket, melyek a hazát és birodalmat mentették meg. — Azon fejedelmek, kiknek felszólítására az idézett törvények alkotva lőnek , nem a parancsoló hatalom szigorú hangján szólottak az országgyűléshez, hanem azt a törvényhozó hatalom egyenjogú részesének tekintve, szólottak az alkotmány iránti ragaszkodással és az atyai szeretetnek bizalmat gerjesztő szavaival; — s a nemzet lelkesedéssel fogadta, — fiúi bizalommal viszonozta, — s buzgósággal teljesítette a fejedelem atyai felszólítását. Azt is mondja a legmagasabb királyi leirat, hogy az 1723-ik évi 21, 98, 104 és 114. törvényczikkek világosan azon központi kormányra utalnak, melynek hatásköréhez a Magyarországot, s a többi tartományokat közösen érdeklő minden ügyek elintézése tartozott. (Folyt.) Pesten, 1861. Nyomatott Beimé 1 J. és Kozma Vazulnál