Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 27. szám

107 nyegesb s legtágasb terjemü elemeit képezik — értem mezei gazdászatot. Midőn lehetővé tétetik, hogy azon tényezők között, melyek a mezei gazdaságot képviselik, a peres viszályok gyorsabban, egyszerűen, olcsón elintéztessenek, a joghátrányok eltávolitassanak, a sérelmek s károsulások megakadályoztassanak, vagy orvosoltassanak, akkor megnyugtató alkalom nyujtátik a mezei gazdáknak, hogy érdekeiket kellően biztosítsák, de könnyítetik magoknak a munkásoknak is jogbiztosságuk eszközölhetése. És midőn ekkép az érdekek biztosítása mindkét részről előmozditatik, végleg maga a mezei gazdászat kifejlődése nyerend, mely okvetlenül megkívánja, hogy mint egy részről a gazdák , birtokosok biztosítva legyenek munkásaik , gazdasági segédjeik stb. irányában, ugy más részről az utóbbiak sem legyenek követeléseik s igényeik eszközölhetésében a birtokosok önkényének kitétetve. Ily érdek biztosítékok nélkül a gazdászat fölemelésére kellő ösztönök s ingerek fel nem találhatók. És minél jobban emeltetik és szilárditatik azon jogbiztosság, annál nagyobb a hajlam és érdek a mezei munkásságra, vállalkozásokra stb. Ily szempontokból óhajtjuk tekintetni az idézett rendelet által nyújtott reformot. .eaioíiiil inJaJiáiíoseJií ii'Ai JUI yiiflvjiy HÜMCDOV taoiBul ,BDJtnoínei s*. I,e£ffel§őI>o- törvényszéki döntvény. Bizonyos kötvények átvételéről szóló téritvénynek az azokat átadó hitelező birtokában létele önmagában teljes bizonyiték-e az iránt, hogy a téritvényt kiállítónál vannak az átvett kötvények, vagy hogy értéküket magának tartotta vissza ? Az üzleti könyveknek alperes által igényelt elömutatása iránti kérelem írásbeli tárgyalásban a főtárgytól el nem különözve, az ellenbeszéd — vagy viszonválaszban előadva mindig mellőzendő-e ? Elrendelendő- e ily viszonyokban is felperesek részéről oly jegyzökönyveknek alperes által igényelt elömutatása, melyek a viszályos ügy felvilágosítására szolgálhatnak, és a melyekre nemcsak alperes, hanem felperesek is hivatkoztak ? K. Mátyás és Péter mint elhunyt K. Mihály budai lakosnak gyermekei s örökösei 1854. a r— szolgabiróságnál L. János ottani ügyvéd ellen polgárjogi keresetet adtak be, melyben következőket terjesztettek elő. „Atyjoknak néhai K. Mihálynak bizonyos Z. József és Terézia budai lakosok 5255 pfttal adósai levén, és pedig akkép, hogy 1133 ftból álló adóslevelet Z. József, a maradék összegről szólót pedig Z. József és Terézia állította ki, miután annak idejében egyik sem tőn eleget kötelezettségének, nem beperlés, hanem barátságos utoni behajtás végett az érintett adósleveleket L. János ügyvédnek, r— lakosnak adta át, miről nevezett ügyvéd téritvényt adott. „L. János ügyvéd barátságos uton behajtotta mindkét összeget 1848. évben, a nélkül azonban, hogy azt megbízójának K. Mihálynak, illetőleg atyjuknak átadta volna; a mint a még mindig birtokukban létező téritvénye igazolja, melyet elő is mutatnak keresetük mellett. Ennek folytán kérik őt azon összeg és járulékai megtérítésében €lmarasztaltatni. A tárgyalás Írásbeli eljárás utján történt. L. János ügyvéd nyilatkozataiban önkényt s egyenesen elismeri mind néhai K. Mihály általi megbízatását, mind azt, hogy az érintett összegeket 1848. jan. 24. és febr. 5-én aZ. adósoktól csakugyan beszedte légyen, nem tagadván azon téritvény valódiságát