Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 108. szám

Pest, 1861. kedd aug. 13. 108. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Az országgyűlés által elfogadott or. birói bizottmányi munkálatok életbe léptésére. Országgyűlés. — Jogeset a visszahelyezés! kérdés körül (Folyt.) — Hazai törvénykezés. Az országgyűlés által elfogadott or. biróbizottmányi munkálatok életbeléptetése. i. Közéletünk, melyet majd egy évtized alatt oly sokféle, többnyire mind szomorú emlékű átalakulások értenek, jelenben egy ujabb korszakba lép, mely bogy nemzetünk valódi boldogulásának és szabadságának emelésére kifejlődjék, mindenikünk legfőbb óhajtásai közé tartozik. Mi most az átalakulások tényei közt különösen a nemzeti lét azon fontosságára gondolunk, melyet a szabadság létalapjául is tekintendő jogrend képez. Itt közéletünk a chaosból, melyet mindnyájunknak megmérhetlen terjemű hátrányára , részint az események s körülmények kényszerűsége, részint az önmagokon uralkodni nem tudó emberek szenvedélyei idéztek elő, kibontakozni készül. A jogosság elleneinek kedvező zavart, a rend állapotja; a vagyonilag érdekletteket elrémítő jogbizonytalanságot, a mindenkit megnyugtató biztosság kezdi felváltani. Ez azonban csak az által s csak annak következtében történik, s történhetik, miszerint országgyűlésünk, a fejedelem szentesitépének is hozzájárultával, kimondotta s megalapította, hogy az igazságszolgáltatás az egész országban az országbírói bizottmány törvényjavaslatai szerint kezelendő. Ennek folytán a nm. kir. Curia azok alkalmazását ünnepélyesen nyilvánította, mig a törvényhatóságok hasonlóan készületeket tesznek azok életbeléptetésére. Ezen életbeléptetés a jelen idők szerint azon közéleti tények közé tartozik, melyek legfőbb figyelmünket, legkomolyabb megfontolásunkat veszik sürgetőleg igénybe. Mi sem tagadtuk s palástoltuk az országbirói bizottmánymunkálatainak számos hiányait s gyöngéit, melyek különösen kiválóakká valtak, midőn azon alapjuk, melyet Deák Ferencz reform indítványai képeztek, megbuktattatok. Mindamellett nemcsak nem vonakodhatunk, sőt legfőbb hazafiúi kötelességünknek tartjuk nyilvánítani, mikép a legégetőbb, legsürgősb szükségül áll előttünk az, hogy : azon az országgyűlés által is elfogadott javaslatok minden kivétel nélkül mindenütt é 1 e t be 1 é p t e 11 es se n e k. Azért komoly aggodalommal, sőt legfontosb nemzeti érdekeink tekintetéből, melyek itt kérdésben forognak, valódi félelemmel gondolunk azon lehetőségre, hogy némely hatóságok minden józan tekinteteket lábbal taposva, s a legfőbb nemzeti érdekeket szem elől tévesztve, talán vonakodhatnak azoknak teljes vagy azonnali életI beléptetésüktől. Mi a legfontosb érdekekről szólunk. Mert valóban azok közé soroljuk azt, hogy azon , oly jeles szakértők közreműködésével, s még nagyobb hazafiúi buzgalomtól irányzott szabályoktól igazságszolgáltatásunknak rendkívüli chaosba sodrott mezeje egy perczig is meg ne fosztattassék. Magának a jogbiztosságnak, a,jogrendnek nagyszerű érdekei forognak itt kérdésben. És azok, kiknek kezei közé az igazságszolgáltatás vezetése van letéve, gondolják meg, mily rendkívül jelentékeny érdekeink kapcsolvák e jogbiztosság minél tökéletesb fentartásához, benső életünk működésében épen ugy,mint nemzetközi viszonyainkban, melyek épen hazánk anyagi helyzetében eldöntő sulylyal bírnak. Nem nehéz kimutatni s még könnyebb belátni azon szoros kapcsolatot, mely a minden vagyoni kifejlődésnél feltételezett jogbiztosság s a kérdésben forgó szabályok azonnali életbeléptetése között forog fenn. Deák Ferencz hazánknak nemcsak legbölcsebb államférfia, hanem legjelesb törvénytudósa is, már hónapok előtt figyelmeztetett mindnyájunkat azon nagy fontosságra, melyet legfontosb érdekeink szempontjából az egyformaság országszerte a törvénykezésben s az összes igazságszolgáltatásban mindenkire nézve bir, midőn egyszersmind ritka szakértői bölcsességgel kiemelé azon súlyos és számos hátrányokat, melyek ezen egyöntetűség s öszhangzás hiányából a nemzetre okvetlenül háromolandnak. És nem is ok nélkül. Ha minden megyének s hatóságnak, az autonómia és municipalitás fogalmának túlságos kiterjesztése által, szabad akaratjára hagyatnék azon szabályok s törvények alkotása vagy megválasztása, melyet szerint kebelében a törvénykezést gyakorolni akarná, ha mindenik maga rendelkeznék az eljárás iránt, melyet a törvénykezésben követend; akkor ki lehetne biztos jogairól, vagyonáról, sőt személye iránt is; ki lehetne biztos, hogy azon jogok, melyeket bizonyos vidéken törvényesen szerzett magának, vagy hagyott örököseire, érvényesíthetők lehetendnek-e egy más vidéken, más hatóság alatt is, azon szabályok irányában, melyeket utóbbi az olyjogrendelkezések iránt követ? Ki lehetne képes ily helyzetben ügyleteiben, minden óvatosság és nyomozódás mellett is, jogbiztositékáról kellően gondoskodhatni? miután alig lenne lehetőség, hogy csak biztos tudomást is szerezhessen aziránt : minden vidéken , annyi számos hatóságok körében mily jogszabályok alkalmaztatnak. J08