Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 17. szám - Az egyenjogositás elvének kifejlődése

Pest, kedd Febr. 28. 1860. 17. síim. Második ev. TORVÉMSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Az egypnjogositrts elvének kifejlődése. Különösen az izraeliták irányában. — Legfelsőbb-törvényszéki döntvény az 1855. dec. 15. telekk. rszb. 93. §. s az 1855. febr. 16. pénzii. hiv. utasit. 93. §. alkalmazásához. — Döntvények. —'Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Az egyenjogositás elvének kifejlődése. Külünösen az izraeliták irányában. Nem lehet tagadnunk, mikép azon jogengedmények, melyek államtörvényhozásunk által legújabban az izraelitáknak adattak, s melyek közt az ingatlan birtok képesség szentesítése kiváló fénypontul szolgál, nemcsak államunkban , hanem az összes Európa államéletében a legszabadelvübb, s jelentékenyebb jogi reformok közé sorolandók. Előttünk e reformokban legnagyobb fontosságot igényel azon alapelv, mely azoknál irányadóul szolgál, s melynek e reformok kifolyásaiul tekintendők. És ezen elv az egyenjogositás magasztos elve. Közel egy század óta Európa minden műveltebb állagában előtünedeznek azon nemes küzdelmek és törvényhozási törekvések, melyek azon elvnek az emberiség legfensőbb érdekei által igényelt kivitelére irányoztatnak. Angliában a katholikusok egyenjogositása; Francziaországban átalában az emberi jogok szentesítése, a hűbéri bilincsek lerázása; Németországban a városok s jobbágy ok" felszabadítása — mind azon dicső küzdelmek tárgyait képezék. Mert az egyenjogositás létesítése a társalom legfőbb feladatai közé tartozik. Csak ezáltal valósitathatik a jog eszméje, melynek kell minden állam alapjául szolgálni, mi azonban egyes osztályoknak a jog körén kívüli helyhezése mellett csak agyrém, s nem valóság is. És csak az által alakulhat a társalom érdekei között azon kapocs, mely az osztályok között öszhangzást teremtvén, a közös czéloknak közös erőveli létesítését lehetővé teszi, mi nélkül valódi nemzeti nagyság,szabadság és jólét képzelhető sem lehet. Az egyenjogositás nem egyedül a kereszténységnek, felebaráti szeretetnek, és művelődésnek kívánalma; hanem magának a jognak és igazságnak követelése. És ide tartotozik a zsidó emancipatió is, mely egy egész osztálynak a barbár századok előítéletei által igazságtalanul elvett jogokat ismét visszaadja. Azért a nagy franczia 1789. ujjászületési mozgalomban, midőn az emberi jogok decretáltattak, ezek között az izraeliták egyenjogositása is helyt íoglalt. E nemes törekvések innen Európa minden részeibe átszivárogtak, a világosság sugaraiként, melyek mindenhova behatnak, melylyek ellenállhatlanul gyözelmeskednek a sötétség minden rétegein. Nem csekély büszkeséggel mondhatjuk, mikép e nemes buzgalom s törekvés előtt hazánk sem képezett áthághatatlan kőfalat. Törvényhozóink, kik oly sokszor nyilvánítottak nem mindennapi bölcseséget korszerű és szabadelvű küzdelmeikben, részint intézkedéseikben is, kik különösen oly nemes küzdelmeket fejtettek ki mind a jobbágyok felszabadítása, mind a többi nem nemes osztályok jogkörének kiterjesztése tekintetéből az egyenjogositás valósítására; ők már a mult század vége felé hatalmas szót emeltek különösen az izraeliták jogkörének kiterjesztése s biztosítása mellett is. Az 1790. orsz. gyűlés nov. 2. tartott 42. ülésében b. Splényi Ferencz váczi püspök tón a gravamen és postulatum féle bizottmány nevében jelentést a zsidók által benyújtott panasz s kérelem tárgyában. Egy kathol. püspök tolmácsolá a bizottmány azon nézetét, miszerint az izraelitáknak panaszai sürgősen elintézendők. A magyar orsz.gyűlés azon véleményben volt, hogy eltávolitandók mindazon akadályok, melyek a zsidókat élelmük keresésében, bátorságos megmaradásukban, vagy vallásgyakorlatukban háborithaták — különösen hogy a forgalom és kereskedés nagyobb lendületet nyerjen. És intézkedett is (38. cz.) hogyha zsidók békés és biztos tartózkodhatással bírhassanak. — Őseinknek ezen emberies és nemes törekvését követték a későbbi or.gyülések is, melyeken az izraeliták emancipatiója mellett folyvást lelkes szavak emeltettek. Ezek kifolyásául szolgált az 1840 : 29. tcz. mely az izraeliták jogkörét részint biztosítani, részint kitágítani igyekezett; valamint azon indítványok is, melyek az 1844.1847. or.gyüléseken az emancipatió mellett tétettek, s melyek mindig meleg pártolásra s részvétre találtak. A magyar országgyűlésnek ezen, bár nem nagy sikerrel járó törekvése teljes öszhangzásban volt a műveltebb európai államok törvényhozási mozzanataival. Mindenfelé a legelső társalmi kérdések közé látjuk állitatni az emancipatió létesítését, mindenütt hason lelkesedés, hason pártolás kíséretében. Miután a franczia polg. törvénykönyv alapelvként kimondotta : L'exercice des droits civils est indépendant de la qualité de citoyen, laquelle ne s'acquiert et ne se conserve que conformément á la loi constitutionelle. Tout Frangais jouira les droits civils (tit. I. Chap. I.) — a franczia törvényhozásnak fötörekvése oda irányoztatott, hogy az egyenjogositás teljesen létesitessék, mi csakugyan odáig terjesztetett, mikép még a rabbik is államfizetés élvezetére emeltettek. Miután pedig Francziaország ily nagyszerű példát tüntetett fel az emancipatió kivitelében, ez nem maradhatott utánzás nélkül a többi Európai államokban. Nevezetesen Belgium, Hollandia szinte szentesitették e teljes jogegyenlőséget; mig Németország minden részében szinte komoly törekvések nyilvánultak az izraeliták jogíélszabaditásának valósítása felé. Bad énben, Hess énben, Bajor-és Szászországban, Würtembergben számos polgári jogokkal ruháztattak fel már évtizedek eh tt. utóbbiban községi választói jogokkal is felruháztatván és legújabban (1854-ben) a törvényho17