Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 49. szám - A talált vagyon körüli vétség 6. [r.]

194 kasztásnak veszi — azon okból, minthogy mindkettőnél előfordul ugyanazon kellék : miszerint az elidegenítő az elsajátított vagyon birtokába nem jutott jogtala• nul, hauem azt átadás, találás stb. által — de mindenesetre jogszerűen nyerte el. Ez azonban nem elegendő, mert habár a birtokbavétel mindkettőnél egyformán jogos is; mindamellett e két bűntett természetében oly különbségek nyilvánulnak, melyek meg nem engedhetik, hogy egygyé olvasztathassanak, tehát hogy a talált vagyon elsajátítása sikkasztásnak vétethessék. — A birtokbajutás egyenlőn jogszerű ugyanis, de az alapok, melyeken nyugszik, különbözők. A különbeni sikkasztásnál az illető vagyon bizonyos személyeknél letétetett, annak átadatott; mig a talált vagyonnál ily átadás nem létezvén pusztán a véletlen az, mely által az elidegenítő a vagyon birtokába jutott. Az elsőnél tehát már a birtokbajutás szorosb viszonyt alapit meg az átadó és birtokló között, nemcsak, hanem feltételezi is, hogy közöttük létezzék már akkor viszony, mely lehetővé tégye az átadást. És e viszony természetszerűleg tulnyomólag erkölcsi, az t. i. mely a bizalmon alapszik, mely erkölcsi kapcsot von közöttük, s melyből folyik azután azon lehetőség, hogy a tulajdouos arra határozhassa magát, mikép vagyonát másnak átadja, miért azon kifejezés is :hogy másra rábízta. — Hogy pedig ily viszony a találó és tulajdonos között, kik egymásról mit sem tudnak, mert közvetítőjük egyedül a véletlen, nem létezik s nem is létezhet; tehát hogy közöttük azon errechtlich zueignet, wer namentlich dieselbe veraussert, ganz oder theilweise verbraucht, in der auf Zueignung gerichteten Absicbt verpfándet, oder in solcherAbsicht dem zurZurückforderung Berechtigten den Besitz abl'áugnet oder v e r h e i m 1 i c h t, macht sich der Unterschlagung schuldig. N a s 3 a u i : 374. Art WereineSachefindet, oder zufallig in derén Besitz kommt, von der er vernünftigerweise nicht annehmen konnte, dass der Eigenthümer sie aufgegeben habe, macht sich der Unterschlagung schuldig, wenn er entweder dem sich meldenden Eigenthümer oder Verlierer verschweigt, oder ablaugnet, die Sache gefunden oder in Besitz bekommen zu habén, oder wenn er, nachdem ihra der Eigenthümer oder Verlierer bereits auf andere Weise bekannt geworden , oder eine erlassene öffentl. Aufforderung an den Finder oderBesitzer bereits zu seiner Kenntniss gekommen war, die Zurückerstattung oder Anzeige unterlásst — ohne Entschuldigungsgründe nachzeigen zu können. — A braunschweigi 220. §. mely a sikkasztásról szól, abban épen ugy benfoglalja a talált vagyon elidegenitését is, mint a würtembergi fent idézett 344. cz. És azután a 223. §-ban hozzá teszi: Wer sich eine gefundene Sache widerrechtlich zueignet , ist nach Massgabe des Werthes derselben ebenso, als ob er sie unterschlagen hatte, zu strafen — jedoch statt mit Zuchthaus mit Zwangarbeit nicht unter ein Jahr; statt mit Zwangarbeit nicht uDter ein Jahr, und statt mit Zwangarbeit bis von 1 Jahre mit Gefángniss von gleicher Dauer." — H e s s e n i és frankfurti 381. Art. Wer eine Sache findet, oder zufállig in derén Besitz kommt, von der er vernünftigerweise nicht annehmen konnte, dass der Eigenthümer sie aufgegeben habe, macht sich derTJnterschlagung schuldig, wenn stb. hasonlón a nassaui 374. Art. további tartalmával. A hannover a i (305), b a d e n i (407), szász országi (291) és a porosz codex is (226) a sikkasztáshoz sorolják, de nevezetes megkülönböztetéssel, mit alább fogunk kijelölni. Ezen iránynak azonban vannak más államokban is nyomai, p. O.Olaszországban is, hol a toskánai