Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 70. szám - Visszapillantás országgyüléseinkre. 2. [r.]

280 sem tőn, mint hivatalosan jelentve van, végre Bécsből ottani rövid tartózkodása után ismét Pestre jött, hol febr. 13. elfogatott. Okát — állitása szerint nem tudja. Kérdés tétetvén azon forradalmi irat iránt, mely elfogatása s az akkori házmotozása alkalmával birtokában találtatott, azon vallomást teszi; mikép egy téli estén a kávéházból haza akarváu menni, a kapu alatt egy ismeretlen fiatal ember hozzá közeledett és feléje nyúlt. Én — mondá — még meghökkenve visszaléptem , attól tartva, hogy valami rosszat akar elkövetni irányomban, de isméti közeledésekor láttam, hogy valami iromány van kezében, melyet nekem akar átadni, melyet azután át is vettem, és azzal szállásomra mentem. Azonban megnézvén, oly rosz Írásnak találtam, hogy csak nagy nehezen lehetett volna elolvasnom, mely fáradságra annál kevésbé leheték hajlandó , mivel szobámban , mely sohsem fűttetett, dermedésig hideg volt. Azért elolvasásáról lemondottam, és elolvasatlanul asztalomra dubtam s eltávoztam. Egészen meg is feledkezék róla, mig a nálami házmotozáskor a rendőr által meg nem találtatott. A rendőrségnéli kihallgatásakor— miután az jó darabig tartott, bizonyos államügyész jött be a szobába, és beszélgetésbe ereszkedett a kihallgató rendőrbiztossal. Ez alkalmat felhasználni akartam arra, hogy elolvassam azon iratot, melyről kihallgatásomkor oly sokat hallottam, de a melynek tartalmát még nem ismertem. Felvettem tehát az előttem lévő asztalról, és mig a hivatalnokok beszélgettek, egy részét elolvastam. Ekkor olvastam azt legelőször^ és ekkor is csak egy részben. En tehát nem saját szobámban, hanem a rendőr szobájában — tehát már elfogatásom után olvasám. En követeltem, hogy a rendőrtiszt ezt határozottan kifejezze a jegyzőkönyvben, de ő azt nem akarta teljesíteni, csak azt irván bele, hogy saját vallomásom szerint olvastam azon iratot, mi igaz ugyan, de azt lényeges megkülönböztetéssel, mikép csak részben és elfogatásom után a hivatalszobában olvastam volt. Még két — igen szabadelvű s felforgatási irányú költemény találtatván irományai között, azok iránt azon felvilágosítást adá, mikép azokat csakugyan Ő irta és fogalmazta, még Erdélyben honlétében, a nélkül azonban, hogy valakivel közlötte volna, mert átalában sohsem szokta müveit előlegesen másokkal közleni; és midőn költeményeinek ujabb kiadását rendezé, azon költeményeket átalakította, és csak ily formában nyomatta ki. Az államügyészség szükségesnek találván azon rendőrbiztosnak, ki vádlottat kihallgatá s kire a fentebbiek szerint hivatkozott, az előadottak iránti nyilatkozatát, előidézését s kihallgattatását inditványozá — mi a törvényszék által el is rendeltetett. A kérdéses rendőrhivatalnok később jelent meg ugyan, a tárgyalás további folyama alatt, minthogy azonban vallomása vádlott Zaj — és az előbb kihallgatott H—dy vallomásaira vonatkozik, annak rövid tartalmát helyesnek találjuk egy folyamban most megemlíteni. Tanúskodása bizonyerejének mérlegezésére lényeges befolyású körülmény mikép önmaga kinyilatkoztatta, mikép azt állithatja ugyan , hogy mind az, mi az általa feltett jegyzőkenyvben foglaltatik, akkép íratott le, mint az illetők vallomásaik tartalmazák . aziránt azonban , hogy a jegyzőkönyvbe felvett ténykörülmények mikép fordultak elő, mikép történtek, most már biztos és határozott nyilatkozatot, illetőleg vallomást nem