Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 60. szám

239 az ősiségét megszüntető nyiltparancs 5. és ll.§§. értelmében a férfiág a ptk. életbeléptetése után egy év leforgása alatt jogait be nem jelentette, és más év lefolyta alatt nem érvényesítette, azáltal elenyészne, hogy adományos szerzőnek néhai Gr. Szilárdnak halála után annak özvegye szül. M. Katalin, ugy mint felperes gondnokoltja akkoron kiskorú Gr. Szilárd törvényes és természetes gyámja birtoklását folytatta, következőnek most nevezett fiának donationalis jogait tettleges birtoklásával feltartotta, azontúl pedig 1853. évi oct. 12. és igy az ősis. pát. által bejelentésre szabott egy évnek leforgása előtt (mely csak 1854. évi máj. 1. járt le) meghalálozván, akkoron felperesnek jelenleg vagyonbukott gondnokoltja már teljeskoru lévén, édes atyja után reá háramlott donationalis jogaiba de jure et facto lépett, e szerint tehát alperesek által érintett bejelentésnek szüksége annál kevésbé forgott fenn, mivel a férfigyermekek saját édes anyjuk ellenében efféle — általa ugy is fentartott jogaikat bejelenteni nem is tartoznak; mindezek figyelembevételével a keresetlevélben I. 4. és II. 6. tételben követelt egész a — i nemes birtokot sem közszerzeménynek venni, sem felperes vagyonbukott gondnokoltjának nővérét Gr. Erzsébetet férj. B—nőt abban részesíteni nem lehetvén, ezen nemesi birtoknak, mint kizárólagos atyai hagyatéknak egyedül a 3 férfi örökös G. György, G. Athanáz és G. Szilárd, vagyis a két utolsó csődtömegeinek gondnokaik között három egyenlő részre leendő felosztását kellett elrendelni. Hasonló tekintet alá jönnek néhai G. Athanáz végrendelete folytán közös atya néhai G. Szilárd kizárólagos birtokába került, a keresetlevélben I. sz. a. 1. 2. 3. és 5. tételben felszámított javak, mert ezek is néhai közös anya M. Katalinnak minden hozzájárulása nélkül jutottak a végrendeleti átalános örökösnek birtokába, ezekre nézve a végrendelet képezvén a szerzési okmányt, melybe közszerzeményt igénylő alperesek édes anyának neve szinte nem foglaltatik, mitsem változtatván a dolgon alperesileg felhozott azon körülmény : hogy a végrendeletben megnevezett fekvőségek örökösnek rendelt néhai G. Szilárd nevére eddig átíratva nincsenek, mivel a végrendeletben gyökeredzett tulajdoni jog, és azon javaknak tettleges birtoklása, melyet maga az özvegy M. Katalin csak néhai férje jogán folytathatta és folytatta is, és melyet gyökerére és természetére nézve a leltározást 8 év után teljesítő bizottmány, az illető törvényes osztályos örökösöknek tudta és beleegyezése nélkül a hozott rosszaló végzés tanúsága szerint is megmásítani hivatva nem volt, — az özvegy által is elmulasztott átiratási formahiány által nem gyengitethetik. Ugyanazért ezen az Ítéletben I. sz. felszámított néhai G. Athanáz által hagyományozott javakat közszerzeménynek venni nem lehetvén, felperes vagyonbukott gondnokoltjának édes atya néhai G. Szilárd utáni kizárólagos hagyatékához tartozandóknak bíróilag mondattak ki. Tekintve továbbá alperesek e részbeni azon kivánatát, hogy ezen hagyományból előbb a 62021 ft 4 kr váltó pénzben felszámított terhek vonatassanak le, ezen kérésre figyelmezni nem lehetett, mert alperesek a felperes tagadása ellenében azt, hogy néhai közatya G. Szilárd néhai bátyja G. Athanáz végrendeletében tett különhagyományokat élete napjáig ki nem fizette volna, semmivel sem bizonyítván, holott annak elhunytával a megboldogultnak minden iratai és nyugtái is, az özvegy M. Katalin birtokába kerülvén, felperes annyi évek leforgása után az ellenkezőt bizonyítani se nem képes, se nem tartozik, egyébiránt pedig aggályosnak nyilvánított számlát a 1414— 1857. számú végzés tanúsága szerint az e végett rendelt külön tárgyalás napján eredetben be nem mutatták, következőleg azon számlát a p. perrdt. 