tkönyv 431. sz. szinte sikkasztásnak veszi, de csekélyebb büntetéssel. kölcsi alapról sem lehet szó, mely a bizalomban áll — igen is kézzellógható tény. — És innen vétségeiknek is különbözőknek kell lenni. — A sikkasztó elidegenítve azon vagyont, mely neki átadatott, vagyis reá bízatott a tulajdonos által, megszegi azon bizalmat, mely a köztüki viszonyban erkölcsi alapul, s ezáltal jogbiztositékul is szolgált, s melynél fogva azon tárgy kezei közé letétetett. A sikkasztás vétsége tehát valódi bizalomsértésben áll. A találó ellenben az elidegenítés által semmi bizalomsértést s visszaélést sem követ el, miután annak közte s a tulajdonos közt helye sem lehet. — Tehát a vétségeknél maga az alap és forrás is lényegesen különböző. És ennek nem csekély jelentősége van a társalmi érdekek szempontjából is, melyeknek biztosítása képezi pedig az igazságszolgáltatás végirányát is. Mert a társalmi kapcsok egyik legfontosbika a honpolgárok közti bizalom, mely a különbféle ügyletek alapját képezi, s mely annál nagyobb jelentőségű, minél előhaladottabb a polgárisodás az államban, s azzal minél nagyobb terjedelmet vesz a mezőgazdászati, ipar s kereskedelmi üzlet. A sikkasztási vétségek tehát épen e legfontosb kapcsokat rázkódtatják meg, mig ezt a talált vagyon körüli kihágásokról épen nem mondhatni. Ez bizonyosan a főoka, miért maga a közjogérzület, az erkölcsi öntudat a nép nézet nyilvánulásaiban mindig egészen máskép tekinti és itéli meg a sikkasztást, mint a talált vagyon megtartását, amazt hasonlithatlanul sulyosb vétségnek tekintvén, mint az utóbbit. Ha tehát a talált vagyon elidegenítése sikkasztás bűntettének vétetik, egy részt egymástól különböző természetű vétségek kevertetnek össze; másrészt maga a nép erkölcsi érzülete is zavarba hozatik és meg is sértetik 3). Mindkettő oly tény, mit lelkiismeretesen kerülni kellene, ha akarjuk, hogy a büntető törvények iránti tekintet s tisztelet megszilárduljon , mi pedig kétségen kivül a törvények tartalmának, s a jogrend fentartásának legnagyobb biztositékát képezi. — Azért igen helyes volt, hogy a badeni és porosz büntető codexek szerkesztésénél az illető bizottmányok azon véleményben voltak, hogy a talált vagyon elsajátítása sikkasztásnak nem tekintethetik, s az utóbbi csak a reábizottak elidegenítésére szorítandó. És ennek tulajdonítandó, mikép a porosz egyenesen még sem nevezi sikkasztásnak, hanem csak oly vétségnek, mely azzal egyenlő fokra állitatik 4). — Annak tulajdo3) „Der Gesetzgeber — mond a tudós Mittermaier — darf nie das Volksrechtsbewusstsein dadurch irre leiten , dass er Handlungen , bei welchen eine völlig verschiedene Verschuldung zum Grundé liegt, unter den Gesichtspunkt eines schweren Verbrechens stellt, unter welcher nach allgemeiner Vorstellung die Handlung nicht passt; daher darfdieAneignunggefundener Gegenstánde nicht als Artdes Diebstahls oder Unterschlagung gestellt werden." — Vergehen der Aneignung verlorner Sachen. Archív des Crim. R. 1852. Es H á b e r 1 i n : So ist er doch auch in sámmtlichen übrigen durch die Trennung des sog. Funddiebstahls von der eigentlichen Unterschlagung angedeutet, und ist er jedesfalls in Beziehung auf die Strafbarkeit wichtig, da in dem ersten Falle in der Unterschlagung (t. i. der Veruntreuung, a valakire rábizottaknál) noch eine besondere Verletzung des Vertrauens liegt, daher Veruntreuung, welche im anderen nicht vorhanden ist. Grundsátze des Criminalrechtes. 1849. IV. k. 138 lap. 4) A 226 § ugyanis igy szól :„Einer Unterschlagung wird es gleichgeachtet, wenn derjenige, welcher eine fremde bewegliche Sache gefunden, oder durch Zufall in seine GeI wabrsam bekommen hat, dieselbe zum Nachtheil des Eigenthümers,