Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 44. szám - A talált vagyon körüli vétség 1. [r.]

Pest, péntek Jun. 8. 1860. 44, szám. Második év. TÓRYÉVYS srofi. TARTALOM : A talált vagyons-körüli vétség az öszhasonlitó jogtudomány alapján. I. — Legfelsőbb-tszéki döntvény a p. perr. 2ö3. 360. 366. §§. alkal$''*». l .nlazásával. (Folyt.)— Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. V talált vagyon körüli vétség az öszhasonlitó jogtudomány alapján. I. E tárgy, mely értekezésünk feladatául szolgál, szinte azon kérdések közé tartozik, melyeknek iéjtegetése egyrészt a jogeszmék tisztázására, s az európai jogtudomány ujabbkori vívmányainak nemzeti irodalmunkba való átszivárogtatására vezethet, másrészt alkalmat nyújthat azon hiányok felderítésére is, melyek mint kisebb nagyobb mértékben mindenütt, ugy az ausztriai — különösen büntetőjogi törvényhozásban is még mindig feltalálhatók. Akár azonban egyiket — nemzeti tudományosságunk terjesztését, akár a másikat, a törvényhozás reformját — czélozzuk; mindenikéhez, nézetünk szerint alaposan csak az öszhasonlitó jogtudomány segélyével juthatunk el, miért annak igénybevételét nem mellőzhetők jelenben sem. Az európai ujabb és előhaladottabb jogi törvényhozások nem csekély haladást nyilvánítanak átalában a tolvaj lá sr a vonatkozó jogszabályok megalapításában. És az ezáltal előállt különbségei a régibbkor hasonnemü törvényhozásaitól, és a régibb jog iskola tanaitól nem csekély mértékben mutatkoznak, különösen azon jogi rendelkezésekben s elvekben , melyek a talált vagyon körüli elsajátításokra vonatkoznak— melyeknek fejtegetésére irányozzuk jelen sorainkat. A régieknél valamint átalában a tolvajlás, ugy a talált vagyon elsajátítása körül is igen zavart és hibás nézetek uralkodtak. Nem ismertettek általuk azon különbségek, és igy nem is tétettek meg azon megkülönböztetések, melyek az azokban rejlő több rendbeli tények lényegesen egymástól eltérő természete által igényeltettek. Nem valósitathatott tehát általuk azok irányában a különböző beszámítás és büntetési méríegezés sem, mit különben a büntetési végrehajtás igazságossága szükségessé teendett. Ezen eszmezavar s törvényhozási hiányok a római jog tanai által terjesztettek el. A római jognak tolvajlás körüli elvei legvilágosabban előtüntetik ama ellentétet s különbségeket, melyek e tárgy s különösen a fent kijelelt kérdésre nézve is az ujabb tudomány vívmányai, s a régi tanok között léteznek. .Müibf maá sJuwl • Mint tudjuk, egy önmagában befejezett s elkülönzött római büntető jog szorosan véve nem létezett, minthogy a római jogban a büntető- és magánjog éles határvonalakban egymástól szorosan elkülönözött sohsem volt, feloszolván a magán megfenyitési jogban s alapjául szolgáló kárpótlás elvében. Azért a római büntetőjog jellemében mindig fenmaradt azon du a 1 i s m us, mely a köz-és magán büntető jog közt létezett, története egész folyamában ; mely dualismus azonban szükségképi kifolyása volt a római állam alapjául szolgáló elvnek, mely az államnak polgárai személyiségében való megtestesülésében állt, minek kifolyása lőn, mikép a büntettek által a honpolgár személyében maga az állam sértett gyanánt tünt elő, s a sértett által nyert elégtétel— mely büntetésül szolgált, az összes közérdek — állam — elégtételéül is tekintetett 1). Nagyon természetesnek találjuk, hogy midőn egy jogrendszernek magában alapirányában világos határozottság elkülönzés nem létezik, azon jellemet egyes részei sem hordhatják magukon. Azért nem csodálhatjuk, hogy a római jognak a tolvajlás körüli szabályai sem kielégíthetők s tudományunk szellemével össze nem egyeztethetők ; legnagyobbrészt a szoros elkülönzés, és élesen megkülönböztető határozottság hiányának következtében. A római jogban a tolvajlás fogalmában a lopási elidegenítés, csalás, sikkasztás stb. eszméi minden elkülönzés és megválasztás nélkül összeolvadtak, és benfoglaltattak; tehát oly fogalmak és tények, melyek tudományunk jelen kivilágítása szerint össze nem egyeztethetők, mert a lényeges különbségeik miatt össze nem férők. Szerinte a tolvajlás kiterjedett mindazon cselekvényekre, melyek valamely ingósággal oly czélbóli jogtalan elbánást (physikai manipulatiót) tartalmaztak, hogy az által a cselekvő magának az illető akaratja ellen tilosán valamely vagyoni hasznot szerezzen Furtum est — mondatott — contrectatio rei fraudulosa, — lucri faciendi gratia vei ipsius rei, vei usus eius possessionisve.'A contrectatio a tág értelemben vett elbánást — manipulatiót jelenti 2) a nélkül, hogy az el1) Geschichte des deutschen Strafrechts. C. Rein Köstlin 1859. I. Römisches Strafrecht. 1—3. 2) Ez a contrectatio értelme „Die Römer sagen: contrectatio fraudulosa. Dies heisst zu deutsch : e i n a r g 1 istiges Schalten (über eine Sache) oder eine arglistige Vergreifung (an einer Sache) — mond a tudós K. E. Morstadt: Ausführlícher kritischer Commentar zu Feuerbachs Lehrbuch des peinl. Rechts. Schafhausen 1852. 552 lap. Feuerbach büntető jogtanában ,B e m a c h t igu n g'kifejezéssel élt, mi azonban mint M. helyesen jegyzé meg, nem áll, mert annak értelme : occupatio, apprehensio — mi nem fejezheti ki a contrectatiot, mert különben a furtum usus nem léteznék. Pedig Graius mondja :Contrectat:Itaque si quis equum longius secum duxerit,furti obligatur. E magyarázatot erősiti a kánoni jog fejtegetése is : Furti nomine bene intelligitur omnis illicita usurpatio rei alienae. (Corp. jur. can. II. c. 14. qu. 5. §. 13.) 44