Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 33. szám

131 vetélését elzálogosítja C—nek , egy hasonösszegü kölcsön biztosítására, mely 1861. apr. 1. fizetendő vissza. Az elzálogosítás, minthogy az A. és B. közt létező adás-vevési kötelemről okirat nincs, azáltal eszközöltetik, hogy B. C— vei írásbeli zálogszerződésre lép és erről A — t értesiti. Rövid idő múlva B. hitelezője D. által 1000 ftnyi váltótartozás megfizetése végett nagyon szorongattatik, mi amazt arra birja, hogy D —nek az A. által fizetendő s korábban már C—nek elzálogosított vételárt fizetés gyanánt engedményezze és A. 1861. jan. 1. B. és D. által a vételár ez utóbbinak kezéhez való fizetésére felszólittatván, D— nek csakugyan kifizeti azt, noha jól tudja, hogy e vételár C—nek, 1861. apr. 1. fizetendő kölcsönkövetelésének biztosítására B. által el lőn zálogosítva. A minderről csak 1861. apr. 1. értesülő C. ugyan mit fog most tenni? Elleneim készek a vigaszszal, azt mondván C—nek, hogy perelje meg B—t az 1000 ftnyi kölcsön megfizetése végett; de hátha, eltekintve attól, hogy e vigasznak forrása nem is a zálogjog, B. időközben fizethetlenségre jutott? Akkor C. a zálogkeresettel A—t a vételárnak még egyszeri, mert először illetéktelenül történt megfizetésére szorithatandja 22); de ha időközben ez is csődöt vallott volna? Itt elleneim már csakugyan kifogytak a C. számára való vigaszból. Avagy tán azt. mondjuk, hogy C. már most igénybe veheti D—t, követelvén, hogy a neki A. által fizetett vételárt adja ki? Nemde szabadkozik mindenki, ez állítást magáévá tenni? És váljon miért?Egyszerűn azért, mert C—nek csak A. tartozása (szolgáltatása) zálogosittatott el, nem pedig azon pénzdarabok, melyeket ez D— nek kézhez olvasott. És mondhatja-e már most valaki józan észszel, hogy C —nek zálogjoga dologbeli, vagy a ptk. 307. §-nak értelmezése szerint : olyan jog, mely „valakit valamely dolog iránt bizonyos személyekre való tekintet nélkül" illet? Ha igen, akkor az oszt. ptk. uralma alatt élők azon irigylendő tudatnak örvendhetnek , hogy mindennemű jogaik dologbeli biztosságban vannak. Látni való tehát, hogy azon törekvés, az u. n. testetlen dolgokoni zálogjogot is dologbelileg idomítani, ezen jogtárgyak meggyőzhetlen természetén szenved hajótörést. 3. Mit képzeljünk a ptk. 452. §-ban elészabott jelképes átadás alatt? Testi dolgot átadni annyit tesz, mint azt természetben valakinek birtokába bocsátani 2;<); dologbeli haszonvételt tárgyazó jognak átadása abban áll, hogy a jogosított személy egy másikat az illető jognak gyakorlatába helyez, — s ez mindkét esetben valóságos átadás. Ámde míg a ptk. 451. §-a (ingó) testi dolgokon való zálogjog keletkezéséhez e valóságos átadást igényli; addig a 452. §. másnemű 22) Már azt is kétségbe vonhatnók, állítván, hogy az elzálogosítás nem korlátolja az elzálogositónak rendelkezési képességét a zálog irányában; hogy tehát a fentebbi példában B. A—n való követelését nemcsak D—nek engedményezhette , hanem A. j o g g a 1 is fizethetett D—nek. De minthogy a p. perr. 475. §-a azon esetben, ha valamely követelésre birói zálogjog engedtetik, az executusnak adósát azon pillanattól fogva, melyen a tartozását lezálogoló birói végzésről értesül, a szövegben fent állitotthoz hasonló felelősséggel terheli, ugy , hogy azontúl tartozását szabadon fizetheti : tehát nincs ok, e felelősséget szerződés utjáni elzálogosításnál mellőzni, — föltévén, hogy az adós, ki az elzálogosított követeléssel tartozik, az elzálogosításról értesíttetett. 