Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 86. szám - Nemzeti alkotmányos intézeteink 1. [r.]

344 regi us nevezet egészen a XII. század végéig egy (ormán és közösen használtatott. A kanczellári hivatal államéletünk legelső századaiban rendesen egyháznagyjaink által viseltetett. Későbbi kifejlődésében pedig a Sumrnus Cancellarius az u. n. aulae cancellarius tói el választatott s rnegkülönboztettetett. Azon nagy tekintélyű méltóság s hivatal, mely Magyarország belügyminisztériumát pótolá s mely jelenleg alkotmányunk visszaállittatása folytán oly kitűnően betültetett a summus cancellarius tói megkülönböztetett aulae cancellariusi méltóság kifolyását s utódját képezi, mig amaz első méltóság rendesen az esztergomi érseket, de más főpapokat is illetett. A summus cancellariusra a felség kettős pecsétje — az udvari kanczellárra pedig a titkos pecsét volt bizatva. E két méltóság közti különbség, mint ujabb korunk nevezetes államférfiúi kitűnősége gr. Cziráky Antal ismeretes közjogi munkájában megjegyzi, törvényeinkben és okiratainkban a 16. századtól fogva rendesen megtartatott, mint az dicső emlékű Mátyás királyunk kettős decretumában már világosan érintetett. A különbség e méltóságok között a hatáskör jogaiban s hatályában lényegessé fejlődött ki.Mig a summus cancellariusi méltóság puszta czimmé olvadt össze; addig az aulae cancellarius az állam legfőbb s legfontosabb kormányhatóságává fejlődött ki; ugy hogy magyar fejedelmeink alatt azoknak senatusát, az Ítélőszék társülnökét képezé és az ország rendes birájának tekintetett (1486. 68. 1. §.) honnan utóbbi századokban is még mindig az igazság-ügykezelésére való nagy befolyása. A summus cancellarius czime máig fennmaradt az esztergomi érsekek mellett. E méltóság már Zsigmond által örökösen az esztergomi érsekekre ruháztatott; mig azt I. Ferdinánd külön királyi levélben megerősítette s érvényre emelte. Innen Magyarország Prímásai jelenben is viselik még a: summus et secretarius Regni Cancellarius fényes czimét. (Folyt, következik.) Közigazgatási vitás ügyek illetősége. VII. Angol rendszer. Az angol rendszer az elválasztás szigorú s következetes keresztülvitelét képviseli. Angolországban ugyanis a törvénykezés sehol sincs más idegen elemekkel összekötve. Annak kezelése semmi tekintetben sincs más mint csupán birói hatóságokra bizatva. A közigazgatási hatóságoknak semmi befolyásuk sincs az igazságszolgáltatás ügyeire. Az angol közjog a polgári szabadságnak egy főbiztositékát azáltal is kívánta megalapitani, mikép egy elsőrendű elvül állította fel : hogy a honpolgárok magán jogigényeikkel, ha azok peresekké váltak, ne kényszeritessenek sehova máshova fordulni, vagy megjelenni, mint egyedül csak a rendes biróságokhoz. És ezen elv kifolyása az is, mikép Angliában azon magánjogi ügyek is, melyek a continensen vitás közigazgatási ügyeknek neveztetnek, kizárólag és egyedül csak a birói hatóságok elébe tartoznak. Ezek ott nem vitethetnek semmiféle közigazgatási hatósághoz, hanem csupán a polgári bíróságok által intéztethetnek el. Ezen rendszer a többi európai államokban is számos pártolókkal s terjesztőkkel dicsekedhet ugyan; de gyakorlati sikerre nem emelkedhetett. Szászországban egy évtized előtt keresztülment á törvényhozáson egy törvény — az 1848. nov. 3-ki szervezet — mely a törvénykezésnek a közigazgatástól való elválasztását — még a legalsó forumokon is — oly következetesen alapította meg, mikép a kérdésben forgó vitás közigazgatási ügyeket is kizárólag a rendes bíróságokra ruházta át. Azonban mint tudjuk a felülkerekedett reactio következtében valamint az egész bírósági szervezet papíron maradt Szászországban, ugy azon szabadelvű elv is, hogy a vitás közigazgatási törvénykezés bíróságok által kezeltessék, a kivitetlen tárgyak között maradt mint pium desiderium. Midőn ekkép magunk előtt látjuk azon különböző rendszereket , melyek a műveltebb európai államokban a vitás közigazgatási ügyek illetékének megalapításánál követetnek, természetesen azon kérdés áll elő, hogy azok közül melyik felel meg legjobban a társalom érdekeinek, melyik nyújt legtöbb biztosítékot a jogérdekek biztosítására, tehát hogy melyiköknek adassék közülök az alkalmazásban elsőbbség? Továbbá hazánknak — előttünk mindenesetre legelső és legfontosabb ügyeire átmenve, kérdés leend : hogy a mi saját érdekeinket és sajátnemü körülményeinket szemügyre véve, melyiket találnók legüdvösebbnek ? Az első kérdés eldöntése a fentebb közlött elvek s adatok nyomán alig lehet kétséges, s alig járhat nehézségekkel. Azt a fentebbiekben eléggé indokoltnak hisszük, hogy a vitás közigazgatási ügyeknek a tiszta közigazgatási dolgokkal való összeolvasztása, ugyanazon közigazgatási hatóságok kezei közti öszpontositása czélszerü és biztosító nem lehet. Azért véleményünk szerint a német rendszer elvetendő. Mert a közigazgatási törvénykezés tárgyai magán jogigények levén, természetes hogy ezek, midőn a politikai hatóságok önkényére bízatnak, azon veszélynek tétetnek ki, hogy nem a jog és igazság, hanem más politikai érdekek és czélok szerint fognak eldöntetni. A magánosok jogaik biztosítását csak abban találhatják fel, ha ezen vitás ügyeik is a rendes törvénykezési formalitások mellett a rendes bíróságok által ítéltetnek meg; mert az ezen ügyek alapjául szolgáló jogigények és az ezeknél szabályul szolgálható jogszempontok szigorúan csak a biróságok utján érvényesítethetnek. És e tekintetből csak helyeselhető az angol rendszer, mely a vitás közigazgatási ügyeket is a rendes biróságok teendői közé sorolta. Azonban, ha a társalom s államkapcsolat összes érdekeit kívánjuk komoly figyelemre , s érvényesítésre méltatni, akkor nem tagadhatjuk, mikép a franczia rendszernek is vannak kitűnő és nagy hasznú előnyei. Ilyen az, mikép azonkívül, hogy az ügyekben felsőbb forumot képező államtanács a minisztériumtól független hatóságot képez, mi a magánjog érdekek biztosítására már magában is fontos tényező; és azonkívül, hogy az államtanács vitás közigazgatási osztálya előtti eljárás az igazságszolgáltatás formáival s biztosítékaival van ellátva; ezeken kívül egyszersmind azon sajátságos tulajdonnal is bir, mikép e hatóság kebelében a juristákhoz kitűnő közigazgatási férfiak, a jogismeretekhez jeles köz-