Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 55. szám - A malom- és halászati jogról 2. [r.]

218 hogy a malomjog,, azaz a jog malmot állítani s tartani, kizárólagos tulajdona az adományosoknak, tehát annak gyakorlata, bitorlásának pedig meggátlása általában szabadságukban áll, sőt, ha úrbéres földön állíttatnék malom, abból a birtokost ki is becsültetheti. A volt földesúrnak kizárólagos adományi — tehát szabadékszerü — joga volt a malomtartás, ha tehát ezen kizárólagos jogának gyakorlatát másnak is megengedte, igenis jogosan vett attól dijt, akárkinek földjén állíttatott légyen is a malom, csak a jogosított földesúr hatósága — jurisdictiójának határain belül; mivel a malom hollétére nézve a törvény megkülönbötzetést nem tesz. — A gyakorlati élet egyébiránt számos példát mutatott föl arra, hogy a malombirtokos habár malma nem úrbéres földön volt is, a jogosított földesúrnak malomdijat fizetett. A birtokviszonyoknak a volt földesúr és jobbágyság között történt kiegyenlítése, tehát az elmondottak alapján, — legalább nézetem szerint — a malomjogra általán véve csak annyiban lehetett és volt befolyással, mennyiben a kibecsültetés jogát megszüntette, miután általában minden ilynemű — a volt földesúr s jobbágy közötti kibecsültetési viszony a földbirtok tulajdoniságán alapult, mely tulajdoniság kérdése a birtokviszonyok rendezése által teljesen megszűnt. Nem szűnt azonban meg ily rendezés által — hacsak világosan szerződésileg meg nem lőn szüntetve — a malomjognak szabadékos — adományi — természete, mely valamint elébb, ugy utóbb is, a föld tulajdonához kötve nem volt. * * Mily káros hatást szül aztán az, hogy a jogosított egy részről a törvény világos rendelkezéséu alapuló bii'ói ítéletekre támaszkodva, a malomdijakat követeli, sőt végrehajtás utján is , az illetőktől beszedi, mig más részről a végrehajtást szenvedettek a közigazgatási hatóságnak a fizetési kötelezettség megszűntét kimondó határozatára hivatkoznak? Könnyen belátható, s az értetlenebb résznél egyenesen a volt földesúr s a törvénykezési orgánumok iránt támad gyűlölet, azért, mert— nézete szerint még most sem szűnik meg őt zsarolni! — Nem képzelhető ily — különben kisszerűnek látszó — viszony roppant hordereje, s épen ezért nem lehet alaptalannak tartanunk az aggályt, melyet azok, kiket a gyakorlati élet közvetlenül e viszonyok szemléletébe vezérel, e jognak szabályozását várják, megszüntetéséül egy naponkint terhesebbé váló jogállapotnak. Igen kívánatos tehát ezen jognak is mielébbi szabályozása, s miután ez nem oly jövedelmező, mint például az italmérési jog, s igy az eddig jogosítottaknak sokkal csekélyebb kárpótlást kellene érette adni : ezen jog — az iparnak ujabban adott szabadabb helyzet folytán is — sokkal könnyebben s kevesebb költséggel volna — kiváltságos minőségében — megszüntethető. Igaz ugyan, hogy ezen jognak jövedelmezése nemcsak helyenkint, de minden évben is változván, az érdemleges karpótlás megállapítása némi nehézségekkel járna, de azért nem lehetlen, s tekintve azon előnyöket, melyek e jog szabadékos gyakorlatának megszüntetéséből az ipar ezen ágának szabadabb mozgása — valamint a népesség érdekelt osztályainak megnyugtatása folytán is, a közre háramlanának, az erre fordított fáradság bizony kifizetné magát. Sőt megvagyok győződve a felől, hogy az eddig jogosítottak is szívesen áldoznáuak valamit, hogy ezen — bár törvényleg biztosított, mégis annyi oldalról megtámadt, s aránylag valóban csekély jövedelmet nyújtó jogtól megszabaduljanak. Ezen áldozat alatt természetesen azt értem, hogy a jogosítottak — ha ezen jog megszüntettetnék •— csekélyebb kárpótlással is megelégednének, semmint a szoros calculus megkívánná; mert azt, hogy ezen — bár kisebb mérvben, de mégis csak jövedelmező — jog minden kárpótlás nélkül vétessék, el a jogosítottaktól, ismét igazságtalanságnak tartanám s a közjó ez oldalról — a mondottak daczára — sem lehet annyira veszélyezve, hogy a jogosítottak egyszerű — kárpótlás nélküli — elüttetésüket, tehát a magántulajdon ilyszerü megszüntetését, a közjó érdekei — s igényeivel elegendőképen indokolni lehetne. A malomjcgnak szabályozását ezeknél fogva szinte csak ugy képzelem lehetőnek , ha az, az eddig jogosítottaknak adandó kárpótlás mellett, kiváltságos minőségében megszüntettetik; mint ezt az italmérési jogra nézve is mondottam. Mig azonban akár igy, akár más módon, a malomjog véglegesen szabályoztatnék, igen üdvös volna a hatóságoknak — egyenlő eljárhatás tekintetéből, — a törvény értelmében utasítást adni, azaz : felsőbbleg is kötelességükké tenni, hogy a fenálló törvények értelmében járjanak el. Nem értem itt a törvénynek a kibecsültetésre vonatkozó részét, mert ámbár ott, hol a volt földesúr és jobbágyság között a birtokviszonyok még nincsenek kiegyenlítve, az úrbéri beltelken és telki állományon kivüli térségre állított malom tekintetében, a kibecsültetés az 1836 : VI. tcz. 8. §-a által eléggé indokolható : mégis ezen kibecsültetést — a magántulajdon sérthetlenségének nézetétől — csak a legritkább esetekre vélném szoritandónak, például azokra, midőn a malom oly területen áll, mely a volt jobbágyok által meg nem váltható *). Hogy a kibecsültetésnek ott, hol a birtokviszonyok már rendezvék, egyáltalában nem lehet helye, már fönebb érintettem. Az ilynemű ideiglenes intézkedés, illetőleg a hatóságoknak adandó utasítás, egy részről a törvény iránti tiszteletnek emelkedését, más részről igen sok kellemetlen súrlódások s gyanúsításoknak megszüntetését eredményezné. Ily intézkedést tehát sürgősen igényel — nemcsak a malomjognál érintve levő osztályoknak, de magának a kormánynak érdeke is, mely nem engedheti, hogy általa alkotott, vagy épségben hagyott törvények, vagy épen nem, vagy — mint mondani szokták, — csak feliből, harmadából teljesíttessenek. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A váltórendszabály 83, a polg. tkönyv 1001. 3 az ideigl. polgári perrendt. 127. §§-hoz. Elévült váltó alapján támasztott kereseteknél a jogalap, mely alapján a váltó keletkezett, bebizonyítandó. F. Sámuel egy elévült 250 ftról szóló váltó alapján 250 pftnak megvétele iránt T. János ellen pert indított, keresetétől azonban a z — i városilag kiküldött bíróság által 1858. jul. 15. 2865. sz. a. kelt Ítélettel elmozditattatott. F.Sámuel ezen Ítélet ellenében az ügyvéd vétsége miatt előbbi állapotbai visszahelyezését kérte azon oknál fogva, mert ügyvéde utasításának daczára, alperes *) 1853. márt. 2. pát. 7. 8 9. §§. 2. pontja.