Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)
1860 / 31. szám
123 tekintettel, hogy árszabályi kihágások miatt már fenyítve volt, vád alá helyeztetett. Végtárgyalásnál azonban, hol újból el kellé mondania esetét s védelmét, H. A. azt adta eló : hogy a mészárszéki üzlet-jog nem az övé, hanem fivére Ignáczé, ki, őt magával hozván a biróság elébe, tanúsítani fogja, hogy ez üzletbe ő, t. i. Ignácz szolgáltatta a kimérendő hust, és azt egy számadó legény saját felelősége mellett mérte ki, minél fogva ellene t. i. H. A. e 11 en nem lehet felhozni: hogy az ő üzletében hiányos mértékek használtattak légyen, mert azon üzlet nem az övé, hanem testvére II. Ignáczé volt, ki azonban később csőd alá esvén, ideiglenesen az ő nevére egy harmadik által folytattatott az üzlet, a nélkül, hogy abba közvetlenül ő maga tettleges részt vett- s vehetett volna. H. Ignácz megjelenvén , testvérének H. A—nak állításait valóknak lenni nyilvánitá. A cs. k. államügyészség erre azon indítványt tevé, hogy a tárgyalás bizonyítékok elégtelensége miatt félbeszakitassék, vádlott H. A. felmentessék s a vizsgálat H. Ignácz ellen elrendeltessék s meginditassék. Ab — i tszék több más tanukat kihallgatván, vallomásaik alapján bizonyosságot szerzett vádlott állításai valóságáról, miért őt a bprd. 288. §. értelmében ártatlannak nyilatkoztatta, s a vizsgálatot H. Ignácz ellen elrendelte. A vizsgálat H. I. ellen folyamatba tétetvén, kiderült: hogy csakugyan H. Ignáczot i 11 eté jogilag az üzlet s pedig 1854 óta a fivére által előadott és fent leirt kezelés mellett, akkép t. i. hogy öcscse A — nak nevén boltot tartván, abban egy általa beállított legény mérte ki, az ő tőle beszolgáltatott husnemüeket. A vizsgálat szerint bebizonyult az is, hogy az elvett s vád tárgyául szolgáló mértékek hamisak, és hogy azokat H. Ignácz legénye Fr. a kutatás előtt már 14 napig használta légyen. A dolog ily fordulatot vévén, nem lehetett H. Ignácz ellen a csalási bűntény álladékot megállapítani, és pedig azért, mert védelmére felhozta, hogy jóllehet az üzlet sajátja, de az annak előtte fivére Antalé volt, kinek máig is nevét viseli, ez nekie az üzletet átengedvén, ó azonnal uj, szabályszerű mértékekkel látta el azt, és a fivére Antal által visszakapott régi mértékeket félre vetette, és némelykor zsirtörésre használta a nélkül azonban, hogy többé husmérésre alkalmazta volna. Azért ha azok a boltban 1859. nov. havi motozáskor találtattak is, nem sajátját képezik, mi végett felelőssé tétethessék. A cs. k. államügyészség tekintve, hogy H. Ignácz a mértékeknek általa tett használatát tagadta légyen: tekintve, hogy a tanúvallomások által bebizonyult, mikép ő maga a hust nem mérte, az üzlet helyiségében körül sem nézett, hanem a kezelést s egész felelősséget legényére Fr—re bizta; miután ennek ellenkezője ki nem derült, Fr. kivágó legény pedig, ki az érintett használat valóságát tanusitá, a motozás előtt alig 14 nappal volt felvéve, és ő is tagadja, hogy azon kérdésbe jött mértékek hamisságáról tudott volna, minek ellenkezője ismét be nem bizonyítható, ezek folytán büntetti tényállást fenn nem forgónak s az ügyet a bprd. 197. §. értelmében megszüntettnek kimondatni indítványozta. Az indítványt a b—-i tszék elfogadta. 2. A b. tkönyv IV. fej ezetéhez. Azon körülmény befolyása, ha az összegrei minősítéseknél, az érték a minősített összeget csekélységgel haladja meg? A bünt. törv. 46. és 47. §§-ban 10, illetőleg 13 enyhitési körülmény alapitatik meg, melyek között nem fordul elő az, hogy az összegrei minősítéseknél, azon érték, mely a minősitéstől halad felfelé beszámítás vagy tekintet alá jöjjön. Egy bűnvádi eset, mely alább következik, ezen enyhitési körülmény igénybe vételére nyújtott alkalmat. V. Terézia 49 éves, hajadon napszámosnő feljelentetett, hogy 1859. oct. 10. P. asszonynál mosónőnek felfogadtatván, bizonyos mennyiségű ruha kimosást 2 hatos káért vállalt fel; alig fogott azonban a mosáshoz, a ruhákkal, melyek neki átadattak s melyek 6 ft értéket képviseltek, megszökött, és csak két hét múlva M. név alatt találtatott fel, de már a keresett ruhák nélkül. V. Terézia kihallgatás alá kerülvén, tagadta a tényt, melylyel vádoltatott; de tekintve, hogy már hasonló reá terhül rótt tettért büntetve volt (281. §.) hogy a mosástól mint igazolva lett megugrott, s a kialkudott munkadijat visszahagyta (138. §. 10.) hogy hamisan igazolta magát s idegen név alatt rejtődzködött (281. §. 2. p.) perbe fogatott s 1859. dec. 30. ügyében a végtárgyalás megtartatott. Ellene nehezítő körülményekül az hozatott fel, hogy mint felfogadott napszámos követte el a tolvajságot és hogy ő hasonló tett által már kétszer bélyegezte meg magát (176. §. a —c. btk.) Ezen két körülmény ellenében a törvényszék két enyhítő körülménynek adott érvényt, t. i. a törvény rendeletei alapján azon körülménynek, miszerint vádlottnő vizsgálati fogságot szenvedett; míg másod i k e n y h i t ési alapul azon körülményt vette, hogy az összegrei tekintettel csak egy forint azon különbség, mi által bűnös tette tolvaj lási bünténynyé vált. Ezen enyhitési körülmény ab—i tszék által elfogadtatván, azt eredményezte, hogy vádlottnő a btk. 178. §. I. szakasza értelmében (mely 6 hónaptól egy éviglen tartó szigorú fogságot rendel) bat havi súlyos börtönre s a kár megtérítésére ítéltetett. Ifj. E. S. Törvénytár. A bel-, igazság- és pénzügyi minisztériumoknak 1860. febr. 5. kelt rendelete (btlap 35. sz.) kiható Magyar-, Horvát- s Tótországra, az Erdélyi nagyfejedelemségre, a Szerbvajdaságra és a Temesi bánságra , az 1859. márt. 12. kelt császári rendeletnek (btl. 46. sz.) az úrbéri bíróságok, ezek hivatalnokai-és segédhatóságainak hivatalos cselekvényeire leendő kiterjesztése tárgyában. Az 1860. jan. 21. kelt legfelsőbb határozattal nyert fölhatalmazás folytán, a bel-, igazság- és pénzügyi minisztériumok által rendeltetik, miszerint a birói hivatalnokok hibájáérti felelősség s a biróság elleni panaszok körül követendő eljárás tárgyában, 1859. mártius 12-kén kelt császári rendelet (birod. törvénylag 46. szám) az úrbéri bíróságok, azok hivatalnokai és segédhatóságainak hivatalos cselekvényeire is, következő határozatokkal alkalmazandó. 1. Az úrbéri bíróságoknak s az úrbéri birói személyeknek, az