Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 142. szám

Pest, 1861. kedd decz. 10. 142. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM: A kir. kúria jelen helyzete. — Váltójogi ítéletek. — Kúriai ítéletek: magán és bűnügyekben. — Hivatalos tudnivalók A kir. kúria jelen helyzete. VII. Jogéletünk jelen korszakában egyike a legfontosb kérdéseknek: birnak-e jogerővel az alkotmányos bíróságok helyébe kinevezett első folyarnodásu bíróságok Ítéletei ? Számosan, mint legelső politikai lapjaink tartalma is tanúsítja, e kérdésre nézve azon nézetben vaunak; mikép a legfelsőbb birói hatóságot képező kúriának vagy megkellend azon ítéleteket semmisitenie, vagy ha ez nem eszközölhető, magának a kúriának le kell lépnie, nehogy azon bíróságok elismerése által alkotmányos jogsérelmet kövessen el. Mi csak néhány eszmét kívánunk itt megpendíteni, melyeknek nézetünk szerint közvetlen befolyásuk van az érintett kérdés megfejtésére. Kiemeljük mindenekelőtt azon ténykörülményt, miszerint az első fokozatú municipalis bíróságok leköszönése, mely nem kényszeritett, hanem önkénytes volt, a megyei bizottmányok feloszlatása után következett be; mi által, bizottmányok nem létében, lehetetlenné vált a municipalis bíróságoknak alkotmányos utoni betöltése t. i. újólagos megválaszthatása. így azon körülmény állt elő, minélfogva, ha kinevezések általi helyettesítések nem történnek, az egész ország összes forgalmával, üzletével, napi szükségleteivel, legnagyobb részt biróságok, s igy igazságszolgáltatás kezelelése nélkül marad. Nem akarjuk most ennek következményeit, magán társalmi viszonyainkra való befolyását, mely azonban nagy fontosságú politikai horderőt is rejt magában, fejtegetni és vizsgálat alá venni. Csak azt emiitjük meg, miről már fentebb is emlékezénk, mikép közjogunknak egyik alapelvét képzi az, hogy a legfőbb birói hatalom, vagy mint Verbőczi mondá : omnis potestatis judiciariae facultas in jurisdictionem S. Regni Coronae pertinet. Régi okiratainkban fejedelmeink nem egyszer fordulnak elő summus Justitiarius nevezet alatt; míg személyes bíráskodásuk tényéről is vannak történeti adatok.*) *) Georgii Bartal de Beleháza Commentariorum ad Históriám Status Jurisque publ. Hungáriáé aevi medii Posonii 1847. T. I. §.118. — A felség személyes bíráskodásának fentartott eseteket tartalmaznak az 1559. 43., 1715. 7., 1791. 56-ik törvény czikkelyek is. Ezen hatóság a későbbi korban azzá fejlődött ki, megerősítve folytonos alkotmányos jog gyakorlatunk által, mikép a fejedelemnek jogai, sőt kötelességei közé tartozik a társalom közjaváról akkép gondoskodni, hogy az igazságszolgáltatás folyvást fentartassék s biztositassék, hogy a magánosok jogai s jogbiztonsága ne veszélyeztessenek. Praecavere — irja gr. Cziráky A. (id. munkája II. r. 429 — 430. §. §.) ne sive civitas in concreto, seu singillatim ullus e legum transgressione in rebus suisvel persona detrimentum experiri cogatur 5 providere cum effectu, quo justitia indiscriminatim cuivis eam sollicitanti obtingat stb. stb. Ez pedig nem eszközöltethetik, ha az ország legnagyobb részben minden bíróság nélkül hagyatik, ha az igazságszolgáltatásnak félbenszakasztása s visszatartása megengedtetik vagy elnézetik. Egyszersmind elfogadtatott s elismertetett közjogi gyakorlatunkban azon elv is, miszerint a felség jogai közé tartozik azon mintegy jus eminens gyanánt tekinthető jog is: hogy a felség legfelsőbb bírósági hatóságánál fogva szükség esetében a törvényhozás utján kívül megtehesse az igazságszolgáltatás körében azon intézkedéseket, melyek a honpolgárok jogainak biztosítása, ugy a törvénykezés folyamának fentartása tekintetéből a közjó és szükség érdekében elkerülhetleneknek mutatkoznak, megtenni azt habár csak ideiglenesen, mig az országgyűlés közbenjöttével azok iránt a törvényes uton és módon intézkedni lehetend.*) Azt senkisem vonhatja kétségbe, mikép ily rendkívüli szükség esete a municipiumok leköszönése folytán osakugyan fenforgott. Ily rendkívüli esetek nevezetesen azok, melyekben tényleges törvény rendelkezései hiányzanak, midőn p. 0. a törvény által kijelölt biróságok nem léteznek. Közjogunknak egyik szabályát képezi az: mikép azon esetekben, melyekben törvényes biró nem létezik, azt maga a fejedelem nevezze ki. Az 1715. 17. t. czik 3. §. világosan rendeli: „In reliquis vero, pro diversitate nimirum Causarum occurrentium, judice legali destitutarum ulterius etiam regiae erit auctoritatis judices delegare. És ez alkotmányos joggyakorlatunk által van megerősítve. Számtalan példákat mutat fel történelmünk, melyek folytán fejedelmeink ön magok neveztek ki a bíráskodásra bírákat mindazon esetekben, midőn törvényes biró nem létezett. Ezek alapján, úgy hisszük, nem lehet nehezen megoldható kérdés, váljon jelen helyzetünk is nem olyan-e, melyben a legfőbb társalmi érdekek sürgetésére a fejede*) Lakits: Jus publ. $. 230. 142