Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 38. szám - Néhány szó a törvénytelen gyermekek törvényesítéséhez. 2. [r.]

151 t é b e 11 a bukott kereskedői j o g o s i t v á n y a megsemmisítendő, ha a csőd hitelezőknek vesztesége bizonyos mértéket elérő kamatokat meghaladná — akkor is alkalmazható légyé n-e, midőn az egyességi eljárás rendes bevégzése, hason veszteséget tüntetne elő? Erre nézve a belügyminisztérium határozata — a Gr. Z. szerint — következőleg szól : „Azon törvényi szabályok, melyek a hitelezők veszteségének bizonyos mértéken tul emelkedése esetében a kereskedői jogosítvány megszűntét rendelik alkalmaztatni, mind csupán a csőd eseteire vonatkoznak. E szabályok pedig büntető törvények jellegével birnak, melyek a hasonlatos alkalmazást az azokban világosan nem foglalt, habár hason esetekre, meg nem engedik. Tehát azok a csődeljárástól törvényileg megkülönböztetett egyességi eljárás eseteire csak a törvényhozásnak világos rendelete folytán terjesztethetnének ki. Ily törvényi rendeletet azonban nem tartalmaz sem az egyességi eljárást megalapító s r e n d e z ő 1859. m áj. 18. törvény, sem más törvényi szabályzat. De a csődszabályoknak az egyességi eljárásra való alkalmazására nemcsak az utóbbi szabályzó törvény szövegében nem találhatók fel az alapok; sőt az érintett szabályoknak arrai kiterjesztése az egyességi eljárásról szóló törvény szellemével is ellentételben állana. Mert e törvénynek félreismerhetlen iránya oda tart, hogy az utóbbi évek krízise által tetemesen sújtott kereskedői osztály lehetőségig fentartassék s istápoltassék,mi csak akkor érethetik el, ha az adósoktól a tulnyomólag legtöbb esetben nem vétetnék el, azon lehetőség, hogy az egyesség létesítésével, üzletük tovább folytatása által magoknak egy uj kereseti létet szerezzenek, s azzal egyszersmind hitelezőik kielégítésére vezethető eszközöket is, kikuek biztosításuk nem anynyira az egyességi tömeg vagyonállására való tekintetből, mint inkább a jövőben nyerendő kereset szempontjából indult ki. (1860. márt. 16. 8736. szám alatt miniszteri döntvény). • •>Áh<\ iáaniix Ü líaj^uv <easviixJi.SK vsü-'aoiiixblifi c Ioví'(foai 3. Egy más esetben aziránt forogtak fenn kételyek : v a 1 j o n bi zonyos terményosztalék, mely valakinek viszonszolgálat teljesítése folytán in natura leköttet i k , k i a d a n d ó-e akkor ia, ha véletlen által megsemmisül az egész termés, melyből a terményrész kiszolgáltatandó leendett. E kérdésre következő eset szolgált alkalmul : B. selyemtenyésztő A. mezei gazdával akkép szerződött, hogy ha ez neki 15 zsák szederfa levelet szolgáltat, azért az azon évi termésből neki 52 1/2 font selyemgubót fog in natura adni. A. átszolgáltatta a szederfa levelet, B. azonban nem teljesitheté viszonszolgálatát, mert véletlen betegség jött bogaraira, mely azokat mind elpusztitá, mielőtt a falevelek felemésztettek volna. B. a levél maradékot eladta s az árát A—nak átszolgáltatta. Ez azonban azzal meg nem elégedvén, annak levontával a kikötött 52 y2 font gubó árát követelte. Az alsó bíróságok e felett különbözőleg ítéltek, a legfőbb törvényszék pedig kimondotta, hogy B. nem köteles az 521/2 font árának megtérítésére. Indokai lényegileg ezek : „Azon szerződés, melyet B. s A. egymással kötének, A. bizonyos mennyiségű selyemért faleveleket adván; B. pedig azon haszon fejében, hogy selyemtenyésztését emelheti, A—nak selyemgubókat ígérvén: — e szerződés valódi szerencse-szerződés volt; melyben az A—nak igéit selyem kiszolgáltatás jutalmul szolgálandott azért, hogy ő az adott falevél mennyiségét elvesztés veszélyének tette ki; míg B — nél a selyemtenyésztésének felemeléséből nyerendett haszon képezi a jutalmat azon munka, s költség áldozatért, melyet bizonytalanra a bogarak tenyésztésére fordít. A vállalat meghiúsulása tehát a szerződőkre nem hozhatott nagyobb kárt, mint csupán annak elvesztését, mit arra mindenikök veszélyezett; tehát A—nál faleveleinek. s B—nél a tenyésztésre fordított munkás költségei megtérítésének eivesztét. Mert különben egyesülésük tiltott, valódi societas leonina leendett, melyben az egész veszteség veszélye egyedül B — t terhelendi, míg A. minden károsodás vészéi vzése nélkül magának előre bizonyos és pedig viszonszolgaiata értékéhez aránylag, rendkívüli nyereményt biztositandott volna. A. tehát nem követelheti a kikötött selyem gubók árát, mert azt csak in natura leendett joga igényelni, mi pedig a véletlen által meghiúsult; és mivel az üzlet, elmaradásával az egész nyereségnek, melynek egy részét magának kikötötte, teljesen meghiúsult. 4. Bizonyos esetben a körül forogtak a jogi kételyek, s ezek alapján az alsó bíróságok ítéletei közötti ellentételek : v a Íj o n egy per tárgyául szolgált végintézet megtámadhatásánakjoga elévültnek te kin te nd ő-e vagy sem? N. P. 1855. nov. 9-kén beadott keresetével egy 1852. dec. 8. nyilvánossá tett végintézetet támadván meg, érvénytelenségének kimondását kérelmezte. — Kérelmével azonban elutasitatott, mivel magát mint örökös igazolni nem vala képes. (1857. aug. 28.) s ez főtörvényszékileg is helybenhagyatott. — 1858. jul. 27. a később nyert igazolási bizonyítványok segélyével újólagos keresetet adott be s viszhelyhezést kért. Innét elüttetett keresetétől, most azon okból, mivel 1852 óta 3 év rég lefolyván, a kérdéses végintézetre vonatkozó megtámadhatási joga elévült. A legfelsőbb törvényszéknek határozata e tárgy körül következő szabályokat tartalmaz : „Alperesek főleg' azon okból ellenszegülnek a kért visszahelyhezésnek, mivel felperesnek joga, a kérdéses végintézetet megtámadhatni, már elévült. Felperes azonban világosau az át. polg. törv. 1478. §-nak ótalma alatt áll. Ő mint törvényes örökös alperes által ellenbeszédileg megtámadott igazoltságát válaszában nem védhette, és így ezen igazoltságon alapuló jogát nem gyakorolhatta, minek folytán joga azon igazolás alapján pert kezdhetni, meg nem szűnhetett azon ok miatt, hogy a végintézet kihirdetésétől már 3 év lefolyt. Mivel a 3 évnek azon időponttól kezdve kellett volna elmúlni,midőn felperesnek lehető vala azon igazolás folytán pert kezdhetni. — Az elévülés tehát jelen esetben érvényes kifogásul nem szolgálhatott, mert az uj bizonyok elégségesen kimutatják, hogy azok nem keletkeztek volt 3 évvel a visszahelyhezési kereset előtt." (1859. nov. 8. 12375. sz. alatt). n iöbnabíü^ abl .JsJymo i •» H ííoíamovVI O08I aoírsl *