Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 10. szám

39 ság, a gyújtogatás vagy a btk. 195. §-án kijelelt rablásbüntettében bűnösnek találtatik, ugy reá halálbüntetés Ítélendő. „A. rablás egyéb eseteiben hat. i. ab. prdt. 284. és 285. §§. feltételei léteznek, a rögtönbiróság járand ugyan el, de már ezen esetekben, (kivévén ha a vádlott fegyveres csavargó, vagy valamely üldözőbe vett gonosztevő társaság tagja, mely esetekben szinte halálos büntetés Ítélendő) a súlyosító körülmények mellett az enyhítő körülmények mindig figyelembe veendők és ezekhez alkalmazva a btk. 190 — 194. §§. meghatározott büntetések alkalmazandók, az ítélet azonban ezen esetekben is azonnal végrehajtandó." Ez által a hatás ugyanaz lenne, mi van a halálbüntetésnél, a különbség csak az maradna, hogy sokszor el nem romlott ember egy pár forintért nem Ítéltetnék halálra. Ezek azonban csak töredék gondolatok, melyek bővebb fejtegetésre anyagul szolgálhatnak, s azért azokat csak is ilyeneknek óhajtom vétetni. Le-fel sőbb-tör vény szélű döntvény. Az engedményre alapított zálogvisszaváltási jog értelmezéséhez. A zálogmegtartási jog beruházások s megtartások alapján Es a 46-2'ft Curialis Decisio alkalmazása, midőn az egész zálogjószág visszaváltása iránt egy testvér pereskedik, a nélkül, hogy ezt többi testvérei magokévá tennék. Még 1841-ben ifj. H— Imre a P — megye alispányi széke előtt bizonyos zálogba adott jószág visszaváltása miatt H— Albert zálogbirtokos ellen zálogváltási pert indított, mely az 1852. sept. 16. igazs. miniszt. rend. V. czikke szerint folyamatba tétetett, s a tárgyalások befejezte után akkép fejeztetett be, hogy az első biróságu p—i orsz. tszék 18561 jul. 29. 9593. sz. a. ítéletével felperesnek kereseti jogát megalapította, s neki az elzálogolt javak hatodrészét a zálogsomma hatodrészének megfizetése és a javítások és beruházások megtérítése mellett oda ítélte, továbbá alperesnek egy évi termést meghagyandónak, és felperest további követeléseivel — a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett — elutasitandónak találta. Mindkét fél felebbezése folytán a cs. k. fő tör vényszék az orsz. tszék ítéletét azon pontban, melyben felperesnek a kereshetési jog megítéltetett; — továbbá azon részben, melyben felperes azon keresetével, hogy alperes a zálogérték, s lehető javítások és beruházások elvesztésére ítéltessék, elmozdittatott; — azon részben végre, melyben alperesnek az egy évi haszonvétel megengedtetett s a perköltségek kölcsönösen megszüntettek , — megerősítette; a zálogjószágot és az alperesnek odaítélt javítások és beruházások megtérítését illetőleg pedig megváltoztatta, s azt ítélte, hogy : Alperes H. Albert köteles felperesnek a beperelt s a mellékelt zálogszerződésben megnevezett birtokrészeket a 2000 váltóftnyi zálogösszeg lefizetése mellett 3 hónap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett, visszaadni. Alperes továbbá a javítások és beruházások megtérítését illetőleg külön jogutra utasittatik. Indokok: Id. H. Imrének neje szül. H— Borbála 1818. mindaz őt örökjog alapján illető — mind pedig az eredetileg csak neki elzálogolt, később pedig a C. és D. alattiak szerint H. Eszter által férjénekel is adott b —i birtokrészeket H. Albertnek a zálogszerződés 3. pontja szerint határozatlan időre elzálogolta. Ifj. H—Imre tehát, fia az elzálogitó Hal. Borbálának és idősb Hal. Imrének, az említett két birtokrész visszaváltása végett még 1841-ben P—megye alispáni széke előtt benyujtá keresetét, apja engedményezését mutatván fel, mely őt a kérdéses birtokrészek visszaváltására feljogosította. Alperes felperesnek kereseti jogát támadja meg, azon okból, mert az az alapkeresetben az id. Hal. Imre által fiának adott engedményezésre alapíttatott, pedig az engedményezett birtok nem az engedményező, hanem nejének H— Borbálának tulajdona volt, s azért alaptalan az ezen engedményezésre alapított kereset. Azon körülmőnynél fogva azonban, hogy felperes az alapkeresetet mint Id. Hal. Imre és Hal. Borbála természetes és törvényes fia indította, és ez által ő az akkoriban már meghalt anyja után reá szállt jogokat is érvényesítette ; — miután továbbá id. Hal. Imrének engedményezése, az őt a H. Eszter-féle birtokrészből tulajdonilag illető felerészre mindenesetre jogérvényeinek tekintendő, ezek folytán felperes kereseti jogát az igényelt, részint anyai, részint apai örökségre nézve alaposnak kell tekinteni. (Vége következik). llö^tönbiráskodás Egerben. A fenyitő osztály 1860. j a n. 25. s 26-k i üléséből. Az egri cs. kir. mtörvényszék büntető osztálya folyó 1860. évi jan, 25. és 26-án rablógyilkossággal vádolt P. J., C J. és P. F. poroszlói lakosok felett rögtönbirósági eljárást tartott. A tényállás következő : Bizonyos P. J. és P. F. poroszlói lakosok, kik közül P. J. első, és P. F. harmadrendű vádlott 1858. évi nov. 5. este 10 óra tájban Poroszlón az úgynevezett „kis pincze" korcsmából, hol boroztak, hazafelé menve összebeszéltek, és elhatározták, hogy K— Jánosnét az éjjel megölik, és pénzét elrabolják. Ezen elhatározottsággal P. F—nek a harmadrendű vádlottnak kertjébe mentek, és az ott tüzelgetett másodrendű vádlottat C. J—t bűnös szándokuk foganatosítására társul csábították. — Ez eleinte vonakodott ugyan, de végre mégis rábeszéltetvén, mindhárom vádlott éji 12 órakor K—Jánosnő házához ment, hol az emiitett nő egy 14 éves leánykával aludt.— Harmadrendű vádlott az ablakot megzörgetvén — a bent alvó nő fiának hangját utánozva — e szavakat mondá : „anyámasszony, nyissa ki kend az ajtót" — mire az ajtó zárja felnyílott. — Ekkor itt vádlottak között néhány pillanatnyi suttogás történt azért, mert másodrendű vádlott bemenni vonakodott de 1-ső rendű vádlott a tétóvázásnak azzal vetett véget, hogy másodrendű vádlottat a szobába betaszította, harmadrendű vádlottat pedig oda magával behúzta. Midőn vádlottak ekként mindhárman a szobába hatoltak, — K— Jánosnő — azon hitben lévén, hogy csakugyan fiának nyitott ajtót, azt kérdezte : ,.esik az eső fiam?" mire harmadrendű vádlott utánzó hangon mondá „esik." E közben másodrendű vádlott — a patkán fekvő 14 éves leányt lefogta, torkát és száját — hogy ne kiálthasson — kezével betömte, és igytirtotta addig, migl-ső és harmadrendű vádlottak ez alatt K. Jánosnőt az ágyról a földre lehúzván 1-ső rendű vádlott — egy görbe késsel annak torkát elmetszette, azután mécsest gyújtván, a szo-