Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)
1860 / 63. szám - A talált vagyon körüli vétség 13. [r.]
251 jére kiküldött biztosok adatai s véleményezése nyomán azt indítványozza, hogy a magán elzáratás 3 évig tartson, mit a többség 5 évig terjesztett ki, s azután a közös öszszezáratás kezdődjék. — A tervezetben megalapitatik az is, hogy a magánfogság szabályul szolgáljon s annak alkalmazása ne hagyatassék, mint eddig, a biró önkényére, ki ritkán lehet azon helyzetben, hogy a felett előre czélszerüen határozhasson. Ha pedig egyes esetekben kivétel teendő , azt a fogházi tisztviselők — felebbezéssel az igazságügyi miniszterig — fogják elhatározni. — A többi büntetésnemek közül a száműzés, bár fontos aggályok hozattak fel ellene, megtartatott, mig a deportatio kizáratott. A pénzbírság 3000 ftig megtartatott, mely büntetés a franczia confiscatio szigorát képviselheti. Az átalános becstelenség nyilvánítása szinte megszüntetett, minthogy nemcsak ellenkezik a magánfogság irányával, hanem tetemes nehézségül is szolgál a társalomba visszatérő fegyencznek. E helyett a terv szerint a biró feljogosítható, hogy az elitéltnek bizonyos jogok gyakorlatát, melyek bizalmat feltételeznek, esetenként megtilthassa u. m. a törvényen kívüli tanúskodást, gyám s gondnokságot, választói s hivatalképességet. Csak az önvagyon kezelés joga szűnik meg már magánál a büntetésnél fogva, s az csak a bünhönczök kértére, később, ha javulásuk igazolható, adathatik vissza. A halálbüntetés továbbra is megtartatott. — A beszámítás szabályaiból kiemelendő, mikép a legmagasb fokozatú részegség a beszámithatást kizárja, ha az kényszer vagy csábítás által idéztetett elő. A fr. törvény azon elve, mely a felsőbb hivatalnokok rendeleteinek végrehajtását bűntelennek nyilvánítja, akkép módositatik : mikép minden alárendeltnek főnöke, s mestere iránti engedelmessége bűntelennek nyilvánitatik, ha az nem képes belátni, hogy az illető parancs neki nem adathatott, s ő magát vak eszközül nem használtatja. — Az elmeháborodottságfolytáni felmentetés esetében az illető: egy próbaévre tébolydába küldhető; hasonlóan az, ki megkülönböztetési képesség hiányából (discernement, midőn a tett tilalmassága be nem láttatik) mentetik fel szinte valamely külön intézetbe küldhető. — Alig lehet igazolható az, hogy a legsulyosb bűntett büntetése alkalmazandó nemcsak akkor, ha több büntettek csoportulása áll elő, hanem akkor is, ha valamely fajtalan tett többféle bűntett szempontjából tekinthető. — A biró tetemes büntetési enyhítésre jogositatik számos esetben s különösen akkor is, ha a tesses a kárt jóvá tette. — Helytelen szigorra mutat az is, hogy a visszaesés esetét, mely csak e miatt az uj bűntett büntetését egy harmaddal engedi meg feljebb emeltetni, a terv már akkor is létezőnek tekinti, ha az előbbi bűntett büntetése jogérvényileg már megalapitatott, s nemcsak akkor, ha azon büntetés már a bűntettes által ki volt állva, midőn tehát az a visszaesés folytán hatálytalannak nyilvánult. — Nem csekély mértékben érdemli meg ecodexterv a rosszallást azon tan miatt, melyet a bűn kísérletről állit fel, mely tan a haladásnak semmi nyomát sem hordja magán, mely ellenkezőleg a sötét balitéleteknek s elfogultságnak igen magas fokára mutat, mellőzve a tudomány jelentékeny vívmányait , melyek épen a kísérlet tanára nézve már rég óta előttünk állanak. É kérdésnél a hollandi terv még mindig hü utánzása az e tekintetben szigora miatt átalánosan megrovott franczia codenek. Mert mint ez, ugy az is a jogosság s emberiség igényeit mellőzve azon elvet állítja fel : hogy a bünkisérlet a bevégzett bűntetthez hasonlón büntetessék (44. cz.) és pedig a