Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 43. szám

,V9 170 lasztási jognál fogva a szent-endrei járásbíróság elótt bepereitettek, és csakugyan alperes gondnoka azt, hogy szókésben nincs, igazolni nem tudván, elrnarasztatott, és a végrehajtás ellene foganatba is vétetett. Ezen pert alperes meghatalmazottja 0. Ferdinánd 1852. évben általa felhozott uj bizonyítékok alapján megújította, és az első bíróság 1854. évi apr. 3-án előbbi ítéletét ismét megerősítette; — a fő tsz ék az újító félt az 1729. 37. tcz. alapján felmentette, — a legf. tszék azonban az első bírósági Ítéletet hagyta helyben. Indokai Az előbbi állapotbai visszahelyezést szorgalmazó ebbeli kérelmét feltalált uj okmányokra alapítja, de az általa felhozott bizonyítékok nyomósoknak nem tekinthetők : A visszahelyeztetést szorgalmazó ugyanis aláírásának valódiságát kétségbe nem vonja s visszahívásában, kiskorúsága alatt tett, állítólag valótlan kölcsönök névszerinti elősorolása mellett a kérdéses tetemes összegekről szóló kötelezvényeket meg sem említi; más részről pedig eme kötelezvények, ugy betáblázásuk eszközlésekor, mint nemkülönben az alapperbeni kereset megindítása alkalmával a bíróságnak tökéletesen kitöltve, terjesztettek elő. Az ügynek ily állása mellett, miután az előbbi törvények szerint a kötvény szövegének nem az adós saját kezével lett írásából átalában nem következtethetett, miszerint kölcsön felvételekor a kötelező levél kitöltve nem lett volna; a tanúvallomás pedig az időre nézve határozatlan, az összegre nézve pedig a kereseti kötelezvényekre nem alkalmazható, valamint a további tanúvallomás azon körülményre : váljon a kérdéses kötvények fejérlevélképen adattak-e ki, vonatkozással nincsen; a visszahelyeztetést kérő azon állításának beigazolására, hogy a kérdéses kötvények 17i'9. 37. tcz. határzatának meg nem feleluek, nyomós bizonyítékot annál kevesbbé nyújtott, mivel a tanúvallomásoknak a mellékelt levéllel való összevetéséből kitetszik, miszerint a visszahelyeztetést kérelmező a kérdéses kötvények keltekor alperesnővel pénzügyi viszonyban állott. Végre azon körülményre nézve, mintha az emiitett kötelező levelek a visszahelyeztetést szorgalmazó által kiskorúsága ideje alatt adattak volna ki, — az előbocsátott okoknál fogva maga a mellékelt czimbejegyzés, mely váltókra vonatkozik, s annak lehetőségét, hogy kötelezvények a bejegyzett czimtől különbözőleg aláiratathassanak, ki nem zárja, nyomós bizonyitéknak épen nem tekinthető. Ezen okoknál fogva a visszahelyeztetést kérelmező a p. perr. 336. §. értelmében a főügyben elutasítandó volt. (1855. jul. 18. 6195. sz. a.) Ezután a vesztes fél P. Tadé újra előbbi állapotbai visszahelyezéssel él, a p. perr. 360.361. és 366. §§-nál fogva ügyvédi vétség miatt, és uj bizonyítékok alapján, s e kérelem támogatásául felhozá : jelesül a) hogy az albák 1850. jan. 17-ke elótt, következéskép a keresztlevél szerint kiskorúságban, in bianco lettek kibocsátva, — ezt bizonyítják N. Ábrahám, miszerint M. György tanúinak 1851. januárban több ezerről szóló kitöltetlen P —féle albátárulgatott, továbbá E. Károly bizonyítja, miszerint M. György már 1850. júliusban P —tői hitvese részére 2 % évi kamatot követelt; — és azon körülmény, hogy felperes aláírási ezimét 1850. jan 17. következéskép a kérdéses albák állítólagos kelte elótt a pozsonyi váltótörvényszéknél p —i P. Tadé czimmel bejegyeztette, b) Pótló esküt ajánlott felperes arra : hogy az albák kelte koholt, és hogy azokra pénzt vagy pénzértéket nem kapott; — c) íóeskü ajánltatott, hogy a mellékelt levél hasonlólag koholt. — d) Igazoltatott, hogy felperes kiskorusági kötelezettségeit az 1802. évi 21. tcz. értelmében visszavonta, e) A tanú H. Hermann ellen felhozatott, az X. alatti Ítélet, mely szerint a tanú váltóhamisításban marasztatott el. Ezen az újított perfolyam alatt már tudva volt adatokat az újító fél képviselője kellőkép felhasználni elmulasztotta. — Az ügyvédi vétségek tehát vagy mulasztások következőképen adatnak elő : 1) elmulasztotta az ügyvéd a p. perr. 177. 