Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 53. szám - A talált vagyon körüli vétség 9. [r.]

211 Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A hitestársak által ugyanegy okmányban ,közös szerződés' czim alatt közösen feltett végrendelkezés, azon elnevezés folytán még nem feltételezi szükségkép a köztüki örökszerzödés, vagy kölcsönös végrendelet tételét. Azon esetben, ba két személy ugyanazon okmányban vagyonuk felett harmadik személy javára közösen intézkednék, semmi törvény sem tiltja, hogy az egyik örökhagyó végintézkedését, mig él, vissza ne vonhassa. Pusztán azon a végrendeletben előforduló kitétel : „visszavonhatom végakarat" még nem képez törvényes akadályt az egyik fél végintézkedése visszavonása vagy megmásitása tekintetéből. Ennélfogva az egyik végrendelkező hitcstárs mig él, azon végrendelet intézkedése tárgyául szolgált saját tulajdon része felett azon régrendelet ellenére is végrendelkezhet. Sz. János és neje Sz. Zsuzsanna szül. M. P—n fekvő és közös tulajdonukat képező házukat közös szerződésnek és visszavonhatlannak nevezett végrendeletben 184 7. márt. 25. az ottani szláv-evang. egyházközségnek hagyományozták. — A férj rneghalálozván, neje szül. M. Zsuzsanna önrészéről a férjével az egyház község javára tett hagyományozását visszavonta, és ennek folytán az ő részére eső és saját tulajdonát képező házfelét terhelő, azon egyház község nevére betáblázott 3750 pft összegnek kitábláztatását kérte. Az elsőfolyamodásu törvényszék 1859. apr. 11. 4120 sz. végzése által a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett, a M. Zsuzsanna általi viszszavonást érvényesnek tekintvén, a házrészére betáblázott összeg kitáblázását megengedte. Ezen végzés ellen a nevezett egyházközség folyamodott, főkép azon okból, mert a végrendelet közösen és visszavonhatlanul tétetett, következéskép csak egy fél által érvényesen vissza nem vonathatik, főkép miután a nő férjével egyetértve tette azon végrendeletet, s már a régi törvények értelmében is fő- és legfőbb tszékileg kimondatott ilyféle végrendeletek visszavonhatlansága. A főtszék az első biróság Ítéletét a főügyben megváltoztatva , felperesnőt kérelmével elutasította, a költségekre nézve pedig azt megerősítette. Indokok. Felperesnő kérelmét világosan és egyedül azon hitelesen kimutatott körülményre alapitja, hogy ő még a ptk. behozatala előtt elhalt férjével Sz. Jánossal közösen tett végrendeletet, a mennyiben az az őt illető birtok felére vonatkozik, visszavonta; — és ennélfogva azt állítja, hogy ezen végrendelet alapján az őt tulajdonilag illető ház felére érvényesen azon telekkönyvi betáblázás nem eszközöltethetett ; miért is a tényleges kereseti alapra a szabad rendelkezhetési jograi — tekintettel ezen jogügy a fentebbi szerint ítélendő meg. Azonban a mellett, hogy mind a két fél által elismertetik, hogy a kérdéses ház még Sz. János életében mind ennek, mind pedig neje nevére volt bekebelezve, következéskép mindkét hitvestársnak közös tulajdonát képezte; elismertetik az is, hogy az érintett végrendeletben az egész házra nézve egy harmadik személy javára és részben özvegy felperesnő javára is közösen Ion intézkedve. Magok a közönséges végrendeletek az itt irányadó magyar törvények szerint rendesen visszavonhatok voltak ugyan; azonban ez eset itt nem forog fenn, főkép miután a felperesnő által előmutatott végrendeletből láthatni, hogy Sz. János és felperesnő közmegegyezéssel intézkedtek a kérdéses ház felett, és az érintett egyházközségnek % részt hagyományoztak, akkép, hogy ezen ház csak felperesnő halála után szálljon reá; — azért azon körülménynél fogva, hogy a többször érintett végrendelet világosan közös megváltoztathatlan megegyezést s igy kölcsönös kötelezettségeket is tüntet elő, ezek következtében a régibb törvények szerint csak egy fél részérőli viszszavonás, mint az felperesnő által történt, legkevésbé sem lehet jogérvényes, minthogy a végrendeletek világos szószerinti értelme szerint a hitestársak ebbeli közhatározatukat nem közönséges, hanem visszavonhatlan végrendeletnek akarták vétetni, sőt azt világosan közös és mindkét félre nézve kötelező erővel biró szerződésre emelték, nem említve azt, hogy felperesnő az illető betáblázási végzést jogerőre hagyta emelkedni. Ezek alapján az elsőbirósági ítéletet a főügyben megváltoztatni, és felperesnőt kérelmével elutasítani, a költség megszüntetésekre nézve azonban azért megerősíteni kelletett, mert nincs ok azon vélelemre, miszerint felperesnő konok perlekedő lenne. (Főtszéki ítélet 1859. nov. 9. 6991. sz. a.) A felperesnő által beadott felülvizsgálat folytán a cs. k. 1 egf. tsz ék a főtszéki ítéletet a főügyben helybenhagyandónak találta, a perköltségekre nézve azonban azt mint felülvizsgáltatni nem kért részt érintetlenül hagyván, és a nem kért és ki nem mutatott felülvizsgálati költségeket elmellőzvén. Indokok: A Sz. János ésZsuzsánna hitestársak által 1847 márt. 25-én tett végrendelet, daczár a a benne előforduló ezen elnevezésnek „közös szerződés" tartalma szerint mégis sem örökszerződésül, sem pedig kölcsönös végrendeletül nem tekinthető, mert abban az emiitett hitestársak egymást kölcsönösen örökösökül nem teszik, s épen ugy az egyik hitestárs hagyatékát benne a másiknak szinte nem igéri halál esetére. A végrendeletben előforduló intézkedés nem egyéb, mint a nevezett hitestársak közös végakaratjuknak kijelentése, kik abban haláluk esetére harmadik személyek javára intézkednek. Minden végintézkedés pedig már természeténél fogva az örökhagyó haláláig visszavonható : és semmi törvény sem tiltja azon esetben, ha két személy ugyanegy okmányban vagyonuk felett harmadik személyek javára közösen intézkedik, hogy az egyik örökhagyó intézkedését mig él — vissza ne vonhassa. A végrendeletben előforduló azon kitétel „v i s s z avonhatlan végakarat" szinte nem képez törvényes hátrányt az egész hagyományozóra nézve nyilatkozata visszavonhatására vagy megmásitására. Felperesnő tehát jogositva volt, a férjével közösen feltett végintézkedését visszavonhatni, mit meg is tett B. alatti okmányában. És miután kimutatta, hogy a kérdéses ház fele része az ő tulajdona, következik, hogy Sz. Jánosnak végintézkedése e házat illetőleg alperes község javára csak az egyik fél részére t. i. Sz. Jánost tulajdonilag illetőre vonatkozólag marad érvényben, mig a végrendelet a második felperesnőt tulajdonilag illető részre nézve a visszavonás következtében egészen érvénytelen lőn.