Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 145. szám

Pest, 1861. péntek decz. 20. 145. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM: A kir. kúria jelen helyzete. — Kúriai Ítéletek: magán, úrbéri és bűnügyekben. — Jogeset. - Hivatalos tudnivalók A kir. kúria jelen helyzete. IX. Nein lehet értekezésünket befejezni a nélkül, hogy még egy czikket ne szentelnénk némely eszmék s állitások felvilágosítására. Azt mondottuk: a kir. kúria visszalépése jogéletünkre s hazai viszonyainkra igen ártalmas lenne, mig az alkotmányosság érdekében sikerre sem vezetne. A mi az elsőt illeti — az iránt nem lehet kétség, mert nem lehet, hogy a kir. kúria leköszönése igazságszolgáltatásunk folyamára felette ártalmas ne lenne. Ez csak az oka, miért mi, valamint az első bíróságoknak, ugy a kúriának is leköszönését károsnak s azért roszallandónak nyilvánítottuk. Az igazságszolgáltatás érdekei voltak a legfőbb szempont, melyből kiindultunk, s mi végett a terjedező balitéletek s elfogultság ellen felszólaltunk. A kir. kúria betöltetnék ugyan ujabb kinevezések által, de a leköszönés még sem maradhatna nagy bonyodalmak s hátrányok nélkül. Ezen átmenet által az igazságszolgáltatás gyorsaságának okvetlenül szenvedni kellene ; pedig e tekintetben már az első bírósági változások is — 1860. octóbertől — oly hátramaradásokat okoztak, melyek csak évek múlva helyrehozhatók. Ezt tudja minden szakértő, csakhogy szakértőink vagy ritkán szólalnak fel, vagy épen egészen némán hallgatnak is. De még nagyobb lenne azon hátrány, mely az által közhitelünket sújtaná. A bizalom törvénykezésünk s jogviszonyaink iránt ezen év alatt tetemesen csökkent, mit senkisem tagadhat, ki jogforgalmi és kül hitel viszonyainkat bár mily csekély figyelemmel kisérte is. Az alapjaiban megingattatott, miután a biztosság érzete megszűnt. Hogy e hatály főleg nemzetközi hitel viszonyainkban igen magas fokra emelkedett, nem csodálhatjuk, midőn tudjuk, mikép saját magunknak is oly csekély volt bizalmunk s biztosságunk, mikép az egész honban október óta alig indított valaki pert nevezetesb s értékesebb ügyekben. És e bizalom hiányt a kúria leköszönése még magasb s tán tetőfokra emelné, miután az által a bizonytalanság, változékonyság a jogéletben még magasb pontra emeltetnék. A kül tőkepénz s forgalom emberei ujabb rémültségnek tétetnének ki, a hitel újra megszoritatnék, az ügyletek kevesednének stb. Az igaz, hogy váltótörvényszékeink, melyek itt legfőbb tényezők, állandóul megmaradnak; de a váltófeltörvényszék is a kúria kiegészítő része, a legfelsőbb váltó fórum pedig a Hétszemélyestábla. Az érintett rosszak miatt egész Európának összes szakértői a legszabadelvűbb s rokon érzelmű angol s franczia lapok is roszalták azon szenvedélyességét, melyei hazánkban október után az összes jogrendszer s törvénykezés felforgattatott. És mégis ily elömények után sem okultak, kik az első bíróságok lelépése után a kúriáét is sürgetik, mi pedig annak minden rosszaival egygy'útt tetőzete leendne. Ne feledjük azt sem, mikép érdekünkben fekszik, hogy a köznép, mely az igazságszolgáltatásnak ez évben elterjedt zavarai miatt, az elégületlenségnek számos jeleit adá azon zavarok s jogkiszolgáltatási akadályok s késedelmek miatt, még nagyobb nyugtalanságra s bizalmatlanságra ne gerjesztessék, mi nagyon veszélyes lehetne nemcsak alkotmányos , hanem nemzetiségi érdekeinkre is. Ezek az érdekek, melyek sürgetőleg igényelik, hogy a kúria le nem lépése által minden további törvénykezési zavaroktól megóvjuk jogéletünket. És pedig ezen érvek annál fontosabbak, minthogy, mint mondottuk, sikerre számítani nem lehetne, miután a lelépések ujabb kinevezéseket vonnának magok után s a kir. kúria továbbb is fenmaradna, habár más személyzettel is; és ki tudja nem más alakban s nem más eljárási s törvénykezési jogalapokkal is, mi csakugyan sokkal nagyobb baj lenne nemzeti érdekeinkre. Nem vezethet sikerre azért sem, mert az itt fenforgó sérelmek alkotmányszerü orvoslása csak más utakon s módokon kereshető. Kimutattuk ugyanis az előbbi czikkekben: mikép alkotmányos jogunk értelmében az igazságszolgáltatásra vonatkozó sérelmek, a mennyiben azok jelenleg is fenforognak, az országgyűlés elébe tartoznak; mikép összes történelmünk ezen országgyűlés általi orvoslást tanúsítja; mint tanúsítja azt az európai államok közjoga s jogtörténelme is. mikép semmi nyoma, a hatalom bármily visszaéléseinek eseteiben is, hogy őseink a leköszönések s ily eszközökben kerestek volna menedéket s jogbiztositást. És ezzel ugyhisszük, legalább is megközelítettük feladatunk megoldását, mi abban állt, hogy constantirozva a m. kúria jelen helyzetét, kimutassuk, mikép a fenforgó, alkotmány ellenes tény körülmények ellenében az orvosszer és biztosíték a törvényhozásban és nem a kir. kúria visszalépésében rejlik, mi csak nevelné vagy 146