Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 92. szám - Legsürgősb teendőink. A törvénykezés átmeneti rendezése körül 3. [r.]

Pest, kedd Nov. 27. 1860. 92. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Legsürgősb teendőink. A törvénykezés átmeneti rendezése körül III. Jogeset a Cur. dec. 99. 1. 4. sz. s 1486 : 17. tcz.hez. Legsürgősb teendőink. A törvénykezés átmeneti rendezése körül. Első folyamodási törvényszékek és sedriák. Mi történjék tehát az első folyamodási bíróságokkal? A régi sedriák, mint előbbi czikkünkben fejtegettük — már az átmenet czélszerü s békés rendezésének érdekében is vissza nem állíthatók; Következéskép a megyei jelen törvényszékek, habár átváltoztatva s javítva az alkotmányozó országgyűlés szervezéséig meghagyandók. A sedriák vissza nem állíthatók, mert, hogy véleményünket még bővebben igazoljuk, maga az 1848-ki törvényhozásnak szelleme s iránya is azt igényli. Midőn ugyanis annak IX. tcz. 4. §-a ideiglenességről szól, miga törvény kiszolgáltatás átalánosan rendeztetni fog, tehát feltételezve a 48 előtti bírósági rendszernek mielőbbi reformját csak ideiglenességet alapított; és midőn továbbá a XXIX. tcz. abirói hatóságok elmozdithatlansagát szentesitette, akkor szükségkép a sedriák régi alakbani fenn nem tarthatását kellé értenie, miután már 48 előtti országgyűléseink azon meggyőződésre jutottak a bírósági szervezés tanácskozásaiban, mikép állandó nem csupán időszakonként összeüllő, és elmozdithatlan szakférfiakból álló törvényszékekre van szükségünk, milyeket pedig a sedriákban fel nem találhatnánk. A jelen törvényszéki szervezetet pedig az országgyűlés rendezéséig fen kell tartanunk, hogy alkotmányos átalakulásunk nagy munkáját minél békésebben s minél kevesb érdeksértésseí végezhessük. Itt ismét az 1848-ki törvényekre hivatkoznak. Midőn a nemzet 48-ban egy egészen uj életre vezettetett, midőn felelős minisztériummal, melylyel még soha sem birt,s mely bizonynyal az alkotmányos szabadság legfőbb palládium — ruháztatott fel; akkor sem kétkedett s vonakodott bármily uj alkotmányos formák s intézetek közepette is az országgyűlés kimondani a III. tcz. 27. §-ban, „hogy (az eddigi) törvényes bíróságok s ítélőszékek törvényes önállásukban s a törvény további rendeletéig eddigi szerkezetükben fentartandók"; ámbár azok még a régi életből, régi rendszerből valók voltak is. Tette ezt 48-ki országgyűlésünk, mert azt az átalakulásban a jogbiztonság érdekeivel legösszeegyeztethetőbbnek találta. Ugyanezen tekintetek vezérelhetők az illetőket, midőn befolyásukkal az oct. 20-ki leiratokban megalapitatott, hogy minden fönálló törvényhatóságok, törvényszékek eljárásukat mindaddig folytatni kötelesek, mig az uj orgánumok által pótoltatni fognak. Ha tehát az oct. 20-ki leiratokat s diplomát elfogadjuk, hacsak mint kiindulási pontot is, mint oly eszközt, melynek segélyével tért nyerhetünk s alkalmat a nemzet szabad tevékenységének kifejtésére; akkor a kifolyásaiul szolgáló egyes szabályait is, milyen az imént idézett, el kell fogadnunk. Azonban félre ne értessünk. A sedriák ellen kikeltünk — mert a formák, melyekben léteztek, a választhatás, mely a birói függetlenséget megsemmisíti, az elmozdithatóság, mely az Önállással össze nem fér — szerintünk a szabadelvű haladás és alapos igazságszolgáltatás érdekeinek meg nem felelhettek. De midőn a jelen törvényszékek ideiglenes fentartását sürgetjük, szinte azon formák ellen vannak roppant nagy kifogásaink, mely formákban azok működnek. Senki hálunk jobban meg nem győződhetett azon véghetetlen káros hiányokról, melyek az ausztriai törvénykezési rendszer jellemét képezik. Rég tudjuk , mikép az az európai perlekedési eljárások legtökéletlenebb, leghátramaradottabb példányai közé tartozik. — Nem volt szükség a bécsi kamara véleményezését bevárnunk, hogy tudjuk, mikép az ausztriai rendszer sem az elóhaladott tudomány, sem kifejlődött gyakorlati élet igényeinek meg nem felel; és hogy e lapok hasábjain több izben kimondjuk, miszerint az időnként rajta tett javítgatások, csak gyönge foltozgatások, melyek valódi javulást elő nem idézhetnek. Ez azonban a törvénykezési eljárás kérdése, mely lényegesen különböző a bírósági szerkezet kérdésétől. Azért e kettőt nem szabad összekevernünk, nem lehet különösen abból, hogy a jelen törvényszékek előtti eljárás hiányos, avult stb. magoknak a törvényszékeknek eltörültetésére vonni következtetést. A törvényszékek átmenetileg megmaradhatnak — és ez mégis nem lesz akadály, hogy előttük már ideiglenesen is jobb perlekedési rend alapitassék meg. Ha azonban a törvénykezési eljárás rendszere hozatik kérdésbe, mi akkor nem vonakodunk kimondani, mikép kivévén az 1836-ki országgyűlésünk által megalapított szóbeli, továbbá a váltó s csődeljárást a többi régi perlekedési rendszerünket végnélküli perorvoslataival, bonyolódott felebbezési rendjével, hosszadalmas kifogási rendszerével, késleltető kanczelláriai parancsaival stb. stb. 92