Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 24. szám

96 mikor egyik főkérdés leend, a vádlotthoz intéztessék-e azon kérdés vagy sem. Erre nézve is, mint majd minden jogi intézetnél, főkép a büntető jog terén, különböző nézetek uralkodnak a jogtudósok s törvényhozók között; és épen ugy ellentételes intézkedések a törvénykönyvekben is. Két rendszer áll különösen szemközt egymással, t. i. az angol és franczia. Amaz mint emiitettük minden vádlott elébe terjeszteti azon kérdést : g u i 11 y vagy not g u i 11 y és pedig azon fontos következéssel, mikép : ha a vádlott guilty az az bünös-t felel — önmagát igy a vádbüntettre nézve bűnösnek nyilatkoztatván — akkor ezen nyilatkozat teljes próbának vétetvén, minden további vizsgálattal s tárgyalással felhagyatik , és csupán azon bevallásra itélet hozatik, vagyis a büntetés arra kiszabatik a törvénytudó birák által, az esküdtek határozatának teljes kizártával. Mig ellenben a franczia rendszer azon elvet követi, hogy habár a vádlott bűnösnek vallja is magát, a tárgyalást mégis folytatni s bevégezni kell, ugy hogy csak ennek alapján mondathatik ki reá a büntetés, és pedig csak az esküdtek itélet kimondása után. • — Az angol rendszer fogadtatott el Svájcz több cantonjában p. o. Zürichben, Thurgauban (1854-ki törvény szerint) mint a szövetségi biróság előtt is; továbbá Máltában (1854. 395. tcz ) Ejszakamerikában és Németország több államában p. o. Poroszországban (1849. törv. 98. §. és 1852. törv. 73. cz.) Frankfurtban, Würtembergben, AnhaltDessauban, Brémában. A többi államokban, melyek juryvel birnak, a frank rendszer divatozik , mint p. o. az Olasz államokban , Görögországban , Belgiumban, Hollandiában s a többi német államokban. A német kitűnőbb jogtudósok közt vannak különösen számosan, kik az angol rendszer czélszerüsége felől meggyőződve lévén, annak terjesztésén dolgoznak. Ilyen nevezetesen K ö s tlin (Wendepunkt des deutschen Strafverfahrens) ki azt abból következteti s azzal igazolja, miszerint az esküdtek nem egyebek, mint a vádlott lelkiismeretének képviselői, kiknek tehát minden hivatásuk megszűnik , ha a vádlott önmaga bevallja bűnösségét. Ilyen továbbá dr. Hepp (Archiv des Criminal-Rechts 1850.) ki azt a vádrendszer elvéből vonja le; — valamint Biener is (Das engl. Strafverfahren) és pedig ez azon alapból, miszerint az esküdtek hivatása: csak a ténykérdést vizsgálni, nem pedig a vallomástételeket is. Hogy ezen rendszer ily kitűnő pártolásban részesül s oly nagy elterjedésnek örvend — még Amerikában is — azon fontos érdekek okozzák , melyek általa valósithatók. Nevezetesen az, hogy ez uton igen sok idő és költség kiméltetik meg, mi a törvénykezési rendszerben nem csekély fontosságú mind az államra, mind a magánosokra nézve. Különböző érdekek jönnek elő, melyek arra bírják a vádlottakat, hogy bevallva bűnösségüket magokat minden további tárgyalás nélkül a büntetési itélet alá vessék. Soknál hatással van a még egészen el nem romlott lelkület, mely tudva bűnösségét szégyenli annak egyenes eltagadását; mig mások azáltal vezettetnek önvallomásra, miszerint belátják , hogy a kivilágítás, bizonyolás olv teljes s tökéleles, mikép hasztalan lenne bármily ellenei küzdelem, mi okvetlenül azt eredményezné , hogy a vádlottnak tetemesben nagyobb költségeket kellene viselnie. A legtöbbnél azonban — ugy látszik — az gyakorol arra eldöntő befolyást, mikép attól sorsuknak nevezetes könnyítését remélhetik ; részint az által, hogy a vádló, ily esetekben nem kellvén a bűntett bizonyolásába bocsátkozni, hajlandó a sulyosb vádról lemondani s csak a csekélyebbhez ragaszkodni; mig az is történik, hogy ilyenkor sok vádló a vádlottat nyomatékkal a törvényszék kegyelmébe ajánlja, minek lényeges befolyása van a büntetés kimérésére; részint