Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 85. szám

340 érdekében működhet. Neki mint fent érintettük szoros kötelességévé tétetett a megyei tanács határozatait felfüggeszteni, mihelyt csak azokat az átalános kormányzati elvek szempontjából czélszerütleneknek, helyteleneknek találná; súlyos felelősséget vonván magára, ha azt nem teszi s ily esetekben a belügyminiszterhez nem küld tudósítást. Ily szervezet mellett a vitás közigazgatási törvénykezésben a megyei hatóságoktól önállást s függetlenséget lehetetlen várni. Ehhez járul, mikép itt ezen ügyekbeni törvénykezés nem történik sem nyilvánosan, sem szóbelileg, és a felek részérói perbeli beszédek elő nem adathatnak. Tehát az eljárásban sincsenek biztosítékok. Azért magok a legjelesb franczia jogtudósok kikelnek ezen rendszer ellen. — „La justice administrative — mond a jeles Beranger — reside tout entiére dans cet administrateur (le préfet) c'est lui seul, qui la distribue. Les membres du con seil de préfecture n'agissent que d'aprés sou impulsion et la plupart du temps ils se bornent a signerles arrétés,qui leur sont présentées*). Habár tehát a franczia rendszer a közigazgatási törvénykezésnek a felsőbb fórumon való elválasztása folytán sokkal tökéletesebb s biztosítóbb a német rendszernél; nem mondhatjuk mégis, hogy az tökéletesen biztosító; nem mondhatjuk azt, hogy egészen utánozható legyen, hogy tetemes hibákkal ne birjon; t. i. a megyei tanács hatóságában, mely semmi függetlenséggel sem bír. Azért a franczia rendszerre a közigazgatási törvénykezés tekintetéből utánzási például hivatkozhatunk, de csak az államtanács szempontjából. Rögtön bíráskodás. K. József ellen a Pestmegyei tszék előtt oct. 22. stb. napjain. (Folytatás). Az oct. 22-re kitűzött tárgyalás alatt előfordult és kihallgatott tanuk vallomásainak több részei érdekesebbek, minthogy hallgatással mellőzhetnők. Közöttük mindenesetre Goldnerék s házbeüjeik, kik az eseménynél jelen valának , legnagyobb figyelmet igényelhetnek. Ezekről mindenekelőtt azt kell megjegyeznünk, mikép a csaladbeliek mindnyájan öszhangzólaga vádlottban a rablók egyikét ismerték fel, őt egyiköknek lenni egész határo zottsággal álliták s azt esküjükkel is erősítették. Nevezetesen az öreg Goldner, kin kiif«' nben a vádlott irányában a felindulás nyomai igen szembeiünőleg valának láthatók habár saját vallomása szerint is rendkívül megrémülve lehetett, igen tisztán minden részletekben ráismert a vádlottra. Bent a szobában — mondá G-o I d n e r — őelőtte 2 rabló volt, az egyik piros arczu fekete hajú, s a másik sugár magas termetű, emez pisztolyokkal s amaz egy nagy késsel s bottal levén felfegyverezve, s mindkettő haja, szakálla be volt lisztezve. A késes betyár húzta le *) ,.Az összes közigazgatási igazságszolgáltatás egészen a prefectus személyiben központosul. 