Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 24. szám

04 küldött biztosban tehát mindazon kellékeknek, melyek átalában minden bíróban megkívántatnak, a jelen miniszteri rendelet folytábani eljárásoknál, mintegy nagyobb mérvben, Öszpontositva kell lenniök. A törvényszék ugyanis e rendelet értelmében a pert magát már készen kapja kezeibe, a kiküldött biztosnak dolga lévén az elkészítés. Mivel pedig a biztos jogosítva van a tárgyalási jegyzökönyveket az ügy érdeméhez képest belátása szerint vezetni, nyomozódásokat tenni, bizonyítási módokat elfogadni vagy mellőzni; röviden, mivel a törvényszék s a felek között a kiküldött biztos képezi azon tükröt, mely az utóbbiakatügyeikkel együtt a törvényszéknek bemutatja, — igen természetes, hogy a perlekedő felek, csak ugy lesznek teljesen megnyugtatva, csak ugy fognak teljes és szilárd nyugalommal ügyeik tárgyalásába bocsátkozni, ha meggyőződéssé válik bennük, egy részről az, hogy a bírósági kiküldött mind szilárd jelleme, mind gyakorlati tudománya által igenis méltó egy törvényszéknek, mintegy irányadóul szolgálni; másfelől pedig, hogy a törvényszék a kiküldött biztos által elébe terjesztett tárgyat s iratokat mindenesetre oly szigorú bírálat alá veendi,mely mellett minden, bár legkisebb hiánynak is okvetlenül föl kell fedeztetnie. Szükséges volna tehát e tekintetben, hogy törvényszéki biztosul mindig necsak részrehajlatlansága s régibb törvényeinkbeni jártasságáról ismert, hanem különösen a helyi viszonyokban is teljesen járatos ülnökök küldetnének ki, annyival inkább, mert kivált hivatalos nyomozódások tehetésére a helyviszonyoknak ismerete mulhatlanul szükséges; — továbbá, hogy minden ily, a törvényszéki biztos által előterjesztett per, annak reí'eradája alatt ugyan, de plenumban, vagy teljes törvényszéki ülésben tárgyaltassék. Hogy a perlekedő felek ez iránybani megnyugtatására, s az ügyeknek gyorsabb, biztosabb s igazságosabb bevégzésére az ügyvédek — mennyiben segélyük igénybe vétetik, s igénytelen véleményem szerint minden arányés tagositási perben ügyvéd vagyis jogtudó által kellene a feleknek képviseltetniök, — az ügyvédek mint mondám, az ügy biztosb s gyorsabb menetére lényeges befolyást gyakorolhatnak, igen természetes, és e befolyáshoz még úgynevezett informatio sem szükséges, csak járjon el az ügyvéd pontosan, lélekismeretesen, s különösen a tárgynak minél tisztább s egyszerűbb alakot igyekezzék adni. Harmadik lényeges elve a miniszteri rendeletnek azon intézkedés, mely szerint az arányositási s tagositási perekben az eljárás nagyrészt a polgári perrendtartás szabályai szerint történik. E szerint kell az idézéseknek megtörténni, e szerint vezetendok a tárgyalási jegyzőkönyvek, eszközlendőa tanúkihallgatás és szemle, mennyiben az úrbéri törvényszék a feleknek esküt ítélne, ennek kivétele is, stb. A kérdéses perek tehát, mik eddig írásban tárgyaltattak , ezentúl szóbeli uton tárgyaltatnak, és pedig — mivel a tárgyalás a kiküldött törvényszéki biztos által vezettetik, — lehetőleg röviden; szint így tárgyaltatnak a mellékes igények s követelések is, melyek hajdan libel'atorie, vagyis Írásban tárgyaltattak. A felek most már esküvel is bizonyíthatnak, s mivel a miniszteri rendeletnek e részbeni intézkedése részletesebben nem szól, a polg. perrendtartásban elősorolt minden eskünemek alkalmazhatók , ámbár a becslő