178. §§-ban jogával élni, t. i. N. Ábrahám tanúkihallgatásán jelen lenni, és az A. B. C. albák ezen tanúnak leendő előmutatását eszközölni; — holott ha ebbeli jogával él, a kereseti és a tanuk M. György által kitöltetlenül árult albák azonossága tökéletesen kitüntettetett volna. — 2) Elmulasztotta az ellenfélnek főtanuja H. Hermann elrendelt kihallgatása ellen tiltakozni és felebbfolyamodni, — holott tanú a hozott ítélet alapján a p.perr. 155. §. szerint elvetendő volt. 3) Elmulasztotta a képviselő azon körülményt, miszerint P. Tadé az A. B. és C. alatti albák betáblázásakor és perbefogatás idejekor külföldön volt, s miszerint a betáblázás tudtán kivül és értesítése nélkül egyoldalulag eszközöltetett, bemondani s kiemelni, holott ha ez mint jelenleg is, a főhit megkinálástól igazoltatik, a betáblázás bizonyító ereje és érvénye összedűl. — 4) Elmulasztotta a képviselő a bíróság figyelmét az albák gyanús külalakjára, a szembetűnő téntakülönbségre, ós azon körülményre, hogy az albák egész szövege a kelt és hitelező idegen kézzel irvák, hogy kamatfizetések megerősítve nincsenek, kellőkép felhozni, s mindezeket fontosságukhoz képest kiemelni, — holott ha ezt teszi, az 1729. 37. tcz. 3. pontja szerint a felmentésnek vagy legalább a pénz leolvasásának bizonyítására! köteleztetésnek szükségkép be kellett volna következni. A felperes által jelenleg a visszahelyezés alapjául felhozott uj bizonyítékok pedig 1) N. Sámuel bizonyítványa arról, hogy M.György 1849. év végével a tanú atyának N. Ábrahámnak P —féle kitöltetlen albákat, melyeket tanú látott, árulgatott, e bizonyítvány annak hírén keletkezett, hogy felperes újító perét a kiskorusági körülmények be nem bizonyítása miatt elvesztette. 2) E. Károly tanúnak két rendbeli levelei, melyek szerint e tanúnak azon körülmény, hogy az A. B. és G. alatti albák kiskorúságban kibocsátattak, már 1852 ben tudomására volt> sőt erre akkor tanút is tudott, e levelek 1855. novemberben a családi levéltárban fedeztettek. 3) Felperes P. Tadé elfogadványa 500 ftról, — ezen elfogadványt az ellenfél főtanuja H. Hermann nagykorusági kelt s lejáratra kitöltvén, 1852. apr. 1. ép azon időben, midőn az ujitott perben a mellékelt leveleket irta, alperesre forgatta, — e követelés felsőbb bíróságilag elvettetett. E levél bizonyítja azon szoros összeköttetést, melyben H. V—ékhez (alperesekhez) áll, és a kettejök közti követeléseik tekintetéből fenforgó érdemlegességet, melyekhez képest H. Hermann az ellenfél fötanujának tanúskodása merőben érvénytelen és elvetendő. Ezek szerint felperes kéri a felhívott tanukat az A. B. C. alatti albáknak hivatalbóli hozzácsatolása mellett kihallgattatni, a zárlatot a p. perr. 425. §. rendeletéhez képest fentartatni, eljárás befejeztével pedig a visszahelyezésnek helyt adni, és szükség esetére a pótló hitnek az iránt, hogy az A. B. C. alatti albák kiskorúságában bocsátattak ki, tudtán kivül koholtattak, és hogy azokra pénzt vagy pénzértéket nem kapott, alperest a törvénytelenül megvett 6912 ft 36 kr összegnek, és ezen összegtől 1852. máj. 6-tól számítandó 6% kamataiban és a perbeli