Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 68. szám - Visszapillantás országgyüléseinkre 1. [r.]

Pest, péntek Ang. 31. 1800. 68. szám. Második év TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. "ÁRTALOM : Visszapillantás országgyűléseinkre a jogi törvényhozás szempontjából. II. — Legfelsőbb-tszéki döntvény a ptk. 242. 902. és kövy §§-hoz. — Irodalmi szemle. — Végtárgyalás. — Hivatalos tudnivalók. J Visszapillantás országgyűléseinkre a jogi törvényhozás szempontjából. I. Országgyűlés küszöbén állunk — ha szabad legégetőbb vágyainknak teljesülni, ha, mi oly sokszor történik, reményeink a játszi délibábként nem tűnnek el ismét előlünk. Országgyűlés előtt pedig lehetetlen országgyűléseinkre, melyek alkotmányos korszakunkban folytak le, nem gondolnunk. És pedig e kapcsolatot kell fentartanunk, sőt megerősítenünk, nemcsak a politikai, és szorosan vett közigazgatási kormányzat szempontjából, hanem mindenesetre, sőt különösen a jogi törvényhozás tekintetéből is. Két tétel van ugyanis, melyeket korunkban kétségbevonhatlan igazságként lehet felállítani. Először, mikép a jogi törvényeknek józanul nem lehet, nem szabad a multat ignorálni, azzal végkép szakasztani, s a jogrendszer alakításánál vagy reformjánál az előbb létezett institutiókat, mint nem létezetteket tekinteni. Másodszor : mikép az ősi hagyományokkal az ujabb kor eszméit, a régiekkel, az ujabb kifejlődés vívmányait kell összekapcsolni. Mi most mindenekelőtt az első tételnek vizsgálatával kívánunk foglalkozni, feltéve, mikép országgyűlésünk bölcs gondoskodását a jogi törvényhozás teendőire is kiterjesztendő A jogi törvények a nemzet erkölcseinek, szokásainak, eszméinek leghűbb kifejezései. Azokban tükröznek vissza az elvek , melyek a kor irányát képezik , a szükségek, melyek a nép vágyainak tárgyai, s a czélok, melyekre az átalános törekvés nyilvánul. A jogi törvények magát a nemzet egyéniségét s jellemét állítják élőnkbe. Azokban testesül meg a szellem, mely a nemzeti cselekvésnek s élete összes működésének irányt ád. Innen a kor szellemével, mely a nemzetet tetteiben, jó és balsorsában, az egyenjogúságot képviselő szabadságban, mint az elnyomásra vezető jogegyenlőtlenség korában is vezényli, s mely különböző korszakokban különböző, változik szinte a jogi törvények iránya és jellege is Milyenek valának p. o. Angliában a jogi törvények a Stuartok, Cronwellek korában messzele még több századokig, midőn a nemesség jogköre a legnagyobb hatalmat egyesité magában, midőn minden állami jelentőség az ingatlanban s annak birtoklásában központosult, midőn a születés a legfőbb jogok s kiváltságok forrása volt, midőn tehát a törvényeknek is a születés különbféleségeire alapított öröködési rendet és az ingatlan kiváltságait kellé istápolni. És milyenekké kellé az angol törvényeknek alakulni az ujabb korban, midőn az ingó értéknek máris nagy befolyás szereztetett, s midőn az a jogokban az ingatlan rovására naponta nagyobb vívmányok elébe néz, az öröködési rend megtámadásával, mint ezt a legújabb paríiamenti időszak alatt láthattuk. Ily különbségeket találhatnánk, a kor különbségei szerint minden állam életében, Olasz-, Franczia-, Német stb. országban. Elég legyen azonban még csak hazánk jogkifejlődését érintenünk, melyben világosan feltűnik, mily különközők a régi századok, p. o. Verbőczi kora törvényei, melyeknek főiránya volt a magánjog körében is minden előnyt és felsőbbséget a nemességnek s az ingatlan birtoknak szerezni, és ezáltal azt erőssé, gazdaggá és hatalmassá tehetni, — azon magánjogi törvényektől, melyek ujabb korunkban, nevezetesen e század másod tizede óta keletkezének , melyeknek már egy lényeges iránya abban nyilvánult; hogy a nemnemesek s főleg jobbágy osztály jogállapotja minélinkább biztositassék, hogy azoknak minél több — nemzetgazdászati hatálylyal is birő jogi előnyök nyújtassanak, hegy a válaszfalak az osztályok kösött lerontassanak, mely törekvés az ősiség megtámadásáig is emelkedett; tettleges eredményben pedig 48 előtt legfényesebben a hivatal s birtokképesség szentesítésében lelte kifejezését. Miután tehát a törvények ennyire össze vannak olvadva a nemzet szellemével, erkölcseivel és szokásaival, miután a törvények mintegy a nemzet jellemét állítják élőnkbe; legtermészetszerübb következtetés, hogy a törvényhozás műtétele akkép alakitassék, hogy a törvények különösen a nemzet erkölcseire, ősi hagyományaira alapitassanak. Mert azoknak csak akkor lehetend oly alapjok, mely szilárdságot nyújtson, mely tartóssággal bírhasson, mely a törvények iránti bizalmat, ragaszkodást s józan önérdekeken alapuló tiszteletet költhessen fel. Itt a törvényhozási bölcsesség nyilvánulhatásának kedvező alkalma! Lehet igen rövid idó alatt, mond korunknak egy szellemdus jogtudósa — igen számos törvényeket alkotni — gyártani — de nem következik, hogy mindenike fontos tényezőt képezzen. Es ez csakugyan igy van. A törvények tömegesen tódulhatnak elő, mint lepik el felhők az eget, de ha azok felhőkként sebesen elvonulnak, nyomot nem hagyva magok után, akkor azok törvényhozási terményeknek, melyek a történet terén fenmaradhatnának, nem tekinthetők. Nem az a lényeg és czél, hogy mi és mennyi fogyasztatik el, hanem hogy mi emésztetik meg. Utóbbi azonban csak hosszas idő munkája lehet, mert a jogkifejlődés lassan halad; mint a jellem kifejlődése is lassúbb, mint az értelmi műveltség képződése — a jog pedig a nép egyéniségének valódi jelleme. Épen azért mint az egyének azon jelleme, mely folytonos változásoknak 68