Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 18. szám

73 czirnen leendő rnegitélés tárgyazza, és igy olyan, mely az ősiségi páran. 6-ik, 9-ik és 28-ik §§-ai értelmükben folytatható: kéri az első bírósági végzést megváltoztatni, és a pert az érdemleges Ítélet hozatala végett az első bí­rósághoz visszaküldetni. Az országos fő törvényszék az eljáró cs. kir. m. törvényszéknek mult 1857. év július 23-kán 1783. sz. a. kelt azon végzését, melynél fogva a kérdéses per nem folytathatónak nyilvánitatik, a költségek pedig kölcsönö­sen megszüntetnek, felperes részéről ideje korán közbetett felebbezés folytán — oly megjegyzéssel, miszerint az em­litett határozat ítéletnek vétetik — a per nem folytatha­tására nézve jóváhagyandónak találta; a költségeket ille­tőleg pedig érintetlenül hagyta. Indokok. Hogy jelen per tárgya, közbejött örök­vallásoknak is félretétele mellett követelt régi örökösödés légyen, azt minden kétségen kívül teszi, a felperesileg folytatni kívánt kir. táblai per A. alatti keresetlevelének tartalma, és abban az'I. rész 67-ik és II. rész 52. czimjei­rei hivatkozás; mely törvények mellett, hogy az I. rész­nek az ősi javak elidegenítését tiltó 58. 59-ik czimjei, és az 1655: 56-ik törv. czikk is — a mennyiben t. i. az a G7-ik czimre vonatkozik — fel vannak a keresetlevélben hozva az a keresetnek a fennállott hazai törvények értel­mébeni régi örökösödési természetét nemcsak meg nem változhatja, sőt inkább már előre azt teszi fel, hogy a ke­resetnek az idő közben történt elidegenítés is akadályul szolgál. Azon körülmény, hogy gróf J. — kinek t. i. magva­szakadtával a felperesek örökösödési joga megnyílt — 1838-ik évben halálozván meg, attól fogva 32 év még el nem telt, birói figyelembe nem jöhet, miután 1852. év nov. 29-kén kelt ősiségi cs. ny. parancs 10-ik §-a világos rendelete szerint, az átalános polgári törvénykönyv ha­tályba lépte után az örökösödési igény keletkezése idejé­nek tekintetbe vétele nélkül, régi örökösödési per — a mennyiben az a kir. tábla előtt volt indítandó — többé nem inditathatik; és ugyanazon cs. ny. parancs 26-ik §-a szerint, a már megkezdett, de még be nem végzett, és igy folyamatban levő olyan per tovább nem folytattathatik. Azon felperesi okoskodás, hogy jelen perrel nem a tör­vény alapjáni, hanem az L. alatti beperesitett szerződés szerinti örökség követeltetik, az ilyen szerződés pedig az örökségi cs. ny. parancs G-ik §-a szerint is érvényes, — birói figyelembe hasonlóan nem jöhet, azért, mert az 1724. évi mart. 18-kán kelt L. alatti okmány nem egyéb, mint néhai gr. J. M. két gyermeke u. m gr. J. József — kitől az 1838-ik évben egyenes maradék nélkül kihalt, gr. J. István származott — és gr. J. Mária Anna — kitől felpe­resek származnak — között, az atyai végrendelet követ­keztében még 1724-ben létre jött osztályos egyesség; melynek második pontjában nevezett gr. J. József — az atyai végrendelettől e részben eltérve — beleegyezett ab­ba, hogy fiágoni magszakadása esetében, azon jószágok­nak — melyekről rendelkezni a közös atyjának joga nem volt, hasonfele része a leteendők letétele mellett testvér­jének Mária Annának maradékaira száljon. Azonban azt, hogy a nevezett gr. J. József, az atyai végrendelet sze­rint azon jószágokra nézve is őt és fímaradékait illető tu­lajdoni jogot legkevésbbé is megszorította, avagy korlá­tozta volna, az L. alatti egyességből alaposan következ­tetni nem lehet. Innen tehát az is kitetszik, miszerint fel­peres abbeli állításának, és arra fektetett okoskodásának, mintha