azáltal, hogy a bíróság az önkénytes bevallás által tanusitott lelki javulást számításba veszi, és a büntetést kevesebbre szabbja ki. — Hogy ezen rendszernek nem csekélyek a kifolyásai, tanúsítja az, mikép Angliában, mint más államokban is , számosak az önbevallás s ily utoni elitéltetés esetei. így p. o. Londonban 1850. márt. hóban 200 vádlott közül 55 tőn Önvallomást — és pedig több súlyos esetben is, p. o. minek örökös transportatio lőn következése; Leedben 1840—42 alatt 383 találtatott bűnösnek és 276 vallotta önmagát bűntettesnek. Ejszakamerikában New-Yorkban 1851-ben 1106 vádlott közül 782 és 1852-ben 1185-ből 690 tőn önvallomást. Svájczban 1854-ben 66 vádlott Ítéltetett el önvallomására; Poroszországban 1854. évben 530 önvallomás jött elő az esküdtszékek előtt. — Ezekből is láthatni, mikép csakugyan nem csekély hasznok vannak ezen rendszerhez kötve. Azért annak fentartása iránt nincsenek is Angliában kedvezőtlen.vélemények és ellenzések, a hozzája való ragaszkodás átalános. CÍak a körül forognak az ellenvetések és kifogások, miszerint azon guilty és not guilty-féle kérdésnek feltétele a vádlottak legnagyobb részénél félreértésekre, balfogalmakra nyújt alkalmat. A vádlottak azt szoros kapcsolatba hozzák a büntetés odaítélésének következményével. Onnan, mikép a guilty feleletet okvetlenül bizonyos büntetés kimérése követi ; azt szokták következtetni, hogy a not guilty — nem bűnös — a bűntelenség s igy a nem büntethetőség következésével legyen összekötve. Ezáltal sok vádlott zavarba jön, nem tudván : bűnöst vagy nem bűnöst nyilvánitson-e. Bünösségi vallomástól sokan iszonyodnak, félve a törvény szigorát, vagy pedig azért, mivel ha tudják is bűnösségüket, de tudják azt is, hogy nem azon mértékben vagy nem ugyanazon körülmények között bűnösek a mint a vád állitá fel. Vonakodnak azonban a nem bűnös felelettől is, mivel tudva bűnösségüket, félik a közönség roszszalló Ítéletét, és az esküdtek s bíráknak önmagok elleni fölingerlését. Azért az angol jogtudósok megakarják ugyan tartani ezen kérdezési rendszert, de a kérdéstételre nézve látják czélszerünek a változtatást. Már 1851-ben midőn a bűnvádi eljárás reformjáról volt 3zó a felső házban lord Campbell indítványára elhatároztatott, hogy e helyett guilty vagy not guilty — azon kérdés intéztessék a vádlotthoz : b ü n ö s-e vagya vád alapján akarja-e elitéltetését? Utóbbinak azon következése lenne mint a not guilty feleletnek, a nyilatkozat jegyzőkönyveztetvén és a rendes tárgyalás folyamba tétetvén. Ezen 1851-ki bili azonban az alsóház többségét meg nem nyerheté. Ez az oka, miért Brougham ez évben megujitá az érintett változtatás iránti indítványt, egészen a fent közlött szellemben t. i. hogy a kérdés ez legyen : bünös-e vagy a vád folytán a rendes perbeli eljárást kivánja-e. Az eredményről annak idejében említést teendünk. (Folyt, következik.) Hivatalos tudnivalók. Csődök. Székesfehérvári mtszéknél Schwirz Jakab helyb. rőfös keresk. el. perü. Szubovics János és Horváth Pál bej. máj. 18. vál. máj. 24. — Aradi mtszéknél néhai J o v a n o v Száva hagyatéka el. perü. Varjassy János és Popovits János bej. máj. 4. vál. apr. 6. — Pesti orsz. tszéknél Polimberger szül. Odry Éva hagyatéka el. perü. Romlaky Ede és Bökh Mór. bej. máj. 31. vál. jun. 6. Egyességi felhívások. Pesti keresk. tszéknél Joannovits Mihály és fia keresk. el. bej. apr. 3. Miske György közjegyzőnél. — Aradi megyetszéknél DuschákL J. helyb. keresk. el. bej. márt. 31. Bausznern József közjegyzőnél. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK'' jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizet ési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, aldunasor 20. sz. 1-3Ö emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beime 1 J. és Kozma Vazulnál.