Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 78. szám

313 Külföldi döntvények. Arábizott anyagnak feldolgozás általi tilos át­alakítása sikkasztást képez. Poroszországban V. Rozália vádlottnő ellen bebizo­nyult, mikép ő egy neki a végett átadott ruhakelmét, hogy azt egy harmadik személynek pénzfizetés mellett kiszolgáltassa, megtartván, azt saját részére ruhának fel dolgoztatta, s tehát ezáltal azt a tulajdonostól eltulajdoní­totta, annak kárárai félretevés által. A kész ruha, tehát az átalakított kelme, ily állapot­ban nála megtaláltatott, s ő az első bíróság által s i k­kasztás büntette miatt elitéltetett. Ez Ítélet ellen felebbezéssel élt, mert szerinte a vád tett csak a kelme jogtalan használatát képezi, nem pedig a kelme elhasználatát vagy eltávolítását, tilos félretételét minthogy azon vagyon még mindig — ámbár más alak­ban feltalálható volt. Ezen felebbezés a berlini 1 e g f. t s z é k által elutasít­tátott. (1859. sept. 14.) És az következő elvet alapított meg : itt nincs szó oly jogviszonyról, melyben az átadott kelme feldolgozása szerződésileg kikötve lett volna; hanem valamely idegen kelmének mala fide történt felhasz­nálásáról oly anyagnak, melyet vádlottnő azon alakban, mint azt kapta, másoknak eladni, vagy a tulajdonos ja­vára eltenni, vagyis visszaadni tartozott volna. A tárgy tehát, ugy mint azt vádlottnő kapta, már nem létezik; az azon kelméből készült ruha jogilag és tettleg már más tárgyat képez a tulajdon feldolgozása által, habár a kelme tulajdonosától nem tulajdoníttatott is el. Azért a kelmének tilos feldolgozása ál­tal tilos félretevés s igy elsikkasztás vétsége (bünt. törv. 226. *) §.) követ te tik el. Nyomtatott aláírással ellátott iratok okiratok­nak tekinthetők. Poroszország bizonyos könyvkereskedésében szokás szerint nyomtatott megrendelési czédulák használtatnak a végett, hogy más könyvkereskedésekből hitelbe köny­veket kaphasson. Azonban ott ama czédulákon a kereske­dés aláírási czime is nyomtatva volt. A kellő használatnál tehát csak a megrendelendő könyv czimének leírása által volt betöltendő. P. vádlott, ki ama könyvkereskedésben segédként alkalmazva volt, onnani elmentekor számos ilyféle czédu­lákat vitt el, s azokat a könyvczimek beírásával kitölt­vén, több könyvkereskedésből különféle könyveket tilo­sán átvett. *) E $. a porosz codexben igy szól : Wer eine fremde beweg­liche Sache, derén Besitz oder Gewabrsam er mit der Verpflichtung erlangt hat sie zu verwahren, zu verwalten, zurückzugeben , oder abzuliefern, zum Nachtheile des Eigenthümers , Besitzers oder In­habers veráussert, verpfandet, verbraucht, oder bei Seite schafft, macht sich einer Unterschlagung Schuldig. Igy a franczia code is, melynek 408. cz. rendeli: abus de confiance. Quiconque aura detourné ou dissipé, au préjudicc du propriétaire, possesseur ou detenteur des effets , deniérs , mar­chandises stb. qui ne lui auraient été remis qu'á titre de depót stb. sera puni des peines portées dans l'article 406. (mely a sikkasztás első esetéről szól). E miatt vádlott mint okmányhamisitó ítéltetett el, a bünt. törv. 247. §. alapján *). Felebbezésében azt hozta fel, hogy ama megrendelési czédulák, jegyzékek, melyek a könyvkereskedések által csak a kényelem végett nyo­matnak, és a melyek, minthogy rajtok az aláírás is nyom­tatva van, okmányoknak nem tekintethetnek. A legf. tszék azonban helybenhagyta az alsó bí­róság ítéletét. (1859. oct. 5.) És következő elveket mon­dott ki : Ámbár felebbező nem akarja a kérdésben forgó megrendelési czédulákat okmánynak elismerni, főkép azon okból, mert azok nyomtatott és nem irott aláírással látvák el; miután azonban a megrendelési czédulák an­nak részére ki a megrendelt árukat átszol­gál tat t a, fi z e té s é n ek igénybevételénél igen nyomós bizonyokul szolgálnak, következés­kép az idézett 247. §. értelmében okmányok­nak vétethetnek, s miután nem változtat a dolgon, hogy azok jelen esetben nyomtátott aláírással voltak ellátva, mert ilyen is, feltéve, hogy a személyiség ellen nincsen kétség, bizonyos körül­mények között elégséges lehet, hogy az irat bizonyos j o­gok és jogviszonyok bizonyítása tekinteté­ből érvényre emeltessék és nyomatékos bizonyul használtathassák. Törvénytár. A bel- és igazságügyi minisztereknek 1860. máj. 26. kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a Szerbvajdaság s temesi Bánságra, a csekélyebb fontosságú perekben itélőhelybi­róságok kirendelése iránt. (Btl. 130. sz.) (Folytatás) *). 11. §. Ha mind a két peres fél megjelent, a birák legelőbb is mindenik felet a ténykörülményeknek őszinte és az igazsággal meg­egyező előadására szólítsák föl, ily módon a peres ügyet hozzák tisztába, s ezután igyekezzenek a peres felek közt az egyezséget lé­tesitni, mely a hivatalkönyvbe tüstént bejegyzendő (24. §. b). Ha az egyezség nem jő létre, a helybiróság a peres felek mindegyike által tett előadások valóságáról, a mennyiben azok a peres ügyhöz tartoznak, s az ellenfél által tagadtatnak, győződjék meg. e végett tanukat és szakértőket hallgasson ki, a létező okira­tokat tekintse meg s az ellenféllel megtekintés végett közölje, vagy szemlét is tartson. Az eskü meg nem engedhető. 12. §• Ha alperes a kitűzött időre a helybiróság előtt meg nem jelent, a bíróság a kimaradás okát nyomozza ki. Ha ennek folytán kiderül, hogy alperesnek idéztetéséről ele­gendő tudomása nem volt, vagy hogy ő alapos ok miatt nem jelen­betett meg, ugy a tárgyalásra más nap tűzendő ki. *) A porosz b. t. 247. S-a igy szól : Wer in der Absicht sich oder andern Gewinn zu verschaffen, oder andern Schaden zuzufü­gen, eine Urkunde verfálscht oder fálschlich anfertigt und von der­selben zum Zweck der Táuschung Gebrauch macht, begeht eine Urkundenfálschung. — Unter Urkunde istjede Schrift zu verstehen, welche zumBeweise von Vertragén, Verfügungen,Verpflichtungen,Befreiungen oder überhaupt vonRechten oder Rechtsverháltnissen von Erheblichkeit ist. **) Lásd e lapok 67. számát.

Next

/
Thumbnails
Contents