Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 6. szám

23 indulva azt tartjuk, hogy midőn a telepes a váltót for­gatmány utján birtokába veszi, ezáltal a fenebbi hármas viszony megzavartatván, és telepesi minősége tettleg meg­szűnvén, ha csak viszkeresettel az előzők ellen élni nem kiván, (mely esetben az óvástétel múlhatatlan) váltójogát az elfogadó irányában óvás nélkül is érvényesítheti. Jogeset s legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az 1856-W oct- 8-án kibocsátott házassági tőrvény alkalmazá­sához. Egy a müveit s vagyonos osztályhoz tartozó férjesült nő által, hasonló sorsú férje ellen még 1849. évben indi­tott válóperben az 1-ső folyamodásu egyházi házassági bíróság által 1857. apr. 20-án, tehát már az 1856. oct. 8. kibocsátott uj házassági törvény hatálybalépte után — hozott ítélettel az ágy s asztaltóli elválás elrendelése mel­lett kimondatott : hogy a perlekedő házastár­saknak immár 17 éves életkort ért, addig a feleség által ápolt s nevelt leánya a férjnek adandó át. A férj ezen ítélet alapján az 1-ső folyamodásu egy­házi házassági bíróságnál végrehajtást kért a leány áta­dása iránt, mely végrehajtás, mindamellett, hogy az an­nak alapjául szolgáló ítélet a feleségnek még kézbesítve sem volt, 1858. jan. 7. kelt végzéssel el is rendeltetvén, annak teljesítésére a balassagyarmati megyetörvényszék kerestetett meg, mely azonban azzal a vámosmikolai cs. k. szolgabiróságot bízta meg. A vámosmikolai cs. k. szolgabiróság ennek folytán megjelent a nő és leány lakása helyén, hogy az utóbbit a férjnek átadja. A feleség és leány azonban ezen végrehaj­tást ellenezték azon okból, mert a végrehajtás alapjául szolgáló 1-ső folyamodásu egyházi házassági bíróság Íté­lete a nőnek nem volt kézbesítve, holott az 1856. oct. 8. kelt házassági törvény Il-ik függelékének 102. és 195. §§-ai szerint az egyházi házassági bíróság ítélete a felek nek Írásban adandó ki. — A nő e miatt kérelmet inté­zett az 1-ső folyamodásu egyházi házassági bírósághoz az ítélet kiadatása s egyszersmind az elrendelt végrehaj­tás felfüggesztése végett, miután a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet csak ha az ellen a törvényes 10 napi határ­idő alatt felebbezés nem intéztetett volna, válandott jog­erejüvé. Az 1-ső folyamodásu egyházi házassági bíróság azonban ezen kérelmet elvété azon kellő törvényes alap nélkül szűkölködő indokolással, hogy az ítélet a régi mo­dor szerint (a feleség jelenléte nélkül) kikirdettetett, s minthogy a feleség a kihirdetés időpontjától 10 nap alatt azt nem felebbezé; ugyanazért az jogerejüvé vált. A nős illetőleg anya ezen törvénytelenséget feljelen­té a magas cs. k. vallás- s oktatásügyi minisztériumnak orvoslás végett, honnan azonban azon utasítást nyeré, hogy panaszával az esztergomi tartományi egyházi há­zassági bírósághoz forduljon. Ezt a nő meg is tette, azon­ban a tartományi egyházi házassági bíróság is osztá az 1-ső folyamodásu egyházi házassági bíróság nézetét, hogy t. i. elégséges az Ítéletet csupán kihirdetni, s nem szükséges azt a feleknek írásban kiadni, miért panasz­lónőt kérelmével elutasitá. Ezen megdöbbentő törvényellenes eljárás közepette, a nő ujolag folyamodott a magas cs. k. vallás- s oktatás­ügyi minisztériumhoz orvoslásért, remélvén, hogy a ma­gas minisztérium a törvénynek kellő tiszteletben s