sem, melyet a kötelezvények átvételéről sajátkezüleg irva adott ki. Azonban azt állítja, hogy az egész összeget néhai K. Mihálynak Budán a rudasfürdőben átadta légyen, a téritvény azért maradván vissza, mert néhai K. Mihály azt keresvén, meg nem találta. Ámde mind ellenbeszédjében, mind viszonválaszában hivatkozik néhai K. Mihály üzleti jegyzőkönyveire, és állítja, hogy azokban, melyek általa igen nagy pontossággal vezetettek, okvetlenül kell azon átadási tételeknek is benfoglaltatniok, miért követeli, hogy azok az állítás igazolása végett előmutatassanak; saját jegyzőkönyvét önkényt felmutatván, mely az ő állításaival, az imént előadottakkal teljes öszhangzásban lenni találtatott. És az szerinte annál nagyobb valószínűséggel bir, minthogy néhai K. Mihály hagyatékának leltározásánál az activ vagyon tételei között az azon téritvény tárgyát képező Z—féle tartozás még mindig létező gyanánt nem fordul elő, miből gyanítható, hogy annak ki — illetőleg visszafizetésének megtörténte a jegyzőkönyvekben feljegyezve találtatott s azért hagyatott ki a leltárból. Mihez járul, hogy felperesek csak 6 év múlva léptek fel, és hogy alperes épen azon téritvény vissza nem adása miatt bizonyos családi iratokat vissza is tartott magánál. Mellette szól az is, hogy ö, ki K.Mihálynak pénztárnoka s úgyszólván mindenese volt, ki mint ilyen néhai K. Mihály részéről számos ezreket fizetett ki, melylyékről a nyugták előállitattak, melyekre tehát hivatkozhatott volna, mintha az azokban bizonyult fizetéseket a Z—féle összegből teljesítette volna, mit nem tevén jó hiszemüségét, jogos eljárásában való megnyugvását tüntette ki. Felperesek azonban azt álliták, hogy atyjok boldogult K. Mihály könyveiben nincsen semmi nyoma annak, hogy alperes által az érintett Z—féle adóssági összegek behajtásuk után átadattak volna — mindamellett a könyvek előmutatásától vonakodtak, azt megtagadták s azokat elő nem is mutatták. Az első bírósági r— szolgabiróság 1856. sept. 27. kelt ítéletében alperest a kereseti összeg megtérítésében járulékaival együtt elmarasztalta; főleg s lényegileg azon okból, mert alperes állításait mivel sem igazolá, és a hivatkozott jegyzőkönyvek elömutatása el nem rendeltethetett, miután az nem a polg. perr. rendeletei értelmében külön kérvényben kívántatott s a 145. §. szerint külön a főtárgytól elválasztott eljárásban kéretett eszközöltetni, hanem a főtárgygyal kapcsolatban magában az ellenbeszédben és viszonválaszban. Alperes L. semmiségi panaszszal összekötött fülebbezéssel élt az elsőbirósági ítélet ellen. A cs. k. országos főtörvényszék az elsőbirósági ítéletet helybenhagyta. Indokok: Panaszlott nem vonja kétségbe a perben felmutatott 1848. jan. 7. kelt téritvénynek valódiságát, melyben elismerte, hogy ő felperesek atyjától, boldogult K. Mihálytól két adóslevelet behajtás végett átvett légyen, melyeknek egyike 1133 ft 30 krról p.p. szólt és szenvedőleg Z. Józsefet illeté, másika pedig4112 ft 26 krról kiállitva Z.Józsefet és Z. Teréziát illeté szenvedőleg; valamint elismeri alperes azt is, hogy az érintett adóssági tőkéket nevezett adósoktól már behajtotta légyen; azon állítását pedig, miszerint a behajtott összegeket felperesek atyjának néhai K. Mihálynak már át is adta volna, felperesek tagadása ellenében, semmivel sem bizonyitá; mig azon körülmény, mikép az érintett téritvény felpere•