eskün kivül alig hiszem, hogy valamelyik neme az eskünek alkalmaztathatnék, mert az arányperben vagy régi házhelyekről van szó, melyeknek existentiája, még tanuk által is bajosan igazolható, ritkán lévén oly öreg emberek találhatók, kik e részben tanúskodhatnának; vagya vérségi leszármazás, melyet csak okiratok által képzelek alaposan igazolhatónak ; vagy végre a birtokról, melyet a fölmérés dérit ki. A fő- és pótló eskü nézetem szerint csak igen ritkán s leginkább mellékes kérdéseknél lenne az arányperekben alkalmazható. A szóban forgó miniszteri rendelet átalán véve kedvező az arányositási perekre, a mennyiben azokat az úrbéri rendbeszedéssel együtt hivatalból is keresztülvitetni rendeli, s az utóbbiaknak bíróságához utasítja; — ezenkívül pedig az országos viszonyoknak méltánylásával alkotott régibb törvényeinknek lényeges elveit megtartva, a perfolyam egyszerűsítését is czélozza. Föltehető lévén, hogy az úrbéri törvényszékek •— mint fönebb már mondám — a hozzájuk átteendő folyamban lévő ügyeknél nem annyira az alakra, mint inkább a lényegre fognak tekinteni, s igy hasonló pereket, mennyiben kellőleg kimeritvék, további tárgyalások nélkül elintézendik, azzal zárom be soraimat, vajha a kiküldendő torvényszéki biztosok, a birtokos osztátynak ezen fontos érdekeit kellőleg méltányolva, egy részről a gyorsaság melletti buzgalom, más részről tán túlzott agályoskodás kerülése által, az érdeklett perek elintézésére kiválólag üdvös hatással legyenek ! I,e$ffelsől>b- törvényszéki döntvény. A ptk. 1111. és 1497. §§-hoz. A haszonbérbe adott jószágban esett kárért a kárpótlást, a bértárgynakvisszaadása utáni egy év alatt, a kárpótlási jognak különbeni elenyészése mellett kell keresetbe venni. A visszaadás utáni első évben ez iránt indított, de elutasított kereset az elévülést félben nem szakítja. N. János bizonyos jószágot haszonbérben bírt. 1857. márt. 1. a haszonbéri szerződés lejárván, a leltárilag átvett gazdasági épületekben s szerekben többrendü rongálások s hiányok tapasztaltattak. H. M a 1 v i n , ki a jószágot N. Jánostól átvette, a leltár szerint hiányzó tárgyak fejében 1857. sept. 15. N.János ellen kárpótlási keresetet indított, de keresetével, mert a kérdéses tárgyak átadását nem kérte, az 1858. sept. 29. kelt ítélettel elmozdittatott. Ez ítélet jogerejüvé vált. 1858. nov. 30. a halmi cs. k. szolgabiróság előtt H. Malvin N. János ellen uj keresetet indított s abban a kérdéses tárgyaknak visszaadását vagy a hiányolt s károsodottak fejében kárpótlás adását kérte. A halmi cs. k. szolgabiróság 1859. július 2. 2269. sz. a. kelt Ítéletével alperest többrendü hiányzó vagy megrongált tárgyak értékének megtérítésében elmarasztalta. Az indokokban többek között mondatik : Alperesnek azon kifogása, hogy a kereset tárgya már az 1858. sept. 29. 2310. sz. a. kelt ítélet által jogérvényesen elmozditatott s hogy felperesnő keresetjoga azon körülménynél fogva, hogy a haszonbérlet 1857. márt. 1. lejárt s felperesnő keresetét mégcsak 1858. nov. 30. indította, elévült legyen, — alaptalannak bizonyult, mert felperesnő első keresetét 1857. sept. 17. s igy a ptk. 1111. § ban megállapított határidő alatt nyújtotta be s az ezen kereset fölött hozott ítélet által a per érdemileg el nem intéztetett, felperesnő kereseti jogával el nem mozdittatott s az 1858. nov. 30. beadott kereset által a