23) Mindenkorra megjegyzem, hogy e három kérdés megfejtésénél azon eseteket mellőzöm, melyekben telekkönyvi bekeblezés utján szerzendő a zálogjog. tárgyak elzálogosításánál jelképes átadással elégszik meg. Dologbeli haszonvételt tárgyazó jogoni zálogjog keletkezéséhez tehát nem szükséges, hogy a hitelező a neki elzálogosítandó használati jog gyakorlatába helyeztessék: mert ez a mondottak folytán már valóságos átadás volna. De már most miként képzeljük magunknak a használati jog jelképes átadását? En azt tartom, hogy ez után szintoly hasztalan fogunk fürkészni, mint a mathematikusok a körnek négyszögitése után. Azon utalás, melylyet a ptk. 452. §-a, hivatkozva a 427. §-nak állítólag analóg meghatározására, e részben tartalmaz, egészen ugy hangzik ugyan, mintha vezérelv akarna lenni; de átható eredményre az valójában nem vezet. Igen is képzelhetünk jelképes átadást testi tárgyaknál : az átadó, vagy akár az átvevő is, a 427. §. követelményéhez képest köthet össze a dologgal oly ismertető jelet, „me 1 ybő 1 mindenki megismerheti, hogy a dolog másnak átengedtetett'1; de hogy miáltal eszközöltessék a 452. §-ban igényelt hason eredmény: hogy „az e I z á 1 o go 1 á s t mindenki könnyen megtudhassa", haszonvételi jogokkal, melyek jelezhető anyagot nem nyújtanak a szerződő feleknek, — ezt belátni emberi elmének nem adatott. És szintúgy vagyuok a követelések jelképes átadásával is; sőt, mi több, ezek sem jelképileg, sem valóságosan nem adhatók át, mert nem birathatnak, s az átadás épen a (természetbeni vagy u. n. quasi-)birtok átengedésében áll. Igaz ugyan, hogy az osztrák commentátorok habár elvre nem is, de legalább arra oktatnak minket, hogy követelésnek jelképes átadása például: az arról szóló okiratnak átadása; ámde talán csak oly jogok záíogosittathatnak el, melyekről írásbeli bizonyszer létezik? Ezen mit sem jelentő példa mellett az osztrák jogászok még csak azon személynek, ki az elzálogosítandó tárgygyal tartozik, értesítését az elzálogosításról emiitik meg, mint a jelképes átadásnak másik módját; ámde e széles világ melyik nemzetének törvénye mondja azt, hogy a hitelező követelésének elzálogosításánál adósát tartozik tekintetbevenni? Hiszen nem kell ezt a követelésnek sokkal hatályosb engedményezéséről értesítenie! Igenis óhajtandó a záloghitelezőre nézve, hogy adósának adósa tartozásának elzálogosításáról értesíttessék, mert ez által ez utóbbi a 22. jegyzetben emiitett felelősségbe hozattatik; de a zálogos adósa épen csak az elzálogosítás befejezett tény érői értesíttetik s képtelenség azt állítani, hogy ez értesítés hozza létre a zálogjogot. Kitűnik pedig mindebből, hogy ötven évi magyarázgatás után az osztrák jogászok maguk sem. tudják, mi legyen voltaképen a ptk. 452. § nak jelképes átadása, a mennyiben t. i. az az u. n. jogokat (dologbeli haszonvételt tárgyazó jogokat és követeléseket) illeti *). Nevezzük tehát, miután amúgy is már meggyőződtünk hiúságáról azon törekvésnek^ zálogjogot mind végig dologbelileg idomítani, — nevezzük, mondom, a dolgot inkább valódi nevén, a gyakorlati jogélet tényeivel egyezőn mondván : hogy azon zálogjog, mely sem testi dolgot, sem a nyilvánkönyvbe bejegyzett jogot nem tárgyaz, más szóval : hogy a dologbeli haszonvételem vagy követeléseni zálogjog egyszerűn szerződés által keletkezik. És valóban meg sem fogható, miért nem alapithatna meg *) Ez értekezésnek mult (32. számú) lapunkban adott II. czikkébe két értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. Ugyanis azon lap 1. oldalának 2-ik hasábján a 16. sorban fölülről „véleményünk" helyett „v é 1 e m é n y ü k" s a második (126.) oldalon lent a 9-dik jegyzetben ,,a magyarázat" helyett olvasd :.,e magyaráza t."