Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 136. szám

Pest, 1861. kedd nov. 19 130. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI 8 TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM: A kir. kúria jelen helyzete. — Kúriai Ítéletek: magán, úrbéri és bűnügyekben. — Hivatalos tudnivalók A kir. kúria jelen helyzete. f'Éíf 'I /Iflu'íitd/ m-ílrrf) 'Öl* I. Azon néhány nap rövid folyama alatt, mely e magas bírósági testületnek, nemzeti jogéletünk legjelesb intézményének feladatáról szóló czikkünk közzététele óta mult el, az arra vonatkozó kérdés még kényesebbé, megoldása súlyosabbá vált, azon mindenikünkre nagy hatályú közhatalmi tények folytán, melyekben a jelen rendkívüli, ideiglenes, de teljesen alkotmányon kívüli állapotnak behozatala nyilvánult. Néhány nap elölt, midőn e tárgyhoz szóltunk, még a kir. kúria illetőségéhez tartozott a politikai vétségek feletti bíráskodás, miben mi az egyéni, személyes mint vagyoni szabadság biztosítása tekintetéből kiváló fontosságot találtunk, mit tehát egyik érvül hoztunk fel a mellett, hogy a kúria tagjai a leköszönések veszélyes játékába ne elegyedjenek, hogy ez által magát e nagy fontosságú nemzeti intézet lételét koczkára ne tegyük. És ma ezen illetőség már nem létezik, az a nemzeti történeteinkben oly szomorú s kinos emlékekkel párosult katonai törvényszékekre ruháztatván. Ez egy ujabb erőségül használtatik most ellenfeleink által, kik nézeteinket a kúriát illető status quo tekintetéből nem osztják. Bizonyos körökben jelenleg azon illetőségi változás után még nagyobb erővel feszegetik: váljon az alkotmányosság szempontjából nincs-e most már itt az ideje, hogy a kúria tagjai leköszönjenek, váljon az alkotmányos jogok ujabb sérelme, illetőleg ideiglenes félretétele nem szükségeli-e, hogy visszalépjenek azon fényes térről, melyre a legfelsőbb bíráskodás kezelése végett kinevezve lettek. Mi nem tudjuk, váljon az illető cs. leiratok közzététele folytán a magas kúria az érintett kérdést tanácskozása tárgyául ki szemelte-e; nem azt sem, váljon fog-e felette határozni; sőt azt sem tudjuk, váljon a leiratok ismeretes s a kir. kúriára vonatkozó tartalma csak meg is engedheti-e még lehetőségét is annak, hogy ily tanácskozás s határozhatás — tehát a leköszönés is megtörténhessék. Mi mindezektől elvonatkozva — egészen in abstracto — akarunk csak azon kérdéshez hozzá szólani, val- ; jon a lemondás eszméje szükséges, váljon üdvös-e, hozzászólani csak azért, hogy a közvéleménynek némi irányt je- ; löljünk ki, hogy a terjedező eszméket tisztázni segéljük, j s hogy az ellenfél nézeteinek alaptalanságát sőt vészé- j lyességét igazolhassuk. ' Mi ismételjük mindenekelőtt rendkívüli szükségességét annak, hogy a fegfőbb közjogi elvek egyike legyen I a juridicumnak a politicumtól való elválasztása, elkülönözése. És ez alatt mi nem értettük soha pusztán csak azt : hogy az igazságszolgáltatás administratiója, a személyzetet illetőleg, a politikai közigazgatás orgánumaitól elkülönöztessék, mint egyik legtekintélyesb politikai lapunk a íent érintett czikkünk megemlítése alkalmával állításunkat hibásan érteimezé. Mi azon elvben azt fejezzükki, hogy az állam s kormány férfiak, közhatalom s törvényhozók mindazon kérdéseknél, melyek a juridicumra vonatkoznak, más elvekből, más tekintetekből induljanak ki, mint azok, melyek általuk a politikumot érdeklő kérdések megoldásánál követendők. Az elválasztás tehát nem szorítkozik csak a törvénykezés organisatiójára, hanem annak összes lételére, annak minden mozzanataira. És ezen elválasztást mi nem csak az igazságszolgáltatásnak, hanem a polgári szabadságnak, nemcsak a társalmi, hanem az alkotmányos érdekeknek tekintetéből is nagy szükségünek ismerjük. Értekezésünk folyamában alkalmunk leend ezen elveket s eszméket bővebben kifejteni s igazolni, most különösen csak azt jegyezvén meg, mikép az elkülonözés elvének megvetése, mint azt municipiumjaink állítólag az alkotmányos szabadság érdekében eszközölték, a közhatalomnak s önkénynek nyújt minden államban legkedvezőbb alkalmat oly befolyásra, mely épen a szabadságot foghatja megsemmisíteni. A mi az igazságszolgáltatás érdekeit illeti, ezek az elkülönzés elvét épen mulhatlanul szükségelik. Magánál a jurynél, mely oly nagy fontosságú társalmi intézményt képez, legelső kellékül tekintendő, hogy a politikai tekintetek túlnyomóságra ne emelkedjenek. így a szóbeliség, nyilvánosság, birói recusatio intézményeinél s minden más törvénykezési tényezőknél is kell, hogy ne a politikai , hanem a jogi érdekek legyenek a kiindulási pontok. Ezen kétségbevonhatlan igazságok alapján nemcsak nem igazolhatjuk, sőt határozottan rosszaljuk a municipiumok kebelében az elkülönzés elvének mellőzésével történt bírósági lemondásokat, melyek az alkotmányos jogok biztosítására épen semmit sem hoztak, mig a nemzet életére, s ennek szellemi s anyagi kifejlődésére kiszámithatlan károkat árasztottak. Ugyanezen elvet követjük a magas kúria irányában is; és azt áliitjuk: hogy a némelyek által az 1860. oct. óta követett felforgatási szellem folytán a kúria részéről is igényelt lemondás nemzeti történeteinkben semmi alapokra sem talál. 136