Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 35. szám

139 leménybez képest mindazokat, kik mellett a birtok (ille­tőleg a telekkönyvi bekeblezés) ténye folytán a jogosi­tottság vélelme is barczol (lásd a ptk. ezt határozottan kifejező 323. §-át); elvileg bitorlással gyanúsítani s fel­forgatásával azon szabályoknak, melyek szerint a perben játszandó szerepek kiosztandók, a terhesb felperességet épen azokra tukmálni és — mi gyakori eset — pereket provocálni, melyekre szükség nem volt 32). A törvénynek azon rendelvénye, miszerint a zálog bíróilag adassék el, c?ak az adós érdekét veszi ugyan te­kintetbe, de ezt bírói felügyelet alatt tartott árverés untig kielégíti, s hogy ennél a perrend illető szabványai al­kalmazandók, csak azt jelenti, hogy ott találhatók fel az árverés módja iránti rendelvények, miként a ptknek igen gyakran tetszik, más törvényekre hivatkoznia. De semmi esetre sincs ez által kimondva, hogy a ptk. 461. §-nak árverése végrehajtási tét, ez árverés, miként már mondám, nem más, mint egyszerű gyakorlása a zálogjognak birói felügyelet alatt. Épen azért, mondhatnók, mert az árverés nem végrehajtási tét, volt helyén, a perrendnek árverés iránti szabványaira hi­vatkozni ; különben azok nem alkalmaztathattak volna, így azonban megkímélte magát a törvényhozó azon fá­radságtól rendelkezést tenni, melyet már másutt tett volt. Végül az uralkodó vélemény helytelenségét még egy különös esetre nézve mutatandom meg. Tegyük, hogy u. n. kereset nélküli követelés (obligatio naturális) biz­tosítására szolgáló zálogjog fordul elő ; legyen, hogy kez­dettől fogva volt kereset hiányában, vagy később vesztette .j| i> \ ii 1 \ II b II i '/ O I IS ) Jí 7 i §1 galom megtorlására) lépend fel. Petituma e keresetnek : alperes tar­tozzék egyelőre még az árveréstől elállani. Mivel ez esetben alpe­res felperesnek tulajdoni jogát, ez utóbbi amannak zálogjogát elis­merj, s csak a zálogkövetelés lejártát tagadja : tehát felperesnek mit sem kellend bizonyítania; mig alperes, ha elmarasztaltatását ki akarja kerülni, követelésének lejártát lesz kénytelen begyőzni. d) Ha az árverést kérőnek zálogjoga van a dolgon s a zálog­követelés is lejárt, hanem az utóbbinál magasb összeget vett az ár­verés folytán nyerendő vételárból igénybe a záloghitelező : akkor a dolog tulajdonosa ugyan nem akadályozhatja meg az árverést, ha­nem az ennél nyert vételárból a zálogkövetelés kielégitése után fenmaradó összeget a ptk. 1431. §-nak analógiája szerint c o n­dicál hatja E condictionál (keresetnél) felperesnek a zálogköve­telés valódi mennyiségét kell kimutatnia. 32) Tudjuk , hogy az adós legtöbb esetben csak azért nem váltja ki a zálogot, mert nincs ahhoz módja; de azért mégis minde­nik óhajtja, hogy a zálog eladatása elhalasztassék. Ezen, sokszor magára az adósra nézve sem hasznos, a hitelezőn pedig egyenes jog­talanságot elkövető czélnak elérésére legjobb és mindenkori eszközt szolgáltat az uralkodó vélemény, — egy pernek árán. Mig azon esetben , ha a záloghitelező (az általam vitatott nézethez képest) egyszerűn a zálog árvereztetéseért folyamodik, az adós, többnyire legalább, óvakodni fog, alaptalan per támasztása által az árve­rést meggátolni; mig tehát igy hasztalan perek mellőztetnek : ad­dig az ellenvélemény minden egyes esetben, akár van rá ok, akár nincs, pert idéz elő. Ha e mellett mai pereink költségességét és eléggé nagy hosszadalmasságát meggondoljuk, kétszeresen kell sajnálnunk e sok haszontalan perlekedést. A kisebb értékű zálogért elvégre begyült ár rendesen az állam s ügyvédek zsebébe szivárog, — s befejezett per s executió utján