Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 143-144. szám

Pest, 1861. kedd decz. 17 143 144. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK:. TARTALOM • A kir. kúria jelen helyzete. — Kúriai Ítéletek : magán és bűnügyekben. — Hivatalos tudnivalók A kir. kúria jelen helyzete VIII. Az annyiszor emlegetett bélyeg kérdés a törvénykezést illetőleg, mint hiteles forrásból értesülénk, akkép döntetett volna el; hogy a bélyeg dijak s illetékek a váltójogi törvénykezésben — az országbírói értekezlet ideiglenes szabályzatának értelmében — elmaradjanak, de különben — a jelen pénzügyi rendkívüli szükségek kényszerűsége folytán — fentartandók, csakhogy a kir. kúria nem leend kényszerítve a hiányok feletti leletezésre. Ezen már bevégzett tény vizsgálatába nem akarunk ereszkedni, szorítkozva csupán azon kérdés fejtegetésére: váljon a bélyegkötelezettség fentartása szükségeli e alkotmányos jogunk s biztosítékaink érdekébens illetőleg szellemében a kir. kúria testületi lemondását s visszalépését? És e kérdésre nézve is csak az alap eszméket, a legfőbb kiindulási pontokat fogjuk kijelölni, a nélkül, hogy a jelen értekezésnek már ugy is messzire terjedt hosszadalmassága folytán, a részletes fejtegetésbe bocsátkozhatnánk. Legelső szempont e kérdésnél az leend, hogy ön magában véve a bélyeg, mily közjogi tekintet ala esik ? Erre nézve nem kétkedünk mi is kimondani, mikép meggyőződésünk szerint a bélyeg adóztatás hazánkban alkotmányos jogunkkal, a nemzet törvényhozási jogaival ellentétben áll. A további kérdés azonban az, hogy azon sérelem, mely abból előáll, mily tekintet alá veendő s mily uton orvoslandó? Arra nézve, hogy a bélyegadó létele mily tekintet alá veendő, különösen azt kell figyelembe ajánlanunk, miszeriDt ujabb időkben, a jog s állam tudomány legelőhaladottabb stádiumán, s a legműveltebb államokban azon tan fejlődött ki, miszerint a bíráskodástól s bírói hatóságtól szorosan elkülönözendők mindazon idegen elemek, melyek az igazságszolgáltatáshoz nem tartoznak, melyek azzal nem rokon elemek. Ezen tan folytán, melyben kétségtelenül a birói függetlenségnek erős alapjai rejlenek, kell, hogy a birói hivatás s felelősség csupán a törvény s jog kiszolgáltatására szorítkozzék, más teendők azzal össze ne kevertessenek, az attól eltérő functiók más orgánumokra bízassanak, s ezen orgánumok a szorosan vett bíróság alkatrészeiül ne tekintessenek. Ezen tan érvényesitetik Angliában, Német- s Francziaországban. Ennek kifolyása az, mikép Frankhonban maga a végrehajtás is, mi csakugyan már nem képez szorosan vett bíráskodást, a birói hatóságtól elkülönöztetik, s más* nem birói orgánumok által teljesítetik, melyek a bíróság testületéhez nem is számittatnak. Ha ez áll a végrehajtásról, mely pedig felette közel viszonyban áll a jogkiszolgáltatáshoz, annál inkább áll az a bélyeg beszedéséről, minek semmi köze a bíráskodáshoz. A bélyeg beszedés nem képez birói actust, az nem eleme az igazságszolgáltatásnak, s így azon orgánumok, melyek azt teljesitik, nem tekintendők — actu — birói hatóságnak. Az egész dolog s műtétei tisztán közigazgatási, mi szorosan elkülönözendő a törvénykezéstől. Ha pedig ezen elv elfogadtatik, mi a tudomány jelen állásfokán s a legműveltebb államok gyakorlatán alapszik, akkor következés az is, miszerint, ha a bélyeg kivetés, beszedés által a nemzet közjogi törvényein sérelem követtetik el, e sérelem nem érintheti a bíróságot s birói hatóságot, hanem csak a politikai közigazgatás szervezetét. E sérelem nem támadja meg az igazságszolgáltatást, hanem csak a politikai közigazgatást. Annálfogva azért nem tétethetnek felelősökké a bíróságok, melyek t. i. mint csupán a jogkiszolgáltatással foglalkozó szervek a közigazgatási teendőkre be nem folyhatnak. Innen továbbá következik, mikép, ha a nemzet jogai ellen ily sérelem elkövettetik, annak elhárítása vagy orvoslása nem tartozhat a birói hatóságok hatáskörébe. Mert ily sérelem nem támadja meg magát az igazságszolgáltatást, nem koczkáztatja a biró önállását s részrehajlatlanságát, nem akar önkényes irányt adni benső meggyőződésének, sem befolyást gyakorlani lelkiismeretére, melyet itélet hozatalában szigorúan kell követnie. Ily esetekben tehát nem elkerülhetlen, hogy a bíróságok azon önkényszerű sérelmi tényekkel összeférhetlenségüket declarálják és valósítsák. Ha ily sérelmek történnek, a bíróságok azokat — elnézhetik, s létüket nem kell azoktól feltételezniük ; mert bírósági függetlenségük nem támadtatik meg, s nem kényszeritetnek olyakra, mik bíráskodásuk részrehajlását veszélyeztetnék. A mi meggyőződésünk is az, hogy mint mondottuk, a bélyeg adóztatás alkotmányos sérelmet képez, de ez lapunk mait száma tőlünk nem fii^ő akadályok miatt a szokott időben meic [nem jelenhetvén, § isj most e^ész ivet adunk. — Szerk. 143