figye­lemben-tartására kötetezendJ az azt ignorál') egvházi há­zassági bíróságokat. Es a magas minisztérium ez esetben a nő folyamodásának csakugyan helyt adván, meghagyta a tartománvi egyházi házassági bíróságnak : h o g v az 1-ső folyamodásu egyházi házassági bírósá­got kötelezze ítéletének kézbesittetésére, s a felebbezés jogának épségben hagyására, s egyszersmind a törvénytelenül elrendelt végrehaj tás megszüntetésére. Ennek folytán az 1-ső bíróság ítélete a nőnek s ille­tőleg anyának csakugyan kézbesittetett, ki az ellen a tar­tományi bírósághoz felebbezést intézett, mely utóbbi bíró­ság azonban a felebbezett ítéletet helybenhagyta. A férj az 1-ső bírósági ítélet ezen helybenhagyásá­nak alapján 1859. apr. 28. 1423. sz. a. benyújtott kér­vénynyel közvetlenül a vámosmikolai szolgabiróságnál kért végrehajtást a leány átadása iránt. A vámosmikolai szolgabiróssg ennek folytán 1858. apr. 20. 1423. sz. a. kelt végzéssel kimondotta : hogy tekintve azt, mi­szerint a nő s leánya már több ízben a vég­rehajtásnak ellenszegültek, a férj feljogo­sittatika leányt ott, hol feItalálandja, kény­szerítő eszközök alkalmazásával is átve­hetni. A nő ezen végzés ellen a pozsonyi cs. k. orsz. főtör­vényszékhez folyamodást intézett, azt főleg azzal indo­kolván , hogy mind a polg. perrdt. 439. mind a törvény­hatósági szabály 67. §-a szerint a végrehajtást azon bíró­nál, ki előtt a főügy folyamatban volt, kell kérni, a fen­forgó esetben tehát a végrehajtás az első folyamodásu egyházi házassági bíróságnál lett volna kérendő, mely törvényes határozmányon mitsem változtathat azon kö­rülmény, miszerint a végrehajtás már korábban az 1-ső folyamodásu egyházi házassági bíróság által elrendelve, s annak teljesítésére a vámosmikolai szolgabiróság meg­keresve lőn, mert ama végrehajtás a per menetének a tör­vényes állapotba lett visszaállítása által megszüntetett. — Továbbá mert a folyamodott végzésben kimondott azon feljogosítás, miszerint a férj a leányt ott, hol feltalálandja, kényszerítő eszközök alkalmazásával is átvehesse, a tör­vényben semmi istápolást nem talál, sőt az oly nemű, melynek csak szökevény gonosztevők ellen lehet helye. A pozsonyi cs. k. orsz. főtszék ezen folyamodás foly­tán a folyamodott végzést feloldván, a fenforgó végrehaj­tásra nézve a polgári birói hatóságot illeték­telennek találta, s a kérdéses végrehajtási ügyet a vámosmikolai szolgabírói hivatalhoz mint közigazgatási hatósághoz utasította teljesítés végett; mert miután a bi­rói hatóságok az eljárásra nézve a polgári perrdt. hatá­rozmányaihoz kötvék, ebben pedig arról, miként kell el­járni valamely gyermeknek atyja kezeibe való végrehajtási átadására nézve, semmi szabály nem foglatatik : ezen végrehajtás eszközlése csak a közigazgatási hatóság kö­réhez tartozhat. (1859. máj. 17. 4853. sz.) A nő ezen határozat ellen a miatt , hogy azáltal a fenforgó végrehajtási ügy a közigazgatási hatósághoz utasíttatott, felülvizsgálati folyamodást intézvén, annak folytán : A cs. k. legfőbb törvényszék tekintetbe vévén, hogy ugy az átal. polg. tköny határozmányai, valamint az 1854. aug. 9. kibocsátott törvény (birodalmi tlap 208. sz.) 3-ik fejezete szerint a kiskorúak átalában a bíróság különös gondoskodása alatt állanak, és hogy különösen a szülék közti minden perlekedések azok kiskorú gyerme-

Next

/
Thumbnails
Contents