Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 19. szám

lógnak felmerülni, sőt arra, hogy valamely állománynak természetét csupán az oly segédeszközök által állapítsa meg a bíróság, mint milyenpk például a volt úrbéri szolgálmányok körüli gyakorlat, vagy az adórovatos összeírások stb. a legritkább esetben leszen szükség. Különben is az ily segédeszközök, mint például a telek utáni adózás iránt beszerzett tanú vallomások vagy a dicalis conscriptio; áltáljában gyanúsak, s már az igen nagy csapás, mikor egyéb adatok hiányában máskép nem lehet bizonyitni urbériséget. Az adókivetés ugyanis 1848. előtt ritkán történt szorosan véve a dicalis conscriptio alapján, s midőn az adó mennyiség domestice repartialtatott, a szolgabirák főleg tisztujitások közeledtével, midőn a szolgabirák (legfőbb érdemet abban kerestek, ha saját járásukban minél kevésbbé tudták érezhetővé tenni a közteherviselés súlyát), gyakran a nem-urbéres állományokra is adót vetettek. Annak kimutatása tehát, hogy valamely telek után adó fizettetett, az urbériség teljes próbájául még nem vehető; sőt ugy tartom, hogy szorosan véve, ily teljes próbául még maga a dicalis conscriptio sem tekinthető, mivel dicát is csináltunk régebben nem egyszer s nem egyet tetszés szerint, s a dicalis összeírás a régibb úrbéri verificatióknál is szintén csak segédeszköz, nem pedig teljes próbául tekintetett. De mint mondám: csak hűvek s pontosak legyenek az előmunkálatok, a telkek igazolasára megkívántató bizonyítékok alkalmazásában is, kevesebb nehézségekkel találkozunk. Mészáros Károly. Szolgalmakra s hason jogokra vonatkozó felekkönyvi bejegyzések kérdéséhez. A birtok-viszonyok rendezésében nem csekély jelentőséggel birnak azon munkálatok is, melyek a szolgalmak szabályozására vonatkoznak. Ez által különbféle változások idéztethetnek elő, a fenforgó szükségek, az illetők vagyon viszonyainak stb. különbféleségeihez képest. Némelykor a létezett szolgalmak tovább is fentartatnak, hanem egyesség vagy hatósági határozat által szabályozás alá vetetnek. Máshol a szolgalmak megváltatnak, hogy az illetők birtoka e nyomasztó tehertől megszabaditassék. És pedig e megváltás nemcsak készpénzen, hanem a földbirtok egy részének átengedése által is történhet. Mig egyszersmind az is lehető, hogy a szolgalmak megszüntetésénél az illetők által bizonyos jogok még fentartatnak. A földbirtok átengedése általi megváltások sokszor jöhetnek elő a nem úrbéri természetű tartozások megváltásánál, a nem úrbéri szőlő dézsma megváltásánál stb. A még azután fentartható jogok lehetnek p. o. az erdőn vagy legelőn át teendő marha hajtás, marha itatás, alom s ilyfélék hordhatása, átkocsizás, vagy gyalogolhatás stb. stb. Természetes, mikép az illetőknek nagyon is érdekükben fekszik, hogy azon jogok, melyeket nyernek, azon jogviszonyok, melyekbe lépnek, tökéletesen biztositassanak számukra, hogy mások általi megtámadás és kiszoritás, vagy károsítás veszélyeitől megovatassanak. Érdekükben fekszik, p. o. hogy azon földrész, melyet megváltás fejében nyernek nekik kétségbevonhatlan tulajdonjoggal biztositassék; vagy hogy azon jogoknak, melyeket fentartottak, élvezetében biztosak legyenek. Az ily jogviszonyoknak rendesen legfőbb biztosítását a telekkönyvi bejegyeztetések eszközlik. Ez tehát azon eszköz, melyet leginkább kell az illetőknek használniok, s pontos figyelemmel kisérniök. Az e körüli eljárásban s teendőkre