Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 67. szám - Zsidó jogelvek a kölcsön iránt s az uzsora 2. [r.]

266 nem ismeri, sót a hébernyelv, különböző szavakat nem is bir annak megkülönböztetésére. Ha a kölcsön fejében járó mellékhaszon (kamat) egy harmadikra utaltatik, e kikötés hatálytalan. Ha azonban az adósnak adott kölcsön fejében, mellékszolgáltatásokra egy harmadik kötelezi magát, ugy ezen kikötés jogérvényes. A thóra ugyanis csak „az adós kezéből vett kamatot" tiltja, ha azonban valamely harmadik kö telezi magát az adósnak adott kölcsönért a hitelezőnek valamely jutalmat adni, ugy ez azt elfogadhatja. Kamatoktól kamatok (anatocismus) csak akkor vétethetnek, ha a régiebb kamatok kerek összegre növekedtek és kamatok kamatja kikötve volt, különben nem. Ha valamely írásban föltett kölcsönszerződésben a tiltott kamatok külön láthatók, ugy a szerződvény a kamatra nézve hatálytalan, a tőkére nézve azonban érvényben marad. Ha azonban kamat és tőke egy összegbe van összevonva, ugy Írásbeli kötelezvényül nem tekintetik. A zsidó és nem zsidó közötti éles ellentét (vagy mint az izraeliták állítják : a viszonlagosság) kifolyása azon jogelv, miszerint a zsidó és nem zsidó között kötött kamatszerződés minden korlátozás nélkül szabad és teljes jogerejü még akkor is, ha nemzsidótól zsidóra száll." Ha a nemzsidó hitelező, kamatszerződvényét, melynél fogva zsidó adósa neki kamatot fizetni tartozik zsidónak engedményezi, az engedményes a kamatot behajthatja. Zsidó és nemzsidó között kötött kamat szerződvénynél egy másik zsidó kezes lehet, de soha kezes és készfizető. A kezes ugyanis csak akkor tartozik fizetni, ha a főadós, az ellene indított birói eljárás (per) daczára, nem fizet; ezért a zsidó lehet kezes, mert a szerződvény nem kamatszerződvény, akár a zsidó a nemzsidótól, akár az utóbbi az elsőtől vett fél kamatra kölcsönt. Ellenben ha a zsidó készfizető kezesként kötelezi magát, ugy a második esetben a zsidó nem a nem zsidónak, hanem a zsidó kezesnek adott kölcsönt, első esetben pedig a zsidó nem a nemzsidótól, hanem a zsidó kezestől vette a kölcsönt, — a rabbini törvényhozás ugyanis ugy tekinti, mintha a kezes, ki egyszersmind készfizető, a pénzt kölcsön vette s az adósnak tovább kölcsönözte volna. A hitelező azonban sem részletfizetés, sem idő e 1 ő11i visszafizetés e 1 fogadását nem tagadhatja meg, hacsak a visszafizetésből reá nézve kár nem keletkezik. A kölcsönszerződés ugyanis zsidó fölfogás szerint az adós javára köttetik, miért is ez ebbeli kötelezettségeit előbb is felbonthatja. De csak akkor, ha az adós készpénzt akar adni, különben nem. Ha azonban az idő előtti visszafizetés elfogadása a hitelezőre nézve káros lehetne p. o. pénzválság idején, ugy azt elfogadni nem köteles. A most elősorolt jogelvekből önkényt folyik azon el nem utasítható következtetés, miszerint az uzsora törvények bárminő szigorúak s bárminő szentesitvénynyel legyenek is ellátva, czéljukat csak ritkán érik el, sőt gyakran épen az ellenkező eredményre vezetne . így látjuk, hogy a zsidó jogban a kamatvételnek föltétlen tilalma, határtalan magassági kamat vételére, s a kamatszerződés kötésének tilalma mindenféle, a szükségben lévőre nézve még veszedelmesebb színlett ügyletekre, (eladás visszavétellel, viszonteladás, eladás zálogolás helyett stb.) s közvetve a kölcsönre szorulónak végromlására vezet; a mint ezen tüneményt világosan látjuk ott, hol zsidó hitelezők, parasztok és más együgyű személyekkel ily színlett ügyletek által kölcsönöket kötnek. ' ' .i jg a Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A p perr. 242. 247. és 268. §§-hoz. A jogérvényes ítélet által megítélt eskü utólag az esküvő által, ellene javára sem változtathatik meg, hanem ugy a mint az ítéletben foglaltatik, teendő le. K Mózes és L. Simon egy pusztát közösen birván haszonbérben a bérleti évek lejártával N. Mózes társa ellen 108 ft 6 kr. tartozás megvétele iránt pert indított. Keresetlevélbeli előadása szerint ugyanis alperes kezei között 692 y2 font gyapjú maradt, mázsáját 70 fttal számítva, minek a fele része 242 pft 30 krral felperest illette. Ennek letisztázására alperestől 168 köböl burgonyát kapott, köblét 2 vftal számítva teszen 134 ft 14 kr. mit a gyapjú fele részének árából levonván, felperes követelése 108 pft 6 krt tett. Ezen körülményekre nézve felperes alperesnek a főesküt odakínálta s visszakinálás esetére azt maga letenni ajánlkozott. Alperes állítása szerint a kérdéses gyapjú nem 692 % hanem csak 550 font volt, minek fele 192 ft 30 krral felperest illeté. Ennek fejében kapott felperes nem 168, hanem 175 köböl burgonyát, mi alperes számítása szerint 280 ftot ért; ily körülmények között tehát még felperes tartozik alperesnek 87 ft 30 pkrral. A főesküt módosításokkal elfogadja. A sz—i cs k. szolgabírói hivatal mint biróság 1859. jul. 13. kelt ítéletével alperest a kereset, értelmében 108 ft, 6 kr. pbeni kifizetésére csak azon esetre marasztalta el, ha felperes esküjét arra I. „hogy alperes, midőn 1853 ban felperessel együtt a kérdéses pusztát haszonbérbe vette, az ott termesztett 692 J/2 fntn}ri gyapjút, melynek fele felperest illette, mázsáját 70 fttal számítva egészben oly föltétel alatt vette át, miszerint a másik felére eső 242 ft 30 krt ki fogja fizetni s II. : hogy alperes ezen tartozásának törlesztésére felperesnek ugyan azon évben csak 168 köböl burgonyát, köblét 2 fttal számítva adott át s így néki még 108 ft 6 krral p.pénzben adósa" leteszi. Az eskü elfogadására rendelt határnapon felperes megjelenvén , az esküminta I. pontját olykép kérte módositatni, miszerint a gyapjú összege nem 692 hanem csak 550 fontot tett. Ezen módosítás egyedül alperes javára szolgálván , s felperes az alperes által beismert összeget valónak elismervén, e részben az eskü fölöslegessé vált, ellenben az eskümintának a burgonyára vonatkozó második részét kész letenni. Felperes keresetét e szerint 60 ft 96 kr. a. é. szállítja le. Alperes válaszulá, miszerint a p. perr. 242. §-a értelmében az eskü tartalma az Ítéletben szóról szóra foglaltatik, miért is az az Ítélet értelmében teendő le; módosítások csak a tárgyalás folytában, de nem az itélet hozatala után inditványoztathatnak. Ezen tárgyalás folytán az első biróság felperes abbeli kérelmének, miszerint az ítéleti esküminta I. részében foglalt összegre nézve 692 % font helyett 550 font gyapjút mondhasson s követelését ez szerint 60 ft 96 krra a. é. leszállíthassa, 1859. nov. 25 860. sz a. kelt végzésével helyt adott;