Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 25. szám

102 Mert a franczia aristocratia is méltósága alólinak tartja a kereskedés űzését, habár annak nyereményeit nem veti is meg; a honnan a commanditák elterjedése mi egészen nemzeti szokássá vált. Ez azonban nem marad kitűnő hasznok nélkül állami tekintetekből is, C est elle qui permet a tout propriétaire de capitaux de s' associer aux chances Commcrciales, qui donne un aliment á la cimulation, qui ajoute á son activité, qui multiplie les biens sociaux par une comraunauté d' intéréts entre le propriétaire foncicr et le fabricant, entre le capitaliste et 1' armateur, entre les premiers personnages de 1' état et le eommercant le plus modcste. — így indokoltatott azon törvény, mely a commanditák alapithatására vezetett. — Mig Németországban a közforgalom a comandita alatt csak egy háznak más helyeni fiók üzletét érti. — Igen becses czikk továbbá e füzetben ,Der Concurs nach englischem Recht von Güterbock — folytatása az I. k. 34. lap. kezdett fejtegetésnek az 1849-ben bevégzett angol csődtörvényről, mely tisztán kereskedői s iparos—• miután Angliában a csőd eljárás s törvén y m á s o k r a m i n t kereskedő-, iparosokra ki nem terjed, különösen a csődtömeg kezelése s ahhoz kötött jogviszonyok ismertetnek, kiemelve, mikép az angol nézetek szerint 3 f őc z é 1 r a kell törekedni t. i. hogy a bukott vagyonának kezelése s értékesítése lehető leggyorsabban s olcsóbban eszközöltessék ; az a hitelezők közt egyenlőn osztassék fel, és hogy a becsületes adós jövőre kötelezetségektől ment legyen. Néhol összehasonlítva a p orosz s franczia csődrendszerrel igyekszik minden tárgynál a kiindulási alap elveket fölállítani, s ezek után sorolja elő a részletes szabályokat. Ily elv p. o. a r e p u t e d o w n e r s h i p szabálya, minélfogva, ha a tulajdonos egy idegent — társát — a tulajdonos színében állítja elő, a tulajdonjog tettleges gyakorlatát, birtoklást, rendelkezhetést rábizza s eltűri, hogy a küléletben csakugyan tulajdonosnak ő nézetessék; akkor el kell űrnie, ha ennek hitelezői a birtokában lelt idegen vagyont is kielégítésükre forditják tekintet nélkül tulajdonosára; továbbá az, hogy a hallgatag társ is nyílt társként felelős, hogy a nem társ is társként tekintendő mások irányában, ha a társulatnak nevét s hitelét átadta stb. Ily fontos elv az angol csődben az is, hogy a csőd létezőnek tekintetik már azon pillanattól, midőn az act of bakruptcy, azaz a fizetési képtelenség létezik , habár a csődnyitás által nyilvánitatott is stb. — Végre Borkhardt azon jogállást fejtegeti, melyet a váltó csődben foglal el. És ezek után törvényhozási és irodalmi szemle következik; valamint döntvény tár is; itt közölve különösen anémetfőtörvényszékeknek 1857. után kelt váltói döntvényeit. 3. Jahrbücher der dcutscketi Rechtswissenschaft und Gesetígebung von dr. S c li 1 e 11 e r. 1859. 1. Ileft. E folyóirat jelen füzetében is mint rendesen mindenikében, legnagyobb tért ád az irodalomnak. Itt különösen a római s német magánjog, kereskedelmi és egyházi jog legújabb irataival foglalkozik. A két első köréből terjedelmesen megismertetik 3 munka, melyeknek tárgya a római a c t i o t. i. dr. Windscheidtól: D i e a c t i o desrömis. Civilrechts;dr. Muthertól :Zur Lehre von der röm. actio; és az erre adott felelet Windscheidtól, továbbá derBegriffd. gem. deutschenPrivatrechts von L. Rückert. 1857. Über einen Spiegel deutscher Leute unddessenStellungzum Sachsen- und Schwabenspi egei von Jul. Fickert. Wien Hannoversche Rechtsaltherthümer von Bodemeyer I. 1857. d. Leibrentenvertrag von Rückert, és az összes német folyóiratok czikkeinek tartalma. Legérdekesb eritikai ismertetés azonban az, melyet a tudós Warnkönig az irói tulajdon jogot tárgyazó két legújabb s legkitűnőbb munkáról ir, mely művek :Etudes sur la Propriété literaire en Franoe et en Angleterre par M. E. Laboulaye suivies des trois discours prononcés auParlement d' A n g 1 e t e r r e p a r S i r N. T a 1 f o u r d. Paris 1858. és a másik :„DasVerlagsrechtmitEinschluss derLehrenvondemVerlagsvertrag, und den Nachdruck, nach (lem geltenden deutschen und intern a t i o n a 1 e ÍJ R c c h t e n s y s t e m a t i s c h d a r g e s t e 111 von dr. Oscar Wáohtcr. Stuttg. 