Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)
1860 / 2. szám
Pest, péntek Jan. 6. 18(50. 2. szám. Második tv. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Szemle az 1859-ki jogi törvényhozásuuk felett, tekintettel az európai törvényhozások mozzanataira. — Legfelsőbb-törvényszéki döntvény a p(, perr. 506—509 s 525. §§-hoz. - Büntetőjogi eset a btk. 223. §. d) 227—230. §§-lioz. — Törvénytar. — Hivatalos tudnivalók. Szemle az 1859-ki jogi törvényhozásunk felett, tekintettel az európai törvényhozások mozzanataira. II. Szemlénket, mely egyedül a magyar-erdélyi jogéletre szoritkozand — a nemzetgazdászati érdekek körüli vizsgálódásokkal kezdjük meg. Nincs reá nagy szükség azoknak fontosságát fejtegetni, de van igen is annak hirdetésére, mikép nagy tévedés, azoknak legfőbb forrásait egyedül csak a nemzeti terményzés anyagi, közvetlen működő eszközeiben keresni. Azoknak épen oly hatalmas tényezőik a szellemi erők, és ezek között különösen a jogintézetek is, egyrészt az igazságszolgáltatás által, melynek üdvös vagy káros, emelő vagy elsülyesztő hatálya alól a társalomban mi sem vonhatja ki magát; másrészt azon jogi szabályok segélyével, melyek közvetlen a vagyon s birtokviszonyokat érintik. E kettő közti kapcsolat figyelemben tartását nem lehet nem eléggé ajánlani mind a törvényhozóknak, mind a juristáknak; — elsőknek, hogy a reformokat e kapcsolattali öszhangzásban alakítsák, s utóbbiaknak, hogy e kapcsolat felderítésére és terjesztésére működjenek. Nemzeti törvényhozóink a volt magyar jogéletben e részben bölcs tapintatuknak e század közepe felé számos jeleit adák. Ezt az 1830—47-ki országgyűlések folyvást tanúsították. Világos tények reá nemcsak a kereskedelmi forgalom emelésére irányzott törvények, melyek nevezetesen a váltó és csőd törvényt annyi tökélylyel megalapiták, melyek a gyárak, közkereseti társulatok s kereskedői testületek jogviszonyait szabályozák, az oly hasznos vásár-bíróságokat behozták, s a forgalom eszközeinek előállithatására elkerülhetlen kisajátítási jogot szentesitették; hanem kétségbevonhatlan bizonyítékok arra azon saámos törvényhozási jogi intézkedések is, melyek közvetlenül a terményzésnek, hazánkban a vagyonosodás legfőbb forrásának tökéletesítésére vezettek. Ilyenek különösen azon a legnemesb törvényhozási irányt tanúsító határozatok, melyek a kiváltsngtalan néposztály jogállapotjának javítására irányoztattak, részint a jobbágyoknak földesuraik irányábani jogaik s tartozásaik világos meghatározásával s utóbbiaknak tetemes könnyítésével; részint az összes nem nemes osztályok tekintetéből a nemesi javakra is kiterjedő birtokképesség megalapításával • a mely reformok mind a Iegüdvösb befolyást gyakorolhaták a mezei ipar ösztönének emelésére, a birtokosok mint vevők szaporodta által á mezei jószág értékének emelésére s a tőkék oda vonásával a terményzés tökéletesítésére. Valamint ilyenek a hitel, vagyonbiztosság s forgalom emelésére irányzott előbbi törvényeink is, mint nevezetesen a telek és betáblázási, örökösödési, mezőrendörségi arányossági, s az okszerű mezei gazdászat meghonosítására lényegesen megkívántató tagosítás, elkülönzés s öszszesités feletti törvények. Hogy ezen jogi és nemzetgazdászati jellegű törvények a kivánt s várható hatást nem gyakorolhaták, hazánk vagyonosodásának kellő mértékbeni emelésére s ezzel az összes nemzeti erők kifejtésére, okai alkotmányunk roppant hiányain kívül, közvetlenül a hűbéri vi' szonyok, adómentesség és ősiség fenállásában rejlenek. Az ezek körüli reformoknak , a jogi s nemzetgazdászati életünkben legfontosabbaknak keresztülvitele s életbeléptetése az ujabbkori törvényhozás számára maradt fenn. A legtöbb nehézségű, s legterhesb feladat, mely csak valaha egy törvényhozás hivatásául szolgálhatott. E roppant nehézségek bonyodalmaikkal számtalan hiányok s tévedések mentségéül szolgálhatnak. Az ujabb törvényhozás ez iránybani működésének jelenségei áthúzódnak a lefolyt évtized minden évszakán. Nem hiányzanak ahhoz egyes tényezők az imént lefolyt bár egyik legsulyosb rendeltetésű év köréből sem. Ilyen nevezetesen azon nagy érdekű rendelet (1859. nov. 11-ről bír. tlap 215. sz.) *), mely a nemesi közbirtokosságokban az arányos felosztás s tagosítás létesítésére vonatkozik, mely egy kiegészítő lánczszeme azon közintézkedési lánczolatnak,mely a birtokviszonyok szabályozásával az okszerű gazdászat meghonosítására s kifejtésére vezetend. Igen kedvezők erre s azért főleg kiemelendők azon szabályai, melyek szerint ezen eljárás s az egész közbirtokosságokbani tagosítás is a végrehajtással együtt az úrbéri bíróságok körébe soroltatott és pedig még az eddig más hatóságok előtt megkezdett közbirtokossági tagosítások s arányosítások körül is — mi iránt átalánosak voltak évek óta a kívánalmak; továbbá, melylyek szerint az arány megalapításánál az 1836. XII. tcz. szabályai szolgálandnak alapul; az arányosítás s tagosítás egy kózbirtokos kívánatára is eszközlendő; a tárgyalás röviden és szóbeli uton tartandó; az egyezkedés elősegélendő; felebbezés két hason Ítélet ellen is használható; az oly sokféle magyarázatra s ellenmondásos intézkedésekre alkalmul szolgált provisorium megszüntetik, s a melyek szerint a tagosítás, ha kéretett, az úrbéri birtok tagosításával együtt egyszerre eszközlendő. — E szabályzatnak üdvös hatásai a hitelre, vagyon s jogbiztosságra, fö kim ívelésünk tökéletesítésére elmaradhatlanok. Ilyen a kereskedelmi forgalom érdekében, a fizetési megszüntetések esetében csődön kívül használható egyességi eljárás (1859. máj. 18. s jun. 15. bir. tlap 98. s 108. sz.) jogi intézete, mely habár a nagy jogtudós Hy e *) Lásd : TörvÓDytári rovatunkat. 2
