Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 79. szám

317 gyen" le nem teszi, — ellenben ha ezen esküt leteszi, az ebbeli kereseti kérelemnek helye nincs. Épen igy itélt a 4. és 7. sz. a. tételekre nézve is, ha K. Lipót következő főesküt le nem teszi :,,hogy tudomása szerint az A. alatti jegyzőkönyvben 4. tételszám alatt feljegyzett nagy asztal keményfából, és a 7. sz. alatti ódon álló óra felperesnőnek boldogult testvérje Z. Teréztől neki nem hagyományoztalak, s hogy ezen tárgyakat ő szakadatlanul nem birtokolta." — Ellenben a letevés esetében ezen tárgyak K. Lipót végrehajtást intéző javára továbbá is lezálogolva maradnak. — Hasonlólag határozott a jegyzőkönyv 6,8,9, 10, 11, 13, 14. és 15. tételeire nézve is, ha K Lipót a főesküt arra nézve : „hogy tudomása szerint felperesnő ama tárgyakat, melyek a kereskedelmi tszék 1858. jul. 16. 89,027. számú végzése folytán lezálogoltattak és megbecsültettek, saját pénzén nem vette" le nem teszi, mig annak letevése esetében a keresetlevél ebbeli kérelmének hely nem adathatik. — A. perköltségek azon esetben, ha K. Lipót ama esküket le nem tenné, végrehajtást intéző K. Lipót által 12 f'tban felperesnőnek kifizetendők; ellenkező esetben azonban felperesnő által 12 ftban viselendők, és pedig mindkét íél egymásnak viszonosan 14 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett köteles azon fizetést teljesíteni; — azon esetben pedig, ha az odaítélt eskük közül csak egy vagy kettő letétetnék, ugy a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Első rendű alperes K. Lipót köteles tehát ezen ítéletet jogerejüvé váltától 3 nap alatt ama eskük letétele végett határnapért folyamodni, és azokat akkor le is tenni, különben annak ellenkezője, mire megesküdnie kellett volna, fog valónak tartatni s elfogadtatni. Ezen Ítélet következőleg indokoltatott. Indokok. Felperesnő A. alatti becslési jegyzőkönyv tételeiben feljegyzett lezálogolt s megbecsült ingók közül többeket tulajdonjogilag igényel. Az 1, 2, 3, 5. és 12. tételre nézve felperesnő azt álHtja, hogy az azokban feljegyzett tárgyakat anyjától kiházasitás fejében mint szabad tulajdont kapta, azokat azóta szakadatlanul birja,és azokrai tulajdonjogát soha el nem veszté. A 4. és 7. sz. a. tételeket illetőleg az állíttatik, hogy azok boldogult nővére által még vagy 50 év előtt hagyománykép reája jutottak, azokat ez idő óta szinte szakadatlanul birja, és azoknak tulajdonjogát soha el nem veszté. A 6, 8, 9, 10, 11, 13, 14. és 15. tételekre vonatkozólag pedig azt állítja, miszerint azokat saját pénzén önszámára vette, és azoknak tulajdonjogáról soha le nem monmondott, és hogy ezen tárgyak jelenleg is birtokában vannak. Ezen állitások bebizonyítása végett felperesnő ellenfeleit a nemleges főesküvel megkínálja, melyet a visszakinálás esetében ő maga tevőlegesen letenni késznek nyilatkozott. Miután elsőrendű alperes K. Lipót a felperesnő által neki ajánlott esküt azon hozzalékkal : „tudomása szerint" „tudtával" letenni késznek nyilatkozott; és miután akkor ha egyik fél a másikat esküvel megkínálja, azon körülményt, váljon bizonyítéka sikerülend-e, az ellenfél lelkiismeretességére bizza, és ez tiszta lelkiismerettel ellenmondását esküvel is bebizonyíthatja, ha meg van győződve, hogy azon tény, melynek