Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 141. szám

Pest, 18G1. péntek decz. 6. 141. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK TARTALOM: A kir. kúria jelen helyzete. — Váltójogi Ítéletek. — Kúriai Ítéletek: magán és bűnügyekben. — Hivatalos tudnivalók Van szerencsénk jelenteni, mikép a m. kir. tettes váltó Feltörvényszéktől (1861. 2609. sz. a. végzés) eDgedélyt nyertünk a váltójogi Ítéletek hiteles alakbani közzétételére. Ennél fogva a válló jogi Ítéletek közzétételét a mai számban megkezdettük. A kir. kuria jelen helyzete. VI. Nem mellőzhetjük a kül államélet tanúságait sem. És erre eléggé fontos okaink lehetnek. Mert nézetünk szerint, minél szorosb öszhangzásba hozzuk közjogunk s átalában törvényhozásunk elveit s tényezőit az előhaladottabb kül államok közjogának intézményeivel s kifejlődésével, annál nagyobb mérvben számithatunk a művelt Európa részvétére, melyet, mint tudjuk a lefolyt hónapok alatt, némely elavult s korunk szellemével össze nem férő intézményeink visszaállításával nem kevéssé koczkáztattunk. A kül államok közjogi történelmei s mozzanatai pedig szinte az előbb kifejtett állitásunk s elvünk mellett tesznek tanúságot. Azokban is mint hazánkban, a törvényhozás volt rendesen azon tér, melyen az igazságszolgáltatás, s a bírósági rendszerfüggetlensége s önállósága elleni sérelmek orvosoltatni czéloztattak. Midőn Angliában I. s II. Károly alatt, kik mint Macaulay megjegyzé, a despotiának rendszeres gyakorlatát tűzték ki czéljokul, a bíróság s igazságszolgáltatás függetlenségének sérelmei a legfőbb fokra emelkedtek, a parliament gondoskodott biztosítékokról és segédeszközökről azok ellenében. így keletkezett p. o. a ,Petition of right' — igy a',habeas corpus acta' —az angol szabadság palladiumjai. — Később is több izben látjuk az angol parliamentet erélylyel az ide tartozó sérelmek orvoslásán fáradozni, midőn nevezetesen a birói függetlenséget szentesitette, mi rendes törvény utján III. Vilmos alatt történt, megerősítve s biztosítva később III. György I. 23. cz. által. Francziaországban szinte oda látjuk irányoztatni a törekvéseket, hogy az igazságszolgáltatási sérelmek törvényhozás utján orvosoltassanak. Erre mutat már az 1467-ki törvény, mely a birák önkényszerü letétele ellen intéztetett, s később 1788-ban azon határozat, mely az állam alaptörvényeiként szentesitette, hogy a birák elmozdithatlanok legyenek, s hogy senki sem idéztethessék más mint csak törvényes birái elébe, mely biztosítékok a jelen században ujabb charták által szentesitettek. A svéd nemzet is törvényekkel igyekezett az ott is magas fokra emelkedett sérelmeket orvosiani, midőn alaptörvényei közé iktattatta: hogy minden svéd csak saját nemzeti törvényei által kijelölt birái előtt vádoltathassék, s hogy a kivételes bíróságok s comissiók — minthogy a törvény szavai szerint csak az önkény előmozdítására szolgálnak — örökre eltöröltessenek. (1772. 16. czik.) Dániában az országgyűlés kívánatára, a birósági sérelmek orvosolbatására, a fejedelem egy kapitulatióra eskettetett meg, melyben az igazságszolgáltatás rendes folyama s önállása biztosíttatott. Hasonló eljárásra találunk Németország jogéletében is. Midőn Braunschweigban 1830-ban az emiitett összeütközés történt a fejedelem s birói hatóságok között, a segély a német szövetségi központi tanácsnál kerestetett, mely a fejedelmi határozatokat csakugyan mégis semmisítette. Midőn 1837-ben Hannovér fejedelme államában a jogrendet önkényszerüleg megzavarta, közbenjáróul szinte a szövetségi hatóság kerestetett meg. Hessenben az 1849-ki elhirhedett szeptemberi, a birói öuállást megsemmisítő rendeletek ellenében szinte az alkotmányos törvényhozási orgánum lépett fel, majd pedig a német szövetségi gyűlés vette át az elintézés szerepét. Nem említve azon szám nélküli egyes alkotmányos jogsérelmeket, melyek a jogkiszolgáltatás megtagadása, vagy késleltetése s egyéb akadályozása által egyes német államokban a köz hatalom részéről elkövettettek, s melyek elintézés s orvoslás végett mind a szövetségi hatóság elébe kerültek. Valamint tehát hazánk, ugy a külföld jogéletének mozzanatai is azt tanúsítják, hogy az igazságszolgáltatáson s birósági rendszeren elkövetett sérelmek orvoslatára az alkotmányos jog szellemében mindenekfelett a törvényhozás van hivatva. Az igaz, mint nem ismeretlen előttünk is, miszerint ily szerencsétlen összeütközések közepette történtek az al s főbiróságok részéről külföldön leköszönések is. Azonban ezek a mieinktől egészen különböző körülmények közt történtek s más természetűek, mint hogy jelen joghelyzetünkben jogelözményül szolgálhatnának. Ily leköszönések akkor történtek, midőn a közhatalom közvetlenül az igazságszolgáltatás rendes folyamába avatta magát; midőn egyenesen arra törekedett, hogy a törvényes birósági Ítéletek saját parancsainak s vágyainak kifejezései legyenek; midőn a bíróságokra valódilag ráparancsolta, mint járjanak el, s mily Ítéletet hozzanak, midőn tehát magát a bíróság függetlenségét s önállását kívánta megsemmisíteni, midőn egyenesen a biró benső 141