Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 98. szám

Pest, péntek Dec. 21. 1860. 98. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK. TARTALOM : Pest. dec. 19. — Jogeset a. Cur. dec. 99. 1. 4. sz. s 1486 : 17. tcz.hez. (VégeV - Védbeszéd Richter F. bécsi hitelint. főig. ügyében. Dr. Berger ügyvéd által előadva. — Hivatalos tudnivalók. Pest, dec. 19. Gál Ede bünperébení végtárgyalás. Mai nap kezdetett meg az országszerte ismeretes Gál Edének, az elhirhedett cs. kir. biztosnak perében a végtárgyalás a pestmegyei tszék előtt. Sic transit glória mundi. A nagy hatalmasak Haynau, Gehringer, Hauer stb. kiknek elnyomatott nemzetünk feletti önkénykedésük s kegyetlenkedésük hazai évkönyveinkben herostratusi emlékre tőn szert, kiknek másodika különösen roppant elbizakodottsággal , de nemcsak nemzetünk kiszámithatlan szenvedésére, hanem kétségtelenül, mint jelenben látjuk maga a fejedelmi trónnak is veszélyezésére, Magyarországot örökké csak tabula rasanak tekintette, mely felett korlátlan tetszése szerint rendelkezhete — mind e férfiak megvannak semmisülve; és nemzetünk vissza kezdi ismét nyerni szabadságát s alkotmányos jogait. Es azon hatalmasak egyik creaturája most a vádpadon ül előttünk — aljas sikkasztás elkövetéseért. Gál Ede cs. kir. biztos érdemeiért, melyek közé tartozott a hazafiak elfogatása, különbféle vagyonok lefoglalása, elrejtett hazafi értékek felfedezése, honfiak üldözése stb. 1849. márt. a Kis-Jankovich-féle dus alapítvány gondnoki kezelőjévé neveztetett ki, mely minőségben 1859. őszéig működvén , mint ilyen a vád szerint a reábízott alapítványokból tilosán elköltött 73 ezer ftig sikkasztást követett el, azt több évig titokban tartania sikerülvén. Meglepő volt ezen ősz férfiút, a német rendszer s önkénynek egykori vak eszközét a törvény teremben most magyar kis ujasban látni. Még meglepőbb volt pedig azon gunyoros modor, melylyel a bíróság irányában a §§ kal inderkedett, ő ki e paragraphusi rendszernek egykor hatalmas előkészítője volt. Bünpere némely tekintetekben párhuzamba állitható a bécsi Richter féle esettel. Azt hisszük különösen, már az első napi tárgyalás jelenségei után is, mikép itten is a megbukott közigazgatási rendszernek kirivó hiányai s bűnei tünendnek fel. Kérlelhetlen igazságot kívánunk. Mi legalább szigorúan őrködendünk ez eset kifejlődése felett — már azért is, mert tudjuk, mikép az alapítványok s közvagyonok kezelése hazánkban siralmas egy lábon áll. A közönség szigorú őrködése s fellépése sokat változtathatna. Különben több szerencsét kívánunk a pesti törvényszéknek a bécsinél. Tisztelt elnökének főleg rendithetlen igazságosságot s függetlenséget óhajtanánk, mely nem a lenyügözési érdemeket, hanem a szent igazság igényeit tartaná szeme előtt. Nagy figyelmet érdemel, mikép jelen bűnesetben már többé nem számadástételről, annak kiigazításáról van szó, mint állítja vádlott folytonosan, hanem oly vétkes tényekről, melyek a reá bízott idegen vagyon tilos elidegenítését constatirozzák s így bűnös elsikkasztást derítenek ki. Ezen elhírhedt egyénnek védője Sz i 1 ágy i Virgil ur — a fényes pesti ügyvédi osztály egyik legszabadelvübb tagja. —y. Jogeset A Cur. dec. 99. 1. 4. sz. s 1486 : 17. tcz.hez. Azon kérdésben, váljon mily jogi következményeket von maga ntán oly több jogérdeklettek nevében is kötött egyesség, mely az érvénytelenítési perrel megtámadott örökvallások megerősítéséért s igy az ellenfél iránti minden követelések megszüntetéseért, a birtokosok részéről bizonyos összegek fizetését kötötte ki, a mindenik érdektárs meghatalmazása bizonyos idö alatti elömutatásának meghitelesitésének feltétele alatt — ha ezen feltétel nem teljesítetett. (Vége). A főtörvényszék tehát jogosan utasította el felpereseket a fentérintett követelésükkel. A mennyiben azonban indokaiban felpereseknek keresetjük csupán korainak neveztetik, ennyiben azon indokok helyteleneknek mutatkoznak ; minthogy azonban a főtszéki Ítéletben felperesek keresete elutasítására nézve semmi korlátok sem állitattak fel; a valódi bírósági határozatnak pedig nem az Ítéleti indokok, hanem csupán maga a bírói ítélet tekintendő, ennélfogva megszűnik minden ok, hogy arra nézve a legf. törv. ítéletben valami említés tétessék. Mert azon körülménynél , mikép az egyesség tárgya a törvény által már megszüntettetett, felpereseknek az egyességhez utólagosan történt hozzájárulásuk, (gr. Teleki József kivételénél) vagy részükről az utólag kiállított meghatalmazások előállítása, vagy az egyességnek netaláni hitelesítése, nem tekinthető többé, mint a szerződés értelmében teljesített fizetés, vagy mint a szerződésnek betöltése, mellőzve azt, mikép a többi felpereseknek a kérdéses egyességhez utólagos hozzájárulásuk nem lenne a már megkötött szerződés betöltése, hanem csak az akkor még létesülő uj szerződésnek létesítése. Végre az alsó bírósági ítéletek, a mennyiben alperesek ellenköveteléseikkel elutasitattak, — mi az első bírósági ítéletben csak hallgatag tartalmaztatik, — teljesen alaposak. Mert az J837. sept. 11. létesített egyesség, mint már fent előadatott, gr. Teleki József által saját részére, és az őt az egyesség megkötésére felhatalmazó pertársainak számára, jogérvényesen köttetett meg; ezeknek nem lehetett többé az 1798 ban megkezdett pert tovább foly98