Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 5. szám

10 is megadathatik, midőn valamely jognak vagy dolognak birtoka peressé válik s nem lehet rögtön elhatározni, ki légyen a valódi birtokos vagy kinek legyen birói védelemre igénye. Már pedig jelenleg ezen eset forog fen, miután a B —ben meghalt kiskorú B. Mária hagyatéka iránt ellenkező örökségi nyilatkozatok nyújtattak be, a hagyaték tettleges birtokában levő öröknyilatkozók a törvény útjára utasitattak, kik is az illető keresetleveleket be is nyújtották , s az örökösül nyilatkozott gr. Z. Miklós által a hagyatéki vagyonnak az 1854. aug. 9. törvény 127. §-a értelmében zárlata szorgalmaztatott, miért is a kért zárlatnak a már megindított per elintézéséig az idézett törvényhelyek, valamint a ptk. 347. §. értelmében helyt adni kelletett. (1859. oct. 26. 11739. sz. a. határozat). A p. perrendt. 400. §-hoz. A személyes fogságbani tarthatás jogának megszűnte az élelmezési öszletnek birósághozi be nem fizetése következtében. Jogerőre lépett váltófizetési meghagyás folytán a b — i kerületi — mint váltó — törvényszék b—i lakos P. J. felperes kérésére Szászvárosban lakó N. adós ellen a személyes végrehajtást elrendelvén , annak foganatosítása végett a Sz. v—i járásbíróságot kereste meg; honnan f. é. máj. 2. érkezett, s felperessel 8. közlött jelentés szerint a végrehajtás apr. 26. teljesíttetett. Ezen — egyszersmind az alperes által igényelt élelmezési öszlet lefizetésérei meghagyást tartalmazó — értesítéssel együtt vevé azonban felperes a Sz. v — i jbiróság azon tudósítását is, hogy a végrehajtást szenvedő N. az élelmezési öszlet le nem fizetése folytán szabadon bocsáttatott. Ezen tudósítás — vagyis inkább a Sz. v—i jbiróság eljárása ellen a felperes által beadott felülfolyamodási panasz következtében a főtörvényszék azt helybenhagyta a következő Indokokból: „Felperesnek a p. perrdt. 400. § a él teimében idejekorán kell arról gondoskodnia, hogy a letartóztatandó adós részére a szükségelt élelmezési összeg a foganatosítás iránt megkért bírósághoz beérkezzék, hogy így annak hiánya a végrehajtás folyamát meg ne szakaszthassa. Ennek azonban felperes sem a végrehajtás helyszínén kellő megbízott megnevezése, sem egyenesen az élelmezési öszlet beküldése által eleget nem tevén, — önmagának kell tulajdonitnia a végrehajtás félbeszakasz tását s ez általi jogainak elvesztését." A legfőbb törvényszék a rendkívüli felülvizsgálati folyamodás visszautasítása mellett a iőtörvényszéki határozatot helybenhagyta. (Legf. tszéki döntvény 1859. nov. 9. 10631. sz. a.) Külföldi döntvények. Büntető-jogi esetekben. Poroszországban az elmúlt évben több azátalános jogtudomány szempontjából is érdekes döntvények keletkeztek, melyek közül ez alkalommal következőket kívánunk megemlíteni. (Gr o 11 d a m m e r porosz feltörvényszéki tanácsosnak Archív für preuss. Strafrecht czimü jeles folyóirata után). Oly vá dIo 11 -1 á r s ak n ak tanukul való hit alatti kihallgatása a második bíróság által, kik az első bíróság által jogerejüleg elitéltettek. Két vádlott az első bíróság által lopás miatt elitéltetett. Ok megnyugodtak ezen ítéletben, mely ennélfogva jogerejüvé vált. Azonban gazdájuk, ki ugyanazon lopásra való csábítás végett szinte vádoltatott, és evégett az első biróság által elitéltetett, ezen ítélet ellen felebbezéssel élt. A második biróság ez ügyben a két első elitélt bűntársakat tanukul hit alatt kihallgatta, s ennek folytán helybenhagyta az első biróság ítéletét. A legf. tszék azonban 1859. máj. 26. határozatával a két első vádlott kihallgatása végett a második bírósági ítéletet megsemmisítette. Kimondván, mikép azon személyek, kik valamely oly bűnös cselekvényben résztvettek, mely vizsgálat tárgyát képezi, ugyan ebben épen azon okból tanukul nem hallgattathatnak ki, — azáltal pedig, hogy az itt emiitett s elitélt vádtársak az első birósági, őket elmarasztaló ítéletet jogerőre hagyták emelkedni, sőt a kiszabott büntetést már ki is állották, nem szűntek meg ily személyek lenni, mint a melyekre nézve az érintett kivétel szól. Az elnök fegyelmi hatalmának a vádbeszéd re való kiterjedésének értelmezése. Bizonyos bűnvádi esetben a kihallgatási jegyzőkönyv a védőnek védbeszédjét illetőleg következő jegyzéket tartalmazott : „az elő ülő a védőt arra figyelmeztette, hogy állításai a kihallgatott tanuk vallomásaival ellenkezvén s igy igaztalanok levén, tartóztassa magát a helytelen állitásokt ól." Ezt a vádlott semmiségi panaszában, mint a védelmi jognak helytelen megszorítását emelte ki. Miután annak természetes következménye az volt, hogy védő azon megszorítás következtében képtelenné tétetett arra, hogy a védelmi bizonyítványoknak a vádlottra nézve kedvezőbb felfogását az esküdtek előtt kifejthesse, miért ezek csupán az elnöknek zárbeszédében kifejtett ellenkező véleményét követték. Ezen folyamodvány a legf. tszék 1859. máj. 13. ítélete által elvettetett, melyből következők emelendők ki: Magától értetődik, hogy azon birói határozat csak akkép értelmeztethetik, hogy ez által a valódi tényállás és kétségtelen tények szándékos elferdítése meggátoltassék. Mindenesetre az elnök eszélyességére hagyatik, ily esetet a netalán helytelenül felfogottól megkülönböztetni, mert valóban ily esetben a védelem megszorítása igen könnyen bekövetkezhetik. Az ítélet indokai következőlegszóltak : A büntető perrendtás a védőket figyelmezteti, hogy büntetés elkerülése mellett, védbeszédjükben a valódi tényállás elferdítésétől mindenképen tartózkodjanak. Ha tehát a jegyzőkönyv kimutatása szerint az esküdtszék elnöke a vádlott védőjét felszólította, hogy védbeszéde előadásánál helytelen és a tanuk vallomásaival ellenkező állításoktól tartózkodjék, ugy ő csak a büntető perrdt. és hivatalos állása által nyújtott hatalom korlátjai között maradt. Az ő belátására hagyatott azonban annak megítélése, váljon a fennebb emiitetthez hason természetű eset forgott-e fenn vagy sem.