gr. J. József és fimaradékai a mondott jószágok­nak, melyekhez felperes előadása szerint azé—i urada­lom is tartozna, gr. J. Mária Anna és maradékai irányá­ban csak puszta haszon élvezők lettek volna, és hogy gr. J. Istvánnak az első rendű alperes részére tett R. alatti örökvallása, az 1723: 47. törv. czikk szigora és rendelete alá essék, — törvényszerű alapja nincs. Mindezeknél fogva az eljáró cs. kir. m. törvényszék­nek 1857-ik évi jul. 23-kán 1783. sz. a. kelt és ítéletül tekintendő végzése a per nem folytattathatására nézve az 1852. nov. 29-kán kiadott ősiségi cs. ny. parancs 26-ik és illetőleg 16-ik §-a nyomán is helyben, — a felebbezés alá vett költség megszüntetésére nézve pedig érintetlenül hagyandó volt. A legfelsőbb törv ény szék a két alsó bíróság öszhangzó ítéletei ellenében közbevetett rendkívüli folül­vizsgálási kérelemnek helyt nem adott, s azt kérelmezett panaszost 5 pfrt költségek fizetésében elmarasztotta. Indokok. Nem tekintve, váljon jelen peresetben az antiqua successio esete forog-e fenn, vagy sem, pa­naszosnak kérelme mind az eredeti — első — mind a folytatólagos keresetben azon örökfelvallásnak megerőtle­nitésére irányoztatott, mely 1828. jun. 4. gr. J. István és első panaszlott között jött létre. Mert panaszos felperes­nek örökjoga érvénytelennek tekintendő mindaddig, míg érvényesen fennáll ezen örökfelvallás, melynek erejénél fogva száltát első rendű alperesre azon jószág, melyet je­lenleg felperes követel. Felperesek ezen kitételt,félretétel' használják ugyan, azt állítva, miszerint az érintett örök­felvallás semmis és érvénytelen levén, ennek következtében megerőtlenitést „invalidatio fassionis" nem szükségelhet. Ezen állítás azonban alaptalan. Mert érintett gr. J. István a kérdéses jószágnak egyedüli tulajdonosa volt, habár kor­látolt rendelkezési joggal is, mint az ősi javaknak minde­nik birtokosa; és daczára felperes esetleges örökösödési jogának a Verbőczi I. r. 59. cz. értelmében fel volt arra jogosítva, hogy azon jószágot törvényes okok létében el­idegenithesse. Azonfelül a kérdéses örökfelvallás el is van látva mindazon ünnepélyességekkel, melyeket a törvény reá megkívánt. Következéskép az már magában nem te­kinthető érvénytelennek, hanem csak azon alapoknak, melyek az elidegenítőt azon jószág eladására indították, vizsgálata után mondattathatnék ki a bíróság által, hogy a fenforgó körülményekhez képest azon elidegenítés meg­érvénytelenitő-e, vagy helybenhagyandó-e. Annál fogva kétségtelen, mikép arra, hogy felperes örökjog igénye érvényesíthető lehessen, ugyanakkor ezen közbeeső örök­felvallás az előbbi törvények értelmében szüksépkép bí­róilag megsemmisítendő — invalidatio — lenne, és pedig főleg azon okból, mivel felperest azon kérdéses jószágban illeti az örökösödési jog, következéskép ezen jószág külö­nös tulajdonságának alapján azaz ex praejudicio. Azonban az ősiségi pátensnek 16. és 2ö. §§. értelmé­ben oly perek, melyekkel a fekvő javak elidegenítése örökjogi igényekből — ex praejudicio —támadtatik meg, többé sem meg nem indíthatók, sem a megkezdettek to­vább nem folytathatók. Már magából ezen okból is igazoltaknak tekinthetők a két alsó bíróságnak határozatai; minélfogva a polgári perrendtartás 335. §. alapján a kért rendkívüli vizsgálat­nak helyt adni nem lehetett. És a fólülvizgálati költségek felperes által az alapeseknek megtérítendők, mivel felpe­res harmad folyamodásilag is pervesztett lön. (Legfelsőbb törvényszéki döntvény 1858. október 12. 9,865. sz. a.)

Next

/
Thumbnails
Contents