Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 23. szám

y3 már megtörtént tagosítást semmisnek nyilatkoztatja. 5) Az ítélet nem a positiv törvényre (1840: 30. törv. czikk), hanem a ,terület' elhallgatott kifejezésének magyarázatára látszatik főkép támaszkodni, — panaszlottak pedig soha sem utasitattak arra, hogy a fennebhi kifejezés helyes magyarázatát kellőleg igazolják. 6) A tagositás az ítélet által azért semmisitetett meg; mert az érdekelt lakosok az e végetti tanácskozásban részt nem vettek; azonban azon lakosok, kik ott „földbirtokosok," ennélfogva az 1840 : 30. törv. czikk szerint a tagositás szorgalmazására egyedül feljogosítottak, meg voltak híva, és ezek képezék is a többséget; — sőt az egész lakosság meg volt híva, és ha egyik vagy másik elmaradt, csak önmagát okozhatja. Különben a 10. sz. a. szerint a tagositás még 1847. évben a község által elhatároztatott, 1850-ik évig keresztülvittetett és 1852. évben hitelesítetett is, ennélfogva felpereseknek elég alkalmuk volt, állítólagos sérelmük orvoslására alkalmas segélyt kereshetni; mégis mindamellett, hogy ki lőn hirdetve, mikép ha valaki magát jogaiban megröviditettnek érzi, joga van kifogásait beadhatni, — mégis akkor senki sem jelentkezett, — s igy az egész község hallgatólag beleegyezését nyilvánította. 7) A k—i földbirtokosok száma 1200, — a felpereseké pedig csak 153 — ennélfogva ezen jelentékeny kevesebbség még az 1840: 30. törv. szerint sem jöhet figyelembe. 8) A fenidézett törvényczikk értelme szerint felperesek csak arra lettek volna feljogosítva: hogy folyamodási menetben birtokon belől, tehát még a tagositás végrehajtása előtt emelhessenek panaszt; minthogy pedig ezt annak idejében tenni elmulasztották, azt többé nem tehetik. 9) Nem igaz, hogy a tagositás a hatóságok tudta és beleegyezése nélkül történt volna, — mert az e végett tartott nyilvános tanácskozmányban a járás kapitány elnökölt, és a tagositás hitelesitése a kerületi főkapitány által történt. — 10) Törvények és századok által szentesitett szokás volt : hogy Jász- és Kunságban mindig a tettleges külső földbirtok szolgált kulcsul a közös birtok felosztására; — a törvényszék tehát a törvény ellen hibázott, midőn ennek alapján már megtörtént tagosítást megsemmisített, és ezáltal jelt adott arra, hogy egész Jász- és Kunságban a tagosítások hasonló okokból megtámadtathassanak és megsemmisitethessenek, — midőn az illető birtokosok új földbirtokukon már jelentékeny építkezéseket is tettek. 11) A felperesek, kik minden birtok nélkül levén, a törvényes kulcstól eltérő váltsági összeg alapján földbirtokhoz akartak jutni, — tulajdonképen arányossági pert: ex radicalitate juris kezdettek, mi az 1852. ősis. ny. par. 4. §-a sz. meg nem engedhető, miért az ítélet már ez okból sem állhat meg. Minthogy ennélfogva a törvényszék a törvényt (1840: 30. törv. cz.) hibásan alkalmazta, és az ősiségi ny. parancsot tekintetbe sem vette, ennélfogva kérik annak ítéletét a polg. perrendtartás 339. § a 3. pontja értelmében megsemmisíteni. A fő törvényszék panaszlottak semmiségi panasza s fölebbezése folytán az első bíróságnak fentközlött ítéletét, s az egész eljárást a p. prrnd 339. § nak 11. értelmében mint semmist s érvénytelent az alább közlendő indokokból megsemmisítette, és felpereseket a perköltségek kölcsönös megsemmisítésével oda utasította, hogy a politikai hatóság által létesített tagositás folytán keletkezett panaszukat az illető hatóság elébe