Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 25. szám

0.9 A esi k. legf. íszék 1859. dec. 20. kelt határozatával az alsó bírósági egyenlő Ítéleteket megszüntetvén a kérdéses örökösödési igényeket el nem évűiteknek nyilvánította s az első bíróságot érdemleges itéletnk hozatalára utasította. Indokok: Tekintetbe vévén, miszerint az ősiségi nyiltparancs 9. §-nak határozatai alá egyedül oly örökösödési igények esnek, melyek a fenállott törvények értelmében csak formaszerü örökösödési perrel kerestethettek ; a fenforgó kereseti tárgy azonban e rovatba nem tartozik, mert a kereseti kérelem a törvényes örökrésznek az apai ingatlan hagyatékábóli kihasitására, a leány által az anya, habár mostohaanyáidé kiskorú féltestvérjének törvényes gyámja ellen van intézve, ezen, a törvényekben kétségtelen örökösi igényhez a korábbi törvények szerint, fonnaszerü pernek indítása nem volt szükséges, hanem az 1836 : 14. tcz. értelmében sommás eljárás folytán a törvényes örökrész kiadása iránti kérelem az örökrésznek valóságos kihasitása által teljesitendő volt, formaszerü örökösödési per esete csak akkor lépvén be, midőn egy vagy több osztályos fél az emiitett sommás osztály eredményével meg nem elégedett: tekintetbe véve továbbá, hogy a válasz D. alatti mellékletének tanúsága szerint még 1852. évben s igy a ptk. s az ősiségi nyiltparancs hatályossága előtt, felperesnő két testvérjének s osztályos feleinek kérelme folytán, alperesnő, mint kiskorú gyermekének gyámja ellen az 1848-ban végrendelet nélkül meghalt M. Gergely hagyatéka az özvegy és az öt gyermek közötti osztály a z —i járásbíróság által, még pedig világosan az 1836 : 14. tcz. alapján, s a mennnyiben alperesnő az ellen jogorvoslattal nem élt jogerejüleg is, elrendeltetett, jelenleg tehát már csak azon % résznek, mely felperesnót illeti, kihasitásáról lehet szó, s ezen kihasitásnak az, hogy felperesnő D. szerint akkor föl nem lépett, ellent nem állhat, mert az 1836: 14. tcz. 1. §-a értelmében, az osztály s az osztályrész kihasitása egyetlen örökös kérelme folytán is eszközlendő volt; tekintetbe vévén végre, hogy a volt jobbágyok özvegyének illetékéül az 1840 : 8. tcz. értelmében, nevezetesen, ha mint a jelen esetben gyermekek voltak, a 18. §. értelmében, egy gyermekrész lőn özvegyi tartásul megállapítva s alperesnő részére a D. alatti határozat szerint egy gyermekrész ki is tüzetett, a többit tehát özvegyi jogon nem bírja, a felperesi kereset ellenébe, akár nagyobb követelést, avagy az ős. ny. par. 11. §-nak meg nem tartását jogérvényesen elébe nem gördítheti, s nevezetesen az utóbbit már azért sem, mert a nemesi s a volt jobbágyi özvegyek jogai egymástól lényegesen különböztek, mig t. i. a volt jobbágyok özvegyeit az említett 1840 : 8. tcz. értelmében csak egy gyermekrész illeté, a nemes özvegy férje egész hagyatékának birtokában maradt, itt tehát az örökösödési igények a nemes özvegy ellen az ősiségi nyiltparancs 11. §-a értelmében jogi alappal bírnak, mely jogalap azonban a jobbágy özvegyre egyátalában nem alkalmazható, jelen esetben pedig annál kevésbé, minthogy az örökhagyó egyenes utódjai 1.-Íziglen kétségtelen törvényes örökjogukat, bejelenteni s érvényesíteni nem tartoznak, alperesnő pedig a kereset A. alatti melléklete szerint az örökhagyó leánya; — az alsó birósági Ítéletek a törvénynek szemlátomást hibás értelmezésén s alkalmazásán alapulnak, miért is az ellenük közbevetett rendkívüli fölülvizsgálat a p. perrendt. 