nézve azonban különbféle kétségek merültek fel, melyek az alsóbb hatóságoknál különböző intézkedésekre is nyújtottak alkalmat. Nevezetesen kételyek eredtek az iránt, hogy az egyesség útján eszközlött megváltásoknál fentartott p. o. átjárási, legeltetési stb. jogok telekkönyvileg bejegyeztetendők-e; hogy ezen bejegyeztetés hivatalból eszközöltessék-e, vagy egészen a félek kivánatára s kérelmére hagyatassék; továbbá, hogy azon hatósági határozatok, vagy barátságos egyességek, melyek által a jövőre fentartandó szolgalmi jogok szabályoztatnak, habár a szabályozott jogok rendesen nem voltak is bejegyeztetésnek tárgyai, e jogok biztosítása végett bekebelezendők-e; és hogy átalában e jogok bejegyeztetése körül mikor szükséges magoknak a hatóságoknak hivatalból fellépni ? E kételyek eloszlatására vonatkozik egy miniszteri határozat, mely azok iránt következőleg rendelkezett. Semmi kétség ezen határozat értelmében, mikép az érintett jogok biztosítására a nyilvánkönyvi bejegyeztetés használható; mikép különösen azok tárgyaivá lehetnek azon egyességek és hatósági végzések is, melyek a szolgalmak s hason jogok szabályozására nézve keletkeznek. Azonban a mint átalaban, a telekkönyvi intézetnek és bejegyzésnek lényege és szelleme abban nyilvánul, hogy a hivatalos — telekkönyvi — eljárás a felek közbenjárásától s kérvényzésétől feltételeztetik; ugy hasonlóan rendelkeznek több ujabb miniszteri rendeletek is; mint nevezetesen az 1853. jul. 5. cs. ny. parancs szabályai, melyek szerint az erdei, legeltetési stb. szolgalmak s használatok megváltása körül keletkezett egyességek s jogérvényű hatósági végzések, bírósági végzések s egyességek jogi erejével birnak, s mint ezek a felek kivánatára hajtandók végre a polgári bíróság által; ugy hogy csak azon birtokrészeknek telekkönyvi bejegyeztetése eszközölhető hivatalból, a felek kérelme, s a jelzálogos hitelezők kihallgatása nélkül, melyek a szolgalmak megváltásának fejében adatnak. — Tehát a miniszteri határozat szerint, ha a felek az érintett jogokat, szolgalmakat, egyességeket, vagy végzéseket nagyobb biztosságuk végett bejegyeztetni akarják, ezért önmagoknak kell lépést tenni, aziránti kérelmük benyújtásával. De ha a megváltás a birtok egy részének átengedése által történik, ha tehát bizonyos birtokrészek odairására vagy más birtok lapróli letörlése szükségeltetik, ez a felek kérelme nélkül maga a hatóság által is fog eszközöltetni. Különben épen igy az érvényre emelkedett végzések s egyességek telekkönyvi bejegyeztetésének kieszközlése is egészen a felekre magokra hagyatik; és arra nem kívántatik külön bejegyzési engedély, minthogy ily végzések s egyességek már a törvénynél fogva bírósági végzések s egyességek jogi hatályával birnak. (1858. nov. 12. 28,442. sz. a. miniszt. határozat). Külföldi törvénykezésLegújabban több állam bűnvádi kimutatásai jelentek meg, melyek közül különösen érdekesnek találjuk Poroszországét, esküdtszékeinek működési köréből. Közöljük tehát némely jelentékenyebb adatjait, melyek között természetesen kiváló figyelmet érdemlenek azok, melyek a bűntettek számára s nemeikre, a tettesek minőségére, büntetések nemeire , s az elitélés s fölmentés közti arányra vonatkoznak, mint olyanok , melyek a társadalmi élet főbb mozzanataival, az erkölcsi állapottal, nép jellemmel szorosb Összefüggésben léteznek. Ezen adatok következők. A bűntettek száma 1857-ben 7,550 volt, mi 1855. 9 1856.