Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 49. szám - A talált vagyon körüli vétség 6. [r.]

195 nitandó az, mikép a b a de ni törvényhozás is igyekezett érinteni azon különbséget, egyrészt az által, mikép a valódi sikkasztás tényálladékát a 400. §-ban alapította meg; és ettől elkülönözve a 407. §-ban állította fel a talált vagyon elidegenitését és pedig külön czim alatt t. i. m i n t talált vagyon elsikkasztását, melynek eseteit külön sorolja elő; másrészt még azáltal is, mikép ezekre nem engedi a rendes sikkasztási bűntény büntetéseit alkalmaztatni, hanem azt rendeli, hogy talált vagyoni vétségekre csak fele azon fogságnak alkalmazható, mely a rendes sikkasztási vétségekre alapitatik meg a törvényben 5). Ezek sorába állitható a hannoverai codex is, minthogy ez is megkülönbözteti a talált vagyon elsikkasztását a rendes sikkasztás vétségétől, midőn amazt külön §-ban tárgyalja és megkülönböztetett czim alatt sorolja elő 6). És mint a badeni a büntetés kimérésében is különbséget tesz közöttük, midőn azzal öszhangzólag felét rendeli azon büntetésnek alkalmaztatni (306. Art.), mely különben a sikkasztás büntetésére van törvényileg kiszabva. — Ugyanez az iránya szászországi törvényben is 7). Midőn ezen codexek ily szembetünőleg nyilvánítják tudatát azon különbségnek, mely a sikkasztás és talált Besitzers oder Inhabers veraussert, verpfandet, verbraucht oder bei Seite schafft, oder die Gewahrsam derselben der Obrigkeit wider besseres Wissen ableugnet." Mig az e § megelőző 225. §. sorolja elő, hogy mily bűnesetek képezik a sikkasztást, következőkép : Wer eine fremde bewegliche Sache, derén Besitz oder Gewahrsam er mit der Verpflichtung erlangt hat, sie zu verwahren, zu verwalten, zurückzugeben, oder abzuliefern, zum Nachtheil des Eigenthümers, Besitzers, oder Inhaber verlangert, verpfandet, verbraucht oder bei Seite schafft, macht sich einer Unterschlagung scbuldig." E két §. összefüggése nyilvánítja, mikép a porosz törvényhozás mégis kifejezni akarta e két bűntett közötti különbséget. 5) Ezen 407. §. ugyanis igy szól : „Unterslagung g e fundener Sachen. Wer eine fremde Sache findet, oder sonst zufállig in den Besitz einer fremden Sache kömmt, ist der Unterschlagung schuldig , und wird in den Fallen des §. 403. Nr. 1. und 2. von der Halfte der dort gedrohten Strafen, in den Fallen Nr. 3. von Kreisgefangniss nicht uter 3 Monaten oder Arbeitshaus bis zu 2 Jahren getroffen." c) A hannoverai bünt. törv. 304. cz. igy hangzik : 304. U nterschlagung. Wer eine fremde bewegliche Sache für einen Andern in seinem Besitze oder Gewahrsame hat und sich dieselbe mit rechtswidrigem Vorsatze zueignet, ist der Unterschlagung schuldig. Es ezután jön : 305. Art. Unterschlagung g e fundenerSachen. Wer eine Sache findet, von der er vernünftigerweise nicht annehmen konnte, dass der Eigenthümer sie aufgegebeu habe, und sich solche rechtswidrig aneignet, macht sich der Unterschlagung gefundener Sache schuldig. Die Absicht der Unterschlagung ist in Ermangelung hinreichend starker Gegenanzeigen, für erwiesen anzuuehmen , wenn seit dem Funde 14 Tage verstrichen sind , ohne dass der Finder davon die Obrigkeit, den Ortsvorsteher, oder das Publikum in Kenntniss gesetzt hat. 7) Szászországi törv. 291. Art Fundunterschlag u n g. Wer eine verlorene Sache, wohin auch angeschwemmte Sachen und