Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 3. szám

12 hogy a közönség a fenforgó akadályok folytán hátrama­radást szenvedendett. Az ügy a felsőbbségi hatóság elébe került; de az eljáró hatóságok között vita s ellenmondások keletkeztek az iránt, vájjon a fenforgó esetben a politikai hatóságok hivatvák-e az eljárásra, vagy az eljárási illetőség a bíró­ságokat illeti-e. Ezen összeütközések folytán jelen illető­ségi kérdés a minisztérium elébe terjesztetett, mely a vi­szonyok s ezeket szabályozó törvényi-rendeletek alapján a vitás kérdést akkép döntötte el hogy : „M indazon viszály os, vitás jogkérdések, melyek a malom regáléra vonatkoznak, vég­elhatározás, elitélés végett az úrbéri bírósá­gok illetősége alá tartoznak; tehát e tekintet­ben a politikai hatóságoknak közbenjárására s működé­sére alkalom nem nyilhatik. Ha azonban a szükség ugy hozná magával, hogy az ügy érdemleges s birói útoni eldöntése előtt, ideiglenes intéz­kedést kellenék okvetlenül tenni, p. o. nehogy az őrlés felbenszakadást szenvedjen, nehogy a nagy kö­zönség hátramaradásnak legyen kitéve az élet első szük­ségeinek ellátásában ; akkor ily ideiglenes intéz­kedések tételére a politikai közigazgatási hatóságok is hivatvák." Ezen legfelsőbb miniszteri határozat az 1853. mart. 2-ki úrbéri cs. nyiltparancs szabályain alapszik. Annak 49. §-sa ugyanis azt rendeli : „hogy az egykori földes­urak és volt jobbágyok s ezektől különbüző bánásmód alatt létező földbirtokosok között az ezen nyiltparancs­ban szabályozott jogviszonyok iránt keletkezett perleke­dések, a mennyiben arra más hatóságok nem hivatvák, vagy hivatva nem leendnek, az úrbéri törvényszékek ál­tal intézendők el. — — Ha az ezen nyiltparancs tárgyát képező perlekedésekben időközbeni intézkedés szükségel­tetik , ugy a politikai hatóságok kötelesek az előszabott folyamodási rendben, ideiglenes hátározat által, a birtok­állapotot fentartani. És ily ideiglenes intézkedés különö­sen a malom fentartása körül igen is szükséges, minthogy ahhoz az életfentartás szükségei kapcsolvák maga a kö­zönség részéről. (1858. év okt. 23-ki 17946. sz. a. határozat.) II. Egy más esetben, mely szintén a közigazgatási s bí­rósági hatóság közti határvonalra vonatkozik , következő illetőségi kérdés adta magát elő. Bizonyos községben a községi út széleit kőfallal kelletett befoglalni, hogy a szom­széd földek a hegyes vidékről lefolyó vizek ellen bizto­sítva legyenek. Történt azonban, hogy a községi előjáró­ság valami czélszerűség tekintetéből, t. i. hogy az út erő­sebb legyen s igy az elmosásnak kevésbé legyen kitéve, s hogy a közlekedés rajta biztositottabb legyen, egy da­rabon az utat poronddal s kövekkel egynehány lábnyival magasbra feltöltette. És ebből az következett, hogy na­gyobb esőzésekkor a lefolyó viz ugy felduzzadt azon a helyen, hogy többé le nem folyhatott az út hosszában, hanem az útról oldalt lefolyt, s a szomszéd földeknek egy részét elöntötte, s rövid idő alatt a védfalnak is egy ré­szét leomlasztotta. Ennek folytán az illető földdarabnak | tulajdonosa, ki a fal beomlása s földjei elárasztása által tetemesen károsodott s jövőre még több veszélynek is le­endett kitéve, biztosításról és kárpótlásról kényszerült gondoskodni. Ez okból a járási hivatalhoz beadta kere­setét az illető községi előjáróság és általa képviselt köz­ség ellen az iránt, hogy az azon községi utat előbbi álla­potába visszahelyhezze; hogy a földjére omlott falat el­hordassa, s azután újra felépítesse; s végre, hogy a szak­értők által meghatározandó kárát, melyet a védfalnak földjére való leomlása és annak a lefolyó viz általi elbon­tása által kellé szenvednie, kellően megtérítse. — E kere­seti pontoknak indokolása s igazolása nagyon is termé­szetszerű alapokon feküdt. Mert az elsőre nézve a viz ál­tali elárasztás további veszélye csak ugy hárítható el, ha lefolyásának az előbbi vonal megnyílik, mire az útnak előbbi állapotábai visszaállítása szükségeltetett. Ugyan e biztosítás igényeié, hogy a kőfal helyreállítassék, mert máskép a szomszéd földek nem lehetének megvédve az el­árasztástól. Földjének az omladéktól való kitakarítása indokolva van az által, hogy az, ki azt okozta, köteles azt meg is orvoslani. Akár megtérítésének terhe szintén szük­ségképi következése azon intézkedésnek, mely azt maga után vonta, s mely a községi előjáróságtól származott. — Midőn azonban a kereset megalapítása iránt kétség alig foroghatott fenn; nem volt hasonlóan tisztában azon kér­dés, hogy az eljárás s intézkedés mily hatóság elébe tar­tozzék. Némelyek véleménye szerint az ügy eldöntése s elintézése az igazságszolgáltatás körébe, tehát a rendes törvénykezési bíróság elébe tartozandott; mert jogi igé­nyekről, ezeknek sérelméről s kármentesítéséről volt szó. Mások ellenben azon nézetből indultak ki, mikép ezen ü­gyet előbb politikai közigazgatási úton kell elintézni; mivel a községi utak fentartása s javitása közigazgatási szabályok tárgyát képezi, melyek azt a községi előjárók­nak hatáskörébe sorolták; továbbá, mivel jelen esetben a rosz állapotban létezett községi út rendelt vagy helyeslett kijavításának szükségességéről és czélszerűségéről van szó, mi politikai ügy. Legfelsőbb döntvény erre ez: „Ezen és hasonló viszály os ügyeknek elintézése elő­legesen a politikai közigazgatási hatóságok illetéki köré­be tartozik; mivel a községi utaknak kiigazítása s fentar­tása világosan a politikai közigazgatásnak tárgyát s hi­vatását képezi, minthogy a közutak tárgyában legelső helyen a közérdekek veendők tekintetbe, melyek neveze­tesen a közforgalom s közlekedés hasznaiban és szüksé­geiben nyilvánulnak. Ily érdekek vizsgálata s kielégitte­tése pedig, mint hasznossági s czélszerüségi kérdés, köz­igazgatási tárgy s politikai hatóság teendője. — Mivel a­zonban a szorosan vett jogigények, mint a kármentesítési kérdések, az igazságszolgáltatás tárgyát képezik, mely u­tat senki előtt sem lehet elzárni: következik, ha az érin­tett felek azzal, mit a pol. hatóságok káruk kimutatására rendeltek, meg nem elégednének, akkor kármentesítési igényeikkel a bíróságokhoz járulhatnak, melyekhez tar­tozik ily kérdéseknek tisztán jogi oldala felett határozni." (1858. febr. 5. 2405. sz. a. legfelsőbb határozat.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak, egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztési szállás: Belváros, aldunasor-' 9. sz. 2-dik emelet 6. Ide küldendők mind a levelek, mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1859. Nyomatott B e i m e 1 J. és Kozma Vazulnál.

Next

/
Thumbnails
Contents