nélkül, hogy ezen beszámítási egyenlősítést csak a már teljes kísérletre — mely az u. n. perfectum delictum esete lenne, szorítaná, mint tette azt különösen a hannoverai törvény, minden kísérletet habár az csak a végrehajtás kérdése lenne is (commencement d'éxecution) már a valódi büntettél egy sorba állítja — mi természetesen a bünösségi mérlegezés igazságosságát végkép megsemmisíti. És ez annál nagyobb szigor, minthogy nemcsak a büntettek, hanem a vétségek esetében is alkalmazható. — Csak azzal mutat a codexterv némi haladást e pontnál, hogy a kísérlet büntetése csak a törvényben kijelölt esetekben alkalmazható. — A bünrészesség körül sem tartalmaz oly szabályokat, melyek a tudomány igényeinek megfelelhetnének. így p. o. bűntársnak nevezi azt is, ki egymást valamely bűntett kivitelére erővel kényszeritett, ámbár utóbbi csak vak eszköznek tekinthető; bűntársaknak veszi a segédeket is, kik azokhoz hason szigorral rendeltetnek fenyitetni, mi csak a korunkban már helyet nem foglalható elrettentési rendszer kifolyása lehet; segédek közé sorolja azután a szüléket, gyámnokokat, s hivatalnokokat is, kik szándékosan meg nem akadályozák a büntettet stb. — Ezekből láthatjuk, mikép a hollandi codexterven a haladás nyomai mindenesetre feltalálhatók, de nem akkép, hogy a régi iskola s elrettentési rendszer jogtalan szabályaitól egészen menekülhetett volna. Azt tehát nem lehet utánzási példányul felállítani. Schwarze czikke az államügyészségről csak egy rövidke közlemény egy gyermekgyilkossági vád esetéről, melyben miután a vádlott cselekvénye és a gyermek bekövetkezett halála között a szükségbeli kapcsolat, mely a gyilkossági bűnösség alapjául szolgálandott, világosan ki nem derittetett, maga az államügyészség a feltörvényszéknél a bűnösséget megalapító, első bírósági ítélet ellenében azon indítványt tevé, hogy az első bíróság által kimondott halálitélet megváltoztassák , és a vádlott csak gyermekgyilkosság kísérlete miatt büntetessék. Ezt sz. adatul akarta csak felhozni az államügyészség hivatásának helyesb felfogásához. Ujabb időkben ugyanis átalános elismerésre kezd emelkedni azon nézet, mikép az államügyészség legnemesb hivatásának egyik kiváló feladatául kell tekinteni, hogy az nemcsak a bűnösség büntetése, hanem épen ugy a felmentés, vagy büntetés enyhítése mellett is lépjen fel, mihelyt a bűnösséget be nem bizonyítottnak, vagy a vádténynél csekélyebb bünösségü büntetőjogi cselekvény létezését látná a körülményekből és bizonyokból felmerülni. Mert helytelennek kell tartanunk azon nézetet, mely szerint az államügyész nem lenne kevesebb, mint az állam ügyvédje, kinek a vádlott s védő mint fél irányában az ellenfelet kilehessék képviselni, kinek tehát minden áron és kizárólag csak a vád fentartására, a büntetés eszközlésére kelljen törekednie. Az államügyészségnek a társalmi közérdeket kell képviselnie, de nem többnek lennie mint a törvény őrjének s képviselőjének. Azért helyesen mondatott 1844-ben a badeni alsóházban a büntető codex tárgyalásakor, hogy alaptalan az államügyész hatáskörét egy magán fél hivatásához hasonlítani. Az államügyész a vádlott ellenében nem egy felet képvisel, nem is a kormányt , hanem az összes társalom érdekét, s a nyilvános eljárás ellenőrködése alatt áll. Nincs semmi ok arra, hogy az államügyész vádló és peres féllé bélyegeztessék. Az államügyész oly egyén, kinek nemcsak kötelessége a bűntetteseket felkeresni, hanem azon ténykörülmények után is kutatni, melyek a vádlott mentségére, vagy a létező gyanú eltávolítására szolgálhatnak. Nincsen sem felhatalmazása, sem kötelessége, hogy egy peres fél egyoldalúságával látszék munkájához. — Ugy hogy, mint szinte a