Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 51. szám - A talált vagyon körüli vétség 7. [r.]

20 érdekek megtámadásául sem szolgálhatván, mint ezt a csalási vétségeknél tapasztaljuk ; természetes, hogy ezekkel hason sulyu büntettet sem képezhet, s hason beszámítás alá nem jöhet. Mindezek elegendő okok arra, hogy hibásnak nyilvánitassék azon — már ugy is kevesek által pártolt vélemény , mely szerint a talált vagyon elidegenítése csalás vétségének tekintendő. Azért kívánatos a büntetőjog kifejlődésére való tekintetből és az igazságosság érdekében, hogy az ausztriai bünt, codexnek ide vonatkozó szabálya a bekövetkezendő revisio alkalmával megváltoztatassék, s a talált vagyon körüli vétség a csalás esetei közül kivétessék. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A ptk. 597. és 598. §§-hoz. Az epemirigy (cholera) uralkodásakor tett végrendelet a kedvezményes végrendeletek közé számítandó. A ptk. 579. §-a értelmében a bíróságon kívül írott végrendelet érvényéhez megkívántatik, miszerint a végrendelkező s három tanú által alá legyen irva. Azon méltányossági szellem, mely az egész ptkönyet jellemzi, megengedi, miszerint oly helyeken, hol kór vész (pestis) vagy hasonló aggályos nyavalyák uralkodnak két tanú elég legyen, kik egyházi szerzet tagjai nőszemélyek s a tizennégy évet meghaladott ifjak is lehetnek. A törvény ezekhez képest nem minden, hanem csak a pestishez hasonló ragályos nyavalya esetében engedi meg a fentebbi eltérést. A cholera ragályossága iránt utóbbi időben az orvosok között eltérő vélemény uralkodik, kérdés támadhatott tehát, váljon a törvény értelmében oly betegségnek tekintethetik-e , mely ily kedvezményes végrendeletnek föltételül szolgál. Néhai J. János 1855. sept. 19. K.-Eörsön kiállított végrendeletében N.Annát örökösének rendelte. Az Örökhagyó testvérei J. Jó z se f, G-y ö rgy, A n n a s Róza a végrendeleti örökös N. Anna ellen a t . . . i cs. kir. szolgabírói hivatal mint bíróság előtt, a végrendelet csak két tanú által lévén aláírva, végrendelet erőtlenitési pert indítottak. Az első s másod bíróság felpereseket keresetüktől elmozdító tta,s a megtámadott végrendeletet erejében fentartotta, mert annak felállításakor a tanuk vallománya szerint a cholera mint ragályos kór uralkodott s így azon körülmény létezett, mely a ptk. 597. és 598. §§-hoz képest a kedvezményes végrendeletnek föltétele. Felperesek rendkívül felülvizsgálati kérelmet nyújtván be a kedvezőtlen ítéleteket megváltoztatni kérték. A cs. kir. legfőbb tszék 1860. jun. 6. kelt határozatával a fölül vizsgálati kérelemnek helyt nem adott s az alsó bírósági ítéletek találtáét helybenhagyandóknak; következő Indokokból: Tekintetbe vévén, miszerint az Írásban tett felperesek által jelen keresetükkel megtámadott K.-Eörsön 1855. sept. 19. keltezett végrendelet valódisága két meghitelt tanú N. Imre k.-eörsi jegyző és Cs. József oda való iskolamester vallomása által, kik azt a végrendelkezővel egyidejűleg aláírták, nemkülönben azon körülmény, hogy ezen végrendelet fölállításakor K.-Eörsön a cholera, melyben a végrendelkező kimúlt, uralkodott legyen, s hogy az átalánosan ragadósnak tartatott, s mindenki attól tartott, a mindkét fél által idézett tanuk vallomásai által bebizonyítva volna, s ennél fogva azon föltételek, melyek alatt a megtámadott végrendelet az alsó bíróságok által idézett törvényszakaszok alapján, kedvezményesnek s ezért törvényesnek tekintendő volt, miért is a fölülvizsgálati kérelemnek a p. perr. 335. §-a értelmében helyt adni nem lehetett. (Legf. tszéki határozat 1860. jun. 6. 14 704. sz. a ) Külföldi Pitaval. Vad orzás alkalmávali gyilkosság esete Poroszországban. (Folytatás). Lindnerbűnösségéhez járul még, mikép azt, hogy a balkéz zúzásai, melyeknek okvetlenül ezen fegyvert tartó kézre irányzott ütésektől kellett származni, hogyan, miáltaleredtek, legtávolabbról sem világosithatá fel. Az orvosi tálleletnek azon állítását, mikép Obernitz balfejrésze sérüléseit már földön fektekor kapta, a vádlott annyiban felvilágosítja ugyan, a mennyiben állítja, hogy vádtársa K. Obernitznek jobb oldalán állván, ennek arczára a puska agyával egy ütést tőn; nem fejté meg azonban legkevésbé sem, hogyan történhetett az, hogy Obernitz legkisebb kísérletet sem tőn a földről való felemelkedésére s K. kezei közül való menekülésére. Egyszersmind a bonczolást végzett orvos azon vélemén}'t is nyilvánitá, mikép egész bizonyossággal állitható, hogy lehetetlen, mikép a gyilkos az ütés alkalmával jobb lábát a meggyilkolt mellére állíthatta volna, — mint Lindner vállá — minthogy az akkor a puska kakasával a sérült részt nem találhatá. Hasonlóan nem magyarázza meg L. azt sem, hogy a fej jobb részének sérülései mikép keletkeztek, melyeknek az orvosi lelet szerint a jobb részről vagy épen hátulról irányzott ütések által kellett okoztatni — mi szükségkép egy másik egyén közreműködését feltételezi. Kalz Lindner vallomása szerint semmit sem tartott kezeiben, midőn Obernitzet tőle elrántotta, és az első ütést Obernitz saját fegyverével tette. E vallomás mellett azonban érthetellen marad, hogyan kaphatta a meggyilkolt egyén jobb fejrészének sebeit, s balkezének zúzásait. Ugy látszik magának vádlottnak is feltűnt ebbeli állításainak valószinütlensége, miért egy későbbi kihallgatásakor azt akkép igyekezett felderíteni, mikép K. összerakván a fegyvert, még egyszer visszament a hullához s onnan visszatérvén mondá : a kutya még élt, azért még egy pár ütést adtam fejére fegyveremmel. Indokául azt állítja, hogy K. még azon gyűrűt akarta elvenni, melyet a meggyilkolt ujján látott. Az igaz ugyan, hogy 0. kezéről egy gyűrű elraboltatott, mindamellett vádlott előadása nagyon valószínűtlennek mutatkozik. Először nem láthatni okát, miért választotta volna Kalz a zsákban volt fegyverek közül a vadász puskát, melyet időveszteséggel előbb öszsze kellett raknia, míg a töltött fegyver kezénél volt. De másodszor Kalznak a tett színhelyére való isméti visszamenése sem hihető, mert azonkívül, mikép a legmegrögzöttebb gonosztevő is iszonyodik büntette helyét újra felkeresni, még azon fontos körülmény is forgott fenn, mikép K. azáltal a felfedezés veszélyének tette volna ki, miután azon hely csak néhány lépésnyire feküdt az ország-