335. §-a értelmében igazoltnak tekintendő, minthogy azonban az ősiségi nyiltparancs 33. §a értelmében mindenek előtt azon előkérdés iránt volt határozandó, váljon a keresetjog elévült-e vagy sem, az alsó bíróságok pedig a dolog érdemébe nem bocsátkoztak, az alsó bíróságok ítéletei megszüntetendők s azok érdemleges ítélet hozatalára utasitandók voltak. (1859. dec. 20. 12547. sz. a. kelt határozat). Külföldi törvényhozás. Január—februári szemle. 1. Anglia legújabb jogi reformjai. (Folytatás). Még egy büntető jogi reform kérdés vonja magára figyelmünket, mélyszinté e hónapokban fordult elő az angol parliamentben s mely bizonynyal a törvénykezés legfontosabb kérdései közé is sorolandó. Indítvány tétetett ugyanis : hogy a fölebbezési jog az elitéltek részéről az angol törvénykezésbe is behozatassék — a franczia semmitőszéki jogintézet mintájára. E bilinek másodszori felolvastatása febr. 1. kívántatott. Igen heves vitatkozás fejlődé ki körülötte; számosan mind a kormány részéről, mind a radikálok pártjából ostromolván és ellenezvén, hatalmas okok kíséretében, ezen újítás meghonosítását. Ezen fölebbezési jog abban különböznék lényegileg — az indítványozó szerint az 1848-ki bilitől, mely kétszer ment át a felolvasáson, de végre elvettetett, mikép felmentő ítéletek ellen nem — hanem csak elmarasztalók ellen lenne használható, minek folytán az elitélt rokonai, barátjai, meggyőződve annak ártatlanságáról, s ennek uj vizsgálat általi kiderithetéséről, a Queen'sbench által, mely arra feljogosított lenne, uj eljárást idézhetnének elő. Hivatkozott különösen Frankhon példájára, hol a semmitőszéki eljárás bűnügyekben is hasznosnak nyilvánult, minden visszaélések nélkül. Azonban felhozatott ellene : hogy ezen eljárás az angol bűnvádi igazságszolgáltatást gyökerestől felforgatná; hogy a hamis esküvések számát sokasítaná; hogy azon tudat, mikép az ügy még más bíróság elébe és uj Ítélethozatal alá is kerülend, az esküdtek szivében a felelőség érzetét s tudatát meggyöngítené, hogy az élet s vagyonbiztosságot csökkentené; mihez a Solicitor Greneral még azt adta, hogy tévedés a polgárjogi törvénykezésről következtetést vonni a büntetőjogira, miután közöttük lényeges különbség forog fenn. Az elsőben csak két magán fél jön elő, kiknek mindenike, magánjogi érdekek körül forogván az ügy, természetszerű és megbocsátható részrehajlásuk folytán elfogult lehet, s mint ilyenek csalódhatnak, mig ellenben a bűnvádi perben a magán fél ellen maga az állam, a társalom lép fel, melynek nincs érdeke s alapja a magán egyén elleni elfogult balitéletekre. Ezen felette érdekes tárgy s vita felvilágosítása végett érdemesnek tartjuk némelyeket ide vonatkozólag az angol bün-törvénykezés kifejlődéséből megemlíteni. Angliában a jogorvoslatok rendszere a bűnvádi ügyekben rendkívül hiányos. Azt távolról sem mondhatjuk olyannak, mely ha egyrészt a társalom legfőbb érdekeinek megfelel, másrészt a honpolgárok jogbiztosságának igényeit is kielégítené. Azon roppant költségesség, s idő hosszaság, melybe az kerül, melyre tehát csak kevesen képesithetvék, átalánosan ismeretes. A jogorvoslatok, melylyek divatoznak, nem engedtetnek meg a bűnesetek minden nemeiben — nem p. o. anewtrial — uj tárgyalás