Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 97. szám

390 vagyunk. Egyrészt, mert egyedül abban találjuk fel a jogosság eszközeit; másrészt, mert abban rejlenek hitünk szerint a jognak legfőbb biztosítékai is. És ezen elvre eljuthatunk mindig, mihelyest sem az oct 20-ki dolgok lappangó, homályos fénye el nem kápráztatja szemeinket, sem a külföldről özönlő befolyások el nem bódítják fejeinket. Míg az első nemzeti alkotmányos jogaink biztosítékait ronthatná, a másik egészen a jogon kívülhelyhezne, s pusztán a tények terére állítana, melyek a legfényesb reményekkel ámíthatnak, de oly örvényt is készíthetnek, melyben a népiségére nézve egyedül magára hagyatott magyar fajunk teljesen elveszhetne. Az egyezkedés és kibékülés legyen tehát jelszavunk , hogy általa összes nemzeti jogainkat visszaszerezhessük ,és biztosithassuk, mire jelenben a lehető legkedvezőbb körülmények s alkalmak kínálkoznak. Biztosithassuk — mondottuk — miért a kiengesztelődés szempontjából különbféle jogi szempontok & érdekek merülnek fel, melyeket mint alkotmányos s nemzeti jövőnk kiváló biztositékát, kell hogy nagy figyelemre méltassuk. Nem szükséges mondanunk,mikép a kiengesztelődésnek legfőbb tárgyát a fejedelmi — közhatalom képezi. Midőn mi erre nemzeti jüvőnk érdekében nagy súlyt kívánnánk helyheztetni, nem tagadhatjuk, mikép mi annak eszközlését s teljes biztosítását a legújabb közjogi tényezőben az oct. 20. diplomában épen nem találjuk fel. Nem már tartalmánál fogva, mely legfontosb nemzeti jogainkat megtagadja, de nem alakjánál, külünnepélyességénél fogva sem. Ezen diploma mindamellett alkalmas hidat képezhet az alkotmányos átmenetre, s czélszerü eszközt összes nemzeti jogaink kivi\ hatására. Azért elfogadásának, s kiindulási pontul való választásának czélszerüségét sőt szükségességét, minden kétségen kívülinek tekintjük. Kiengesztelődést, egyezkedés utjáni kibékülést sürgetünk. Ez azonban már természeténél fogva jogi biztosítékokat igényel. És ezek tekintetéből legkevesebb, mit igényelhetünk s várhatunk, hogy az ujabban kifejtett alkotmányos jogaink legalább is a koronázási hitlevél által biztositassanak, mely hitlevelek hazánkban a nemzet s király közt. mindig kétoldalú sérthetetlen szent szerződéseknek tekintettek. A kiengesztelődésnek azonban a jelen időkben mi más nagy szükségü tárgyait is ismerjük még. Kiengesztelődés nevezetesen az idegen népiségekkel. Engedjük nekik, azon nemzetiségi jogigényeiket, melyeket szerencsétlen politikusaink egy év tized előtt botorok voltak kétségbe vonni, valódilag érvényesíthetni, ugyanazokat, melyekhez mi is oly hőn ragaszkodunk, s a melyeknek bűnös megtámadása képezé a lefolyt tized alatt nemzeti sérelmeink, és veszélyeink legnagyobbikát. Engedjük s eszközöljük, hogy igy ők is ajogterére léphessenek , s lemondjanak azáltal a tények logikájáról, mely reánk nagyon is veszélyessé válhatna. Kiengesztelődjünk továbbá az 1848b. az a 1 k o tm á n y sánczaiba felvett néppel — a mennyiben jogaik biztosítást s valódi érvényesítést kívánhatnak. — Csak eszünkbe sem jöjj' n, megcsonkítani azon joghelyzetet, melyet szentesitett törvényeink nekik már egyszer megadtanak. Oly jogintézmények visszaállítása, melyek az előbbi kastai rendi e, s hűbéri kötelékekre utalnának, nemcsak Európa előtt becsteleniter.ének meg bennünket, hanem nemzeti beléletünket is tetemes rázkódtatásoknak, s veszélyes viharoknak tehetnék ki. Végre kiengesztelődés mi magunkkal is minden tekintetben, minden körben Ne engedjünk ellenséges szenvedélyeket magyar és magyar közé betolakodhatni, mint látjuk ennek szomorú példáját legújabban a jelen magyar hivatalnokok irányában. Ne feledjük halhatatlan Széchényi nknek oly sokszor ismételt intő tanácsát, mely az oly kis számra olvadott magyar faj fentartásának s ápolásának érdekében, mindenkire ki magyar volt, már azért is, mert, magyar, különös tekintetet kívánt forditan?— tcstvérgyilkosságot látván minden egymás iránti üldözésben. Ó — a nagy férfiú, a békés* átalakulásnak, tehát a viszonos engesztelődésnek s egyezkedésnek is — nagy mestere volt. És soha sem volt nagyobb szükségünk, mint épen a jelenben, hogy ebbeli elvét s tanácsát kövessük. Jogeset A C u r. d e c. 99. 1. 4. sz. s 1486 : 17. t c z.h e z. Azon kérdésben, váljon mily jogi következményeket von maga után oly több jogérdeklettek nevében is kötött egyesség, mely az érvénytelenítési perrel megtámadott örökvallások megerősítéséért s igy az ellenfél iránti, minden követelések megszüntetéséért, a birtokosok részéről bizonyos összegek fizetését kötötte ki, a mindenik érdektárs meghatalmazása bizonyos idö alatti elömntntásának megliitelesitésének feltétele alatt — lia ezen feltétel nem teljesítetett. (Folytatás). A legfőbb tszék ítélete indokolását következőleg folytatja : E kötelezettségének azonban gr. Teleki József nem tőn eleget, sem a kitűzött egy év folyamában, sem később, nem még az alperesek által 1841-ben eszközöltettett bírói megintés után sem. Mert felperesek ezt igénylő állításának alperesek ellenmondottak, s az felperesek által nem igazoltatott. Átalában felperesek a tárgyalás folyama alatt ki nem mutatták, hogy ők gr. Teleky Józsefet az ő nevükbeni egyesség kötésére felhatalmazták légyen, vagy hogy ők különben időközben az egyességhez hozzájurultak és ezen hozzájárulásukat alpereseknek tudtul adták volna. Még azon körülmény sem, miszerint a jelen perbeli kereset 1843-ban az egyességben kikötött sommának megfizetésére inditatott, még e körülmény sem magyarázható az egyességbe alperesek részerői való utólagos hallgatag beleegyezésnek, minthogy e kereset is csak gr. Teleky József által a többi jelenleg felperesekül fellépett érdektár• sak meghatalmazása nélkül, adatott be. Sőt a kérdéses egyesség még gr. Teleky József fiatalabb fivérei irányában sem bir haiálylyal és kötelező erővel, minthogy azon Cur. döntvények szerint, melyek ad inyalidationem fassionis ex praejudicio, (33) és ad invalidationem transactionis (2 s G) szólanak,a legidősb testvér fiatalabb fivérei nevében keresetet indíthat ugyan, de meghatalmazásuk nélkül az ő nevükben egyesség kötésére nem volt jopo-itott. Azonkívül gr. Teleky József arra kötelezé magát, hogy az ő és érdektársai keresetjogát az alpereseknek átengedendi akkép, hogy utóbbiak ugyanazon kereseti jogot a gr. Haller-iéle azon utódok ellen érvénye-