137. §. szerint az itélethozásnál tekintetbe sem lehetett venni. A mi pedig ezen G. Athanázféle hagyomány jelenlegi osztálykulcsát illeti, e részben főleg az örökhagyónak végrendeletében világosan kifejtett akaratját kellett főirányul venni, ki végrendelete 17. pontjában átalános örökösnek kinevezett öcscse néhai G. Szilárd édes leányának, jelenlegi alperes G. Erzsébetnek végleges kielégítésül 25,000 vftot azon záradék kapcsában, hogy a többiből semmi jogot ne formálhasson , hagyott. Ezen kijelentésben nyilván rejlik végrendelkezőnek ama rendelet 16. pontjának végszavaiban még bővebben kifejtett azon szándék, hogy a többi vagyonával örökös öcscsének férfigyermekei boldoguljanak, már pedig ha most, végrendelet nélkül kimúlt azon átalános örökös G. Szilárdnak mind a négy gyermekei között egyformán felosztatnék végrendelkező G. Athanáz hagyománya, beállana ennek akaratjával tökéletes ellentétben álló azon eset, hogy nevezett hagyományos G. Erzsébetnek (ki nagybátyjának ama végrendeletében megnyugodott) a már felvett 25,000 ftnyi praelegatumon felül még hasonló részt nyerne minden fitestvérével, és igy G. Athanáz hagy ományábóli osztályrésze 15,000 fttal nagyobb lenne, mint minden egyes fitestvéreé, mi a végrendelkezőnek szándékával ellenkezik. Mindezeknél fogva néhai G. Athanáz a keresetlevélben és az Ítéletben is I. sz. alatt felszámított hagyományi javaknak is csak a 3 fitestvér G. György, Athanáz és Szilárd között 3 egyenlő részre felosztását, és e szerint felperes vagyonbukott gondnokoltjának G. Szilárdnak, illetőleg csődtömegének azon javak egy harmadából álló osztályrésznek leendő kiadását itéletileg elrendelni kellett; a végrendeletben jelesen annak 16. pontjában hagyományozott a—i nemes birtok fele része ugyanezen és a fentebbi indokokból szinte a 3 férfitestvérek között három egyenlő részre levén osztandó. A keresetievében II. sz. alatt 6. tételben előforduló a—i nemes birtoknak másik fele részére nézve az ítéletben kimondott osztálykulcs már fennebb levén indokolva, a mi illeti ugyanazon II. sz. 7. tételben igénybe vett városligeti szőllőt és a 8. tételben igényelt t—i szántóföldet, ezen utóbbi két fekvőségek azon okból közös atya néhai G. Szilárd kizárólagos hagyatékához itéletileg rendeltettek csatoltatni, mivel a városligeti szőllő telekkönyvileg egyenéhai G. Szilárd nevére van irva, a t—i szántóföld pedig O. Anna által egyedül G. Szilárdnak — felesége nevének mellőzésével — hagyományozva, következőleg ezekbe is az anya szül. M. Katalin a fentebbi ide is alkalmazható okokból közszerzeményi jogokat nem igényelhet; — az osztály kulcsra nézve azonban, tekintve, hogy közös atya néhai G. Szilárd saját magánszerzeményét képező ezen javakról t. i. a városligetben fekvő szőllőkertről és at—i szántóföldekről — mely neki korlátlanul volt hagyományozva — nem rendelkezett, ezen kis fekvőségeknek 4 gyermekei között egyenlő részekre leendő felosztása, és felperes G. Szilád csődtömegének ezekből egy negyed résznek kiadatása itéletileg rendeltetett el. Végre felperes által is közszerzeménynek elismert azon fekvőségek és ingóságokra nézve, melyek a keresetlevél III. sz. a. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. és 20. tételekben elősoroltatnak, jóllehet a 12. 13. és 14. tételben foglalt tőkepénzeket, 15. tételben emiitett közhitel papírokat és 20. tételben 675 ftra becsült kocsi, lovak és szer-