hitelező s adós ott állnak, hol azelőtt álltak, csakhogy szegényebben, mert a hitelezőnek már most nincsen záloga s az adós, noha zálogát eladták, még mindig adós. Nem akarok mindebből okot faragni véleményem javára ; de ha ez helyes, ugy nyomós előnyök sürgetik annak gyakorlati keresztülvi­telét. el beperelhetőségét 33). Vegyünk zálogjogot, mely előre le nem tett fogadási jutalom (ptk. 1271. §.), vagyu.n. játékbeli adósság, vagy bármely elévült követelés biztosí­tására rendeltetett. Miként foghatna mindezen esetekben a záloghitelező a zálog eladásához, ha az ellenvélemény­hez képest csakugyan szükséges,hogy előbbi követe­lését kereset utján érvényitse, — holott követelésének semmi egyéb hiánya nincs, mint épen az, hogy kereset utján 34) nem érvényesítheti? Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy jogtudó hazám­fiai kezet fognak velem; ha állítom, hogy az osztrák jogá­szok által felkapott és sajnos, hogy nálunk is, legalább a törvényszéki gyakorlatban uralkodóvá lett nézet a zálog­jog lényét teljesen félreismerte, ennek hatályát illetékte­lenül megszorította s hogy tárgyának életbevágó fontos­sága miatt igen kívánatos, miszerint e helytelen s e mel­lett a törvény világos betűje ellen harczoló fölfogás tért nyisson a helyesnek *). Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Semmiségi esetek a p. perrend II. fejezete s különösen a 48. §. alkalmazásával. Egyszersmind a p. perr. 447. s az át. polg. törv. 1374. §-nak értelmezéséhez. A kereset hiányai a p. perr. 37. §. szerinti kijavításának elmu­lasztásából eredő következmények. A visszahelyezés tárgyalásának a föiigytöli elválasztása (357.§.) S. Aloysiának tőle elvált férje M. János ellen első fo­lyamodásu bíróság által megtagadott, de a főtszék által ennek 1857. jan. 26.9292. sz. határozata folytán helyben­hagyott eltartási költség hátralékának behajtása végett utóbbi ellen a végrehajtási zálogolás, becslés, szoros zárlat és elvitel elrendeltetett, s a zálogolás és becslés foganato­síttatott is. A már megengedtetett, de nem foganatosított elvitel újólagos folyamodvány folytán elrendeltetett. E közben bizonyos özv. B. Teréz keresetlevelet nyújtott be S. Aloizia és M. János p —i lakosok ellen a p—i jbiróság­hoz, melyben következőket adott elő : F. Imre bírósági hites szolga H. ügyvéddel mint bizonyos S. Aloizia képvi­selőjével 1858. sept. Jl. lakában megjelenvén, miután neve­zett S. Aloizia javára M.János ellen hozott végrehajtási vég­zést előmutatták volna, minden lakában találtatott tulajdoni­lag őt illető ingókat összeírtak és le is zálogoltak, daczára az ellene emelt kifogásainak és a többi lakókra mint tanukra való hivatkozásának, kik bizonyíthatják, hogy a lakás az övé. — Annak folytán kéri, hogy az ingóira vezetett vég­rehajtás megszüntetessék , több tanút hozván fel a zálo­33) Lásd id. munkám 55. §-át. 34) Más uton, p. o. kifogás által érvényesíthető. Lehet, hogy épen azért adatott zálog, hogy az elévült követelés jobban biztosít­tassák. *) Ezen értekezés 33-ik számunkban közlött III. czikkébe kö­vetkező sajtóhibák csúsztak be : 139. oldal 2. hasábján, lent a 20. jegyzet utolsóelőtti sorában: „helytelenségét elárulták" helyett olvasandó : „helytelenségét 1 e g­jobban elárulták." 131. oldal 1. hasábján, lent a 22. jegyzet 1. sorában : „Már azt" helyett olvasandó : „Már e z t ő ; továbbá ugyanezen jegyzet­nek alólróli 4. sorában „szabadon fizetheti" helyett olvasandó : „sza­badon nem fizetheti." Végre ugyanez oldal 2. hasábján, alólról a 17. sorban : „de a zálogos adósa" helyett olvasandó : „de a zálog­a d ó s adósa."

Next

/
Thumbnails
Contents