1857. 1—920 lap. Az utóbbi ismertető szerint, szerzőjének óriási tanulmányairól tesz tanúságot; kimerítve mind a német, mind a kül irodalomnak összes tartalmát; és fejtegetve s felvilágosítva úgyszólván mindazon jog kérdéseket, melyek az irói tulajdon körül a gyakorlati életben felmerülhetnek ; mi mutatja, hogy az eddigi e nemű értekezések , mint p. o. p e s 11 tanár Harumé, e tannak minden oldalróli tudományos felvilágosítását még távolról sem merítették ki. — A mi a főkérdést illeti, erre nézve Wiichter és Laboulaye között ellentétes vélemény uralkodik. W az irói jogban tulajdon jogot nem akar elismerni, tehát irói tulajdon jogot sem elfogadni; az szerinte csak ein bes onderes V e r m ö g e n r e c h t, mely abban áll, hogy az irói mű előállitóját annak sokszorozására s értékesítésére nézve törvényes kizárólagossági jog illeti; és az utannyomat e jognak sérelmét képező vétség, mint az iparjognak sérelme. Ellenben Lab. az irói műben valódi tulajdont, tehát igazi irói tulajdon jogot lát s védelmez. Szerinte, ha az anyagi, testi miivek előállítói azok tulajdonosaiként tekintendők, s mint ilyenek a törvény ótalmában részeltendők; akkor kimenthetlen ellenmondás, sőt világos igazságtalanság lenne, ha a szellemi mű teremtője tulajdonosul nem lenne tekinthető, s mint ilyen nem biztositatnék, s így hason jogban nem részeltetnék. Ha a történeti jog ezt előbb » nem szentesitette, miért a könyvnyomtatás előtt az sem szükségeltetett ; most midőn minden müveit népek törvényhozásainak az a czéljuk, hogy minden kellően alapított jogok elismertessenek, s védessenek, nincs semmi ok, hogy ez a szellemi művek tulajdonára nézve tovább is megtagadtassák, és pedig épen ugy a külföldieknél, mint belföldieknél. L a b. fényesen czáfolja az ellennézeteket., azt különösen, mintha az irói jognak semmi külső concret tárgya nem léteznék, hogy mint prof. Harum állítja a szellemi műszövege pusztán gondolatokból, eszmékből áll, melyek mint a lég mindenkinek közös javát képezvén, senkinek kizárólagos jogává nem válhatnak , minthogy kizárólagos birtokba senki által sem vehetők. Lab. szerint a szellemi műben nincsenek átalában gondolatok kifen j ez ve, hanem az o k teremtőileg concrét alakban e g y egyénileges szellemi egésszé vannak feldogozva. Eze• forma épen az, mely a szellemi műnek tényleges concrét léteit ád ; miért tárgya nem lehet res comuuis, habár arra nézve szerzője által szellemi usus comunis megengedtethetik is. A mű előállítása után pedig annak szerzőjét tagadliatlanul télies rendelkezési s használási jog illeti, mi azért kizárólagosnak is tekintendő, minthogy ő azt mint saját művét állította elő. De a szerző, mig a mű szövegét magánál tartja, aunak kizárólagos birtokosa is, és némileg anyagi, testi birtokosa, mert a kézirattal magát a művet is kizárólagos tényleges hatalmában tartja. Sőt el kell ismerni, hogy ebben birtokkeresettel is védelmezendő, s ha valaki szövegét beleegyezése nélkül közzéteszi, kárpótlásra is szorítandó. — Tehát a szerző közzé nem tett művének tulajdonosa , mert kizárólagos rendelkezési, használati joggal, szöveg birtokával bír egy külérzékek alá eső tárgynak. — Az ellenfelek szerint e jogban lényeges változás a közzététel által történik, midőn a szellemi mű res comunis lesz. L a b. megezáfolja ezt is; mert az iró az által nem akar szerzői jogáról lemondani, s az olvasók egy példány vétele által nem azt megszerezni. A szerző nem ruházzá át műve tulajdonát a közönségre, nem a kiadásból őt illető pénzbeli hasznot, hanem általa csak a műnek szellemi u s u s c o m u n i s engedtetik meg. Megezáfolja azt is, hogy a közzététel által a szöveg birtoka átmegy mindenkire, s igy az utánnyomás de jure gátolható nem lenne; mert az usus comunis megengedése még nem átruházása a tulajdon jognak stb. Ezeken kívül Blunts eh li híres államjogi műve szavai vétetnek bírálat alá prof. Michaelistól (1. 76—87.) és Weimar, Hessen s Hamburgból törvénykezési statistika közöltetik. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Pesten, 1859. Nyomatott Beim el J. és Kozma Vazulnál.