tehet — mi pedig lenne a dolog lényege. Innen magyarázhatók azután természetesen azon ellenmondások, melyekbe stját magával keveredett. így nevezetesen azon kérdésre nézve, váljon vádlott Zaj— egészen olvasta-e a nála lelt, s lefoglalt forradalmi iratot, a rendőrbiztos azt feleié, hogy ugy emlékezik, mikép egészen olvasá pedig az általa felvett jegyzőkönyvben az áll : hogy csak egy részbeá olvasá — mire felvilágosításul csak azt adhatá, hogy meglehet ugy van, mert már nem emlékezik jól reá. Nem emlékezett jól arra sem, hogy mily körülmények között jelent meg nála azon államügyész, kiveli beszélgetés miatt szakasztá félbe Zaj— kihallgattatását. Mig végre azt csakugyan elismeré, hogy Zaj— kezei között csakugyan volt a kér déses iromány — de nem emlékszik reá, hogy mikor. H—dire vonatkozólag pedig az is fontos tény, mikép a megjelent rendőrhivatalnok — csakugyan német és pedig annyira, hogy csak németül lehetett képes a törvényszék előtt nyilatkozatait előadhatni, beismervén azt is, hogy csakugyan németül intéztettek H—dihez a kérdések, s igy vétftett fel a jegyzőkönyv is. Ámbár a rendőrbiztos szerint a kihallgatáskor — H—ditől minden elébe tett pontnál kérdeztetett, váljon azt értette-e? Különben H—dy a rendőrbiztos jelenlétében ismételé ugyanazon vallomását, melyet előbb tőn — arra nézve pedig, hogy vallomásajegyzőkönyvét sajátkezüleg aláirta, s azzal a feltevés hitelességét elismeré, különösen megjegyzé, mikép ő — mint gymnasista — kinek a jogtudoraáuynyal semmi érintkezése, nem tudta, s nem is tudhatta, hogy ily törvényes formáknak mily jelentőségük és mily jogi következményeik lehetnek s vannak is. Ezzel vádlottak kihallgatása befejeztetvén, következett a fenforgó ügyre vonatkozó okiratok felolvasása, melyek között a vádtény álladékául szolgáló forradalmi iratok legkiválóbb helyet foglalták el, melyek épen azért legelőször is vétettek elő. A felolvasásnál Táncsics , D—veczky, báró K—sz és P—pai volt jelen. (Folyt, következik.) Hivatalos tudnivalók. Kitüntetés. V i z k e I e t y Ferencz cs. k. tanácsos a pesti egyetemnél az egyházjog tanára a Ferencz-József rend kiskeresztjével földiszitetett. Kinevezések. Hartmann Alajos marmaros-szigeti és T o m k a Ágoston ungvári törvényszéki segéd tanácstitkárokká. Pályázatok. E perj es i orsz. tszéknél tanácstitkári segéd 945 fttal, folyamodhatni e főtszékaez sept. 15-ig, minél különösen a magyar és román nyelv teljes tudása igazolandó. — Csabai vegyes szbirós. irnok 315 illetőleg 367 fttal sept. 20-ig. — Pétervásári szbirós. tollnok 420 fttal sept. 1-től 4 hét alatt. — Szarvasi szbirós. irnok 315 fttal sept. 20-ig. — Rác zk eszi árvabizottmánynál számtudor 262 fttal sept. 30-ig. Csődök. Ipolysági szbirós. néh. nádasi Tersztyánszky Sándor volt cs. k. tan. s n.-falusi lakos összes hagyatéka el. perü. Reguli János és Hegedűs János bej. oct. 20. vál. oct. 22. — Debreczeni vár. kik. bíróság által Gr r ó s z Salamon martonfalui lak. el. perü. Oláh Károly és Paksy Imre bej. oct. 3. vál. oct. 13. — Pesti orsz. tszéknél Szűcs Pál pesti szatócs el. perü. Rácz Pál és Szontagh Kálmán bej. oct. 30. vál. nov. 8. — és Grude Mátyás pesti szíjgyártó el. perü. Rudnyánszky Béla és Kecskés Ottó bej. nov. 12. vál. nov. 18. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a ..TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, fehérhajóutcza 7. sz. 2-ik emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott B eim e 1 J. és Kozma Vazulnál.