Sátze zu rechnen, findet und solche unterschlágt, wird auf Antrag mit der Halfte der auf den einfachen Diebstahl gesetzten Strafe bestraft. — Mert a törvény a sikkasztás vétségeire (289. Art.) a tolvajság büntetéseit alkalmaztatja. — Tovább igy szól : „Die Unterschlagung wird angenommen, wenn der Finder eine Handlung vorgenommen hat, aus welcher die Absicht, die Sache sich anzueignen, hervorgeht stb. vagyon elidegenítése között forog fenn, legtermészetesb1 s a következetességnek is megfelelő az leendett, ha azon különbség folytán, melyet meg nem tagadhatának, a talált vagyon vétségét egészen kivették volna a sikkasztás osztályából. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A ptk. 806. és 808. §§-hoz. A férj által bár bitbizományos helyettezéssel örökösül rendelt nö , ba ezen végrendelet alapján örökösnek nyilatkozott, — közkereset czime alatt férjének hagyatékából bizonyos részeknek számára leendő kihasitását nem igényelheti. V. Mihály meghalálozván, 1854. aug. 9. kelt végrendeletében minden ősi és közszerzeményes javaiban nejét született D. Sárát átalános örököséül rendelte, ugy azonban , hogy halála után hitbizományos helyettes örökösüknek D. Júliát és P. Miklóst jelelte ki. V. Mihály özvegye az idézett végrendelet alapján a leltározás jogkedvezményével örökösnek nyilatkozott; később azonban a hagyaték, illetőleg a helyettes örökösök ellen a hagyaték azon részeinek, melyeket férjével közösen szerzett, kihasitása, illetőleg az ezen részek tárgyában létező hitbizományi kötelék feloldása iránt pert indított, minthogy ezekről néhai férje mint nem sajátjáról fele részben nem rendelkezhetett. A beregszászi cs. k. városilag kirendelt bíróság 1859. dec. 7. kelt Ítéletével felperesnőt eziránti keresetétől elmozdította a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén a következő Indokokból: .... az örökhagyó felperesnőt örökösévé rendelvén, nékie a ptk. 662. §-a értelmében az őt illető javakat is minden nehézség nélkül hagyományozhatta, s felperesnő dolga volt, a hagyatéki tárgyalás alkalmával aziránt nyilatkozni. Minthogy azonban felperesnő az 1857. márt. 21. tartott tárgyalás alkalmával, megbízottja által a hagyatékhoz a végrendelet alapján a leltár jogkedvezménye mellett örökösül nyilatkozott, ezáltal szabad tulajdonjogáról lemondott s az általa tett fentartás a ptk. 806. és 808. §§. értelmében hatálytalan. Felperesnő ezen reá nézve terhes ítéletet felebbezte, az eperjesi cs. k. o r s z. f ő t s z é k azonban 1860. jan. 9. kelt határozatával az első bírósági ítéletet hagyta helyben. Indokok: Eltekintve attól, miszerint felperesnő nem bizonyította be, mennyiben szolgált légyen saját vagyona, a férjével közösen tett szerzeményeknél alapul (radix coacquisitionis gyanánt) s hogy az 5. döntv. 162 lap, értelmében a férjnek másnemű végintézkedése által a feleség közszerzeményi joga elenyészik, — örökhagyó V. Mihály L. alatti végrendeletével ősi és felperesnővel közösen szerzett vagyonát ugyanannak azon föltétel alatt hagyta hátra, hogy azt halála után alperesekre hagyja. Ezen 1854. aug. 8-án, tehát a ptk. érvénye alatt kelt végrendelet annak határozatai szerint bírálandó meg s miután felperesnő férje szabadon örökíthető vagyonához ezen végrendelet alapján örökösnek nyilatkozott, mely nyilatkozat a ptk. 806. §. értelmében többé vissza nem vonható, a polg. tk.