Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 22. szám

8 7 A báni tábla 1859. nov. 18. 6137. sz. a. kelt végzésével a kért folyamodásnak helyt nem adott. Felperes ezen egybehangzó végzések ellen rendkívüli folyamodással élt a cs. kir. legf. tsz ék 1860. febr. 14. kelt határozatával tekintetbe vévén, miszerint az ezüstpénz iránti folyamkülönbözet, az első leszámolás napjának a visszafizetésnapjával egybevetve, a szerződvényi okmányból meg nem határozhatónak s igazolhatónak mutatkozott, hanem az alperesnek ezen tartozás teljesitésérei esetleges kötelezése, az emiitett okmány kivül eső azon ténytől függött, váljon s mennyivel fog a bankjegyek folyama a fizetési napon 7°/o magasabb lenni; tekintetbe vévén, miszerint az 1859. jul. 18. kelt miniszteri rendelet (btl. 131. sz.) s az ugyanazon napon kelt igazságügyi miniszteri rendelet (btl. 130. sz.) 1 — 3. §§. valamint az 1858. febr. 18. kelt miniszteri rendelet (btl. 26. sz.) s névszerint annak 1. és 2. §§-ainak szó szerinti értelme szerint, másmódon bizonyítandó kovetlés közvetlenül kibocsátandó fizetési meghagyásnak tárgyát nem képezheti, de ezen kérelem elmozdítása alkalmával ezen kereseti kérdés iránt az utolsó helyen emiitett 1858. febr. 16. kelt miniszteri rendelet (btl. 26. sz.) 3. §-a értelmében a további tárgyalás lett volna elrendelendő s végre tekintetbe vévén, hogy az agio iránti követelés jogérvényessége a rendes per utján igazolandó, a folyamodásnak helyt nem adni, folyamodónak azonban a kérdéses agio különbözet iránt külön kereset inditásárai jogát fentartandónak találta. (1860. febr. 14. 991. sz. a, határozat). Külföldi törvény hozás. Január—februári szemle. 1. Anglia legújabb jogi reformjai. Azon reményben nyitjuk meg jelen évi kültörvényhozási szemlénket, miszerint az ez évben fényesebb sikert, dúsabb eredményeket mutathatand fel, mint a lefolyt évben, melynek ádáz viharai, mindenre, még a tudományok mivelésére s a codificationális munkálatokra is végtelen sok hátrányt árasztának. Kedvező kilátásul jegyezhető fel már az, mikép ez időben már teljes munkásságban látjuk az európai törvényhozások legtöbbjeit, és pedig, mi reánk legérdeklőbb, majd mindenütt komolyan foglalkozva azon tárgyakkal is, melylyek a jogélet kifejlődésére, a jogreformok létesítésére vonatkoznak. Maga Anglia igen szép példával megy előre — mi nem csekély jelentőségű — miután itt az ősi nemzeti — bár nagy részben elavult — intézetekhez a legernyedhetlenebb ragaszkodás nyilvánul, mi minden újítást tetemesen nehezít, és a reformok kivitelét rendkívül lassúvá s nagyon is fontolva haladóvá teszi. — Mind a mellett minden évben jelennek meg indítványok a jogrendszer részletes, apródonkénti javítására, — előmenvén különösen Brougham, kinek Angliában a jogi reformok korunkban legtöbbet köszönhetnek. Dús kárpótlás azon meddő parliamenti vitatkozásokért, melyek jelenben a politikai ügyek körül forognak, melyek semmi határozott czélra, annál kevésbé a nép jólétének biztosítására nem irányoztatnak, melyeknél magok a párt főnökök önkényt bevallják, hogy semmi sikerre sem vezetendnek. A jelen parliamenti ülésszakban maga a kormány is kezdeményezés terére lépett, következetesen magának a királynénak nyitány-beszédjéhez, melyben fontos jogi reformok ígérteitek, különösen a törvénykezési rendszer egységének, öszhangzó egyenlőségének valósítására. Erre szolgálhatand nevezetesen azon törvényjavaslat, mely a lordcanczellár által terjesztetett elő, s mely eddig csupán a kanczellári törvényszékeket illető kiváltságoknak a közönséges bíróságokra való átruházását indítványozza, és a mely által az Anglia életében oly nagy fontosságú Law és Equity közti különbségek megszüntetése, a különböző bírósági rendszereknek összeolvasztása s igy a bírósági rendszerben való nagy szükségü egységnek, egyformaságnak létesítése kezdetik meg. E tárgynál engedjék meg olvasóim, hogy egy futó pillanatot vessek Anglia jogéletének némely sajátságaira — különösen azokra, melyek bírósági rendszere körül tapasztalhatók. I!y sajátságok, az ősi nemzeti szokások s intézetek kifolyásaiul a Law és Equity-féle bíróságok közti különbségek. Ezekről annál inkább helyén találjuk lenni említést tenni, most midőn megszüntetésük és a különböző rendszerek egygyé olvasztása komoly munkába vétetett; minthogy átalában a continensen felölök nem látszatnak a legtisztább fogalmak uralkodni, nem különösen hazánkban, hol épen innen látszatnak eredetüket venni azon eszmék s törekvések, melyek ujabb években aziránt nyilvánultak , hogy a polgárjogi codificatióban a méltányosság elvét minél nagyobb érvényre kellene emelni, sőt tán azt főleg csak is ily alapra kellene fektetni. *— Sokan t. i. azt hiszik, hogy Angliában a law és equiti közti különbség azon értelemben vett méltányosságon alapszik, melyet annak ethikailag tulajdonithatunk. Ez azonban nagy félreértés, vagy csalódás, mert ily ethikai méltányosság nem szolgál Anglia jogrendszerében, illetőleg igazságszolgáltatásában kiindulási pontul, vagy valamely jogi épület alapjául. Mert a Law s Equity-féle törvénykezés közti különbség nem a szorosan vett jog és méltányosság közti ellentételen alapszik. Mint Blackstone, ki mindenesetre elsőrangú tekintély Angolországban — mondja, nem áll az, mintha az equity-féle— méltányossági-törvényszékeknek az lenne hivatásuk, hogy a köztörvények szigorát enyhítsék, e tekintetben nem lévén semmi meghatalmazásuk, számtalan köztörvényi szigorpontok létezvén , melyeken legkevésbé sem változtathatnak. Nem áll az sem, hogy a méltányossági bíróságok hivatása lenne, nem a törvény szavai, hanem annak szelleme szerint Ítélni; mert ugyanez áll a közönséges bíróságokról is. Angliában a törvény méltányos magyarázata alatt senki sem ért mást, mint csak annak észszerű, józan alkalmazását, mire nézve nincs sem a szigorú, sem a szelídebb törvény magyarázatnak egy szabálya sem, mely a köztörvényszékeknél épen ugy alkalmazásban ne lenne mint magokon az equity forumokon. — Nem áll az sem, mintha a méltányossági bíróságok némi szabályokhoz, határozott törvényekhez, vagy előzményekhez sem lennének eljárásukban kötve, és minden esetben a fenforgó körülmények alapján csupán a tiszta bírói belátást s kimérést követhetnék. Ez századok előtt állhatott, t. i. az equity-féle törvénykezés alapjául szolgáló canczellári hatóság s befolyás kifejlődésekor, midőn t. i. a canczellárok, kik rendesen főpapok és nem törvénytudók valának, a király környezetében a hatalom legnagyobb részét s azzal a legfőbb törvénykezési hatóságot is magokhoz ragadván, természetesen határozatai-