nem létezéséről kell megesküdnie, meg nem történt; és továbbá miután másodrendű alperes P. Ignácz, ki közelebb van ezáltal, mint elsőrendű alperes érdekelve, ezen esküt visszakínálta; ugy a p. perr. 241. és 266. §§. szerint az elsőrendű alperes által, ámbár azon hozzalékkal: „t u d t á v a 1 tudomása s z e rí n t" elfogadott főesküt kelletett annak letétel végett megítélni. Más bizonyítékok hiányában is ezen jogügy eldöntése a főeskü letételétől volt függővé teendő, mert ezáltal az át. ptk. 369. és 370 §§. szerint mind a tulajdon, mind a tulajdonilag igényelt tárgyak azonossága bebizonyittathatik és a ptk. 372. §. szerint az érvényes czim és rendes mód, mely által felperesnő az igényelt tárgyak birtokába jutott, kimutattathatik. A perköltségek a p, perr. 573. §. értelmében a győztes félnek voltak odaítélendők. (Főtszéki ítélet 1859. sept. 26. 14296. sz. a.) (Vége következik.) •fc3ÍI!9l fe ^fi?ísLjJJvdl'JSfe ti .ÜlSÜsXf-IOÍóT fcí. -JflVloll , -IfiVSJíM <>}Ci\'.A Külföldi döntvények. A bűntett kísérleténél tett segélyzés beszámítása. Bizonyos egyén (Porosz) R. arról vádoltatott, hogy látván mikép az erdésznek szándéka az erdőbe menni, előre sietett, és több személyt, kik az erdőben tilosán fát szedtek, az erdész jöttére figyelmeztette, kik arra elfutottak, mielőtt az erdész őket megismerhette volna , ki ez szerint őket bíróilag nem is nyomoztathatta. A vád R. ellen az érintett személyek általi falopásbani részvétet, mindenesetre pedig ama lopás elősegítését állította fel. Azonban eme vád alól felmentetett, mert azon személyek a falopást csak m egkisérlették, miután még nem voltak a fadarabok birtokában, hanem azokat még csak összeszedni kezdték. Az sem mutattatott ki, hogy vádlott és a tolvajok közt előleges összebeszélés történt volna; miért a por. b. t. 38. §. itt nem alkalmaztatható (mely §. t. i. azt mondja : „Der Begünstiger soll gleich demjenigen, welcher Hülfe leistet, bestraft werden, wenn die Begünstigung in Folge einer, vor der That genommenen Abrede gewahrt worden isf). És a faorzóknak tett segélyzés a fatolvajlásról szóló rendelet s a b. t. 37. §. értelmében csak akkor lenne büntetendő, ha az a vétség végrehajtása után történt volna *), itt azonban csak a k is é r 1 e t segélyeztetett. A berlini legf tszék azonban a vétség elősegélése lételét mondotta ki — (1859. sept. 22.) a b. t. 37. §-nak fentebbi magyarázatát helytelennek nyilvánitván. Midőn ab. törv. 37. §. azt segélyzőként bünteti, ki valamely bűntett vagy vétség elkövetése után a tettesnek tudva segélyt nyújt, hogy öt a büntetéstől megszabadítsa, legkevésbé sem feltételez szükségkép már végrehajtott büntettet vagy vétséget, még kevésbé pedig azt, hogy a bűnös bűntettének gyümölcseit már elnyerte légyen; sőt inkább, mert ily elősegélléseknél a törvénynek nincs más czélja,minthogy elhárítsa, nehogy a bűntettes a törvényes büntetés elől menekülhessen, és minthogy az, ki valamely büntetti vétséget megkísért, épen már ezen bűnös kísérlet által valódilag büntettet vagy vétséget követ el; ennél fogva a b. *) Mert az idézett 37. §. szerint : „Wer nach Verübung eines Verbrechens oder Vergehens dem Tháter wissentlichBeistand leistet, um denselben der Bestrafung zu entziehen stb. ist als Begünstiger mit Geldbusse stb. stb.