0 egyedül az. ki azt osztja A megyetanac* tagjai csak az Ő befolyása alait működnek, rendesen nem tevén egyebet, mint azt. hogy az elébök tett rendeleteket aláírják. l' ujjáról gyűrűjét, az tette zsebébe Pestről hozott uj tollkését azon szavakkal ,jó lesz ez is nekem, ugy sincs késem.' Ez volt különösen , ki legindulatosabban s legkegyetlenkedőbben viselte magát. És szerinte ezen egyén a vádpadon ülő, kit arczárói, termetéről egész bizonyossággal felismer. így megismerné bizonyosan — mondá — a másikat is, mert habár mindketten be voltak is burkolva, valami kapucznifélével fejükön, és rongyokkal arczukon, de lárvájuk a mozgásban félre ment és igy kivehette arczukat. És mind a konyhában, mind a szobában, hol 2 gyertya égett, elég világos volt. Négyen jöttek, de a kettő eltűnt, az egyik a konyhában őrködött, kin szűr volt. A pénzt a pisztolosnak adta, és az pakolta be a holmikat a zsákokba is. Azt többször ismételé, mikép éber jelenlétét el nem vesztvén övéit mindig biztatta, hogy csak ne féljenek, mert azok jó emberek s csak pénzt, egyebet nem akarnak; de már azt maga is bevallja, hogy rettenetesen megijedt, midőn a konyhában letérdepeltették, s a kést s pisztolokat mellének szegezték, őt halállal fenyegetvén. Mindamellett — mondá — jól megnézte a két betyárt s jól megjegyzé kinézésüket emlékében, mert legalább is egy óra hosszant voltak körében. Azért tiszta lelkiismeretességgel állítja, és ujolag erősiti, hogy a késes betyár az volt, ki most előtte van a vádpadon. A védő kérdéseire még nyilvánitá,mikép a kiáltásra, melyet a rablók megjelenése idézett elő mind felébredtek, s akkor már világ is volt, s az első ki a szobába berohant a pisztolos volt. Állítja végre azt is, hogy övéinek azután, midőn az elfogottat látta, annak kinézéséről, külsejéről mit sem szólott, ugy hogy azok az ő leírása után rá nem ismerhetének. Vádlott az egész vallomást nyugodtan hallgatá s erősen tagadá, hogy azon érintett betyár ő lett volna. A nője G. R o z á 1 i a férjével öszhangzólag ismételé a történteket. Ő is vádlottban ismeri fel egész bizonyossággal a késes betyárt, ki férjétől a gyűrűt és tollkést elvette, ki mindnyájokat megkötözte s ki őt is egy fehér bottal főbe ütötte, mely ütés után a vér elboritá, s ájultan ágyába dőlt — de azután magához jött s jól emlékezik kinézésükre, miszerint a pisztolos magas vékony egyén volt, — a késes pedig barna piros fekete hajú, azt még sem tudja, hogy bevoltak-e hajporozva. — Jól láthatta őket — mondá — mert a rongyok, melyekkel beburkolva valának, arczukról félre csúsztak. Sem azelőtt sem azután nem látta őket, nem látta keresztülvitelekor sem, ekkor betegen feküdvén — csak akkor látta, midőn a vádlott a vizsgáló bíró előtt hatod magával elébe állitatott, midőn a tanú őt egyszerre felismerte a többi közül. Tagadja azonban, hogy férje rokona a vádlott elfogatása után hazajővén őt külsejére nézve leírta s kinézését elbeszélte volna, mi azután a felismerést könnyűvé tehetendi. G Mari 17 éves leányuk szinte határozottan vádlottat állítja azon szobájukban volt 2 betyár egyikének, ki késsel volt ellátva, ki megkötözte őket, s ki a gyűrűt lehúzta apja ujjáról Azonban elismeri, mikép az ágyban fejét a dunyhaval betakarták ugy hogy mit sem láthatott; és azután hogy a vádlottat már akkor látta, midőn elfogatva Sárin keresztül vitetett, kinek külsejéről, kinézéséről mindamellett mit sem szólt; a mint nem szólt — mondá — apja rokona sem, ki akkor náluk volt látogatóban. Hasonlóan má«ik két gyermekük G.Gábor (23 éves) és Iirnácz (15 é.) és rokonuk F. az előbbiekkel öszhangzólag szinte és pedig kétséget kizáró bizonyossággal vádlódban isuierik f-l a ke?es rablót, azt t. i. ki megkötözé ők< t, és a gyűrűt és kést eltette. Mind a három a vizsga-