terjesszék. Indokai. A jelen ügy tárgyalásból kitűnik, mikép a kérdéses tagositás, a birtokos lakosoknak az 1840 : 30. törv. czikk által igényelt többsége kívánatára, a politikai hatóságok befolyása és vezetése mellett nem peres úton még 1852dik évben tettleg keresztülvitetett. Minthogy pedig a különböző természetű hatóságok egymás hivatalos cselekvényeinek megsemmisítésére nincsenek följogositva ; hanem a magát sértve érzett félnek panaszát az illető hivatalos eljárás ellen folyamodásilag az illető felsőbb hatósághoz kell benyújtania; következéskép jelen ügyben a megye törvényszék egészen illetéktelenül lépett fel, miért annak ezen eljárása s határozata meg volt semmisítendő, s a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, minthogy a feleknek már mindenike nyert kedvező határozványt (1858. apr. 27. 4,486. sz. alatt). A legfelsőbb törvényszék felperesek által közbevetett fölülvizsgálati kérelem folytán következőleg határozott ez ügyben: A legfőbb törvényszék annak tekintetében, hogy a kérdéses tagositás és földek felosztása — mint a periratokból kitetszik — a k — i földbirtokos lakosok nagyobb részének kívánságára, már 1840 : 30. törv. cz 1. §. szerint, illetékes közigazgatási hatóság befolyásával — tettleg egészen végrehajtatott; és hogy felperesek, az emiitett végrehajtás után 1854. annak ellenében emelt panaszukkal a másod bíróság által az illető hatósághoz annak rendje szerint utasitattak, felperesek ezen 1858-ik april 27. 4,486. szám alatt kelt főtörvényszéki határozat ellen benyújtott fölülvizsgálati folyamodásuknak helyt nem adott. (1858. okt. 27. 10,400. sz. a. legfel, törv. döntvény). Vegyesek. Kétségek nyilvánultak aziránt, váljon az izraeliták lehetnek-e az árvabizottmányoknak tagjai? Adr. Stubenrauch által nagy tudománnyal szerkesztett: „Öesterr. Zeitschrift fúr innere Venvaltung" folyó évi 6. száma szerint e tárgyat illetőleg 1858. év október 13-ról 2036. sz. alatt egy a belügy minisztériummal egyértőleg kelt igazságügy miniszteri rendelvény érkezett a posonyi cs. k. főtörvényszékhez, mely az érintelt kétségeket akkép oszlatja el, hogy kimondja; „miszerint a fenálló törvények alapján az izraeliták, ha az árva bizottmányok ülnökeivé választatnak, mint ilyenek megerősitethetnek, ha különben nem aggályosok sem erkölcsiségi szempontból, sem politikai tekintetekből." Törvénytár. A bel-, pénz-, igazságügyi, kereskedelmi, ipar- és középitészeti minisztériumoknak 1859. jan. 2. rend. Kiható minden koronaországokra, a katonai határöséget kivéve , a bányászati és vaspályavállalatok közötti összeütközéseknek s ebből az élet és tulajdon biztonságára nézve keletkező veszélyeknek meggátlása és elhárítása iránt, (birod. törvlap V. dar. 25. sz.). Oly czélból, hogy a bányászatnak a vaspályák közelébeni üzletéből az élet és tulajdon biztonsagára nézve keletkezhető veszélyek eleje vétessék, különösen pedig, hogy a bányászat és a vaspályák üzlete oly módon szabályoztassék, mely által a kölcsönös háboritások elkerültessenek, s a bányászati és vaspálya vállalatok közötti összeütközések meggátoltassanak s elháritassanak, az 1854. május 23-kán kelt általános bányatörvény (birod. törvl. 146. sz.), s az 1854. sept. 14-kén kelt vaspálya-törvény (birod. törvl. 238. sz.) alapján következendők rendeltetnek: 1. sz. Kutatások és fölszini bányamüvek (bevágások), valamint az azokból keletkező gorczok a vaspályáktól s azok tartozékától oly távolságban tartandók , hogy a gorcztérek által a vaspálya-