Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 15. szám

Gl üregecskének, melyen a lövés történt, mind a biró testének magasságát, s hogy kézen kiviili sebek mind egy lövésből eredhettek e; mire azok egy órai távollét ulán visszatérvén, azt véleményezek öszhangzólag, hogy kezének szükségkép lefelé kellé csüngeni; s hogy a kezén kívüli sebek mind egy lövés kifolyásai; különben hogy a kéz-seb a halál előidéző oka nem volt; s hogy a lövésnek a legközelebbről kellé történni. E végtárgyalás alatti tanú kihallgatások és szembesítések között utolsó helyet foglalnak el azok, melyek febr. 19. a vádlott sógora Kat. Pál háza körüli eseményekre vonatkoznak. Azon két vadász, kikre a búzaföldön kétszer rá lőtt, ismételék a Rózsávali találkozásuk történetének elbeszélését ; és az egyik szembesitetvén R. Sándorral határozottan mondja szemibe, hogy ő volt az, ki a búzában reájuk lőtt; a másik vadász pedig azt mondja : hogy feketén nézvén ki öltönyei miatt és már sötétesedni is kezdvén, arczát nem vehette ki, hanem mondhatja, oly nagyságú volt, mint a most vele szembesített R. Sándor, hangja is épen olyan, hanem kövérebb volt. Társa őt jobban megismerhető — mondá — mert közelebb is állt hozzá, ámbár azt vallák, hogy lövéskor mindketten egymás mellett álltak. 0 nem hallá szitkozódni sem R. Sándort, de lehet, hogy tévé, és pedig akkor, midőn egyszer néhány lépésnyíre eltávozott. Nem egyeznek meg abban, hogy az első vadász állítja, mikép látta kocsijokról, melyen elhajtottak, R Sándort a buza földről a tanya felé elmenni; mig a másik azt nem látta, ámbár egy kocsiban voltak, s természetes lett volna, hogy egyik a másiknak emlitse, hogy az, ki reánk lőtt, elmegy már. Emez szerint az akkor lehetett, mihor puskáját megtölteni akará; ámbár azt is mondák előbb, hogy kifogyott a töltésük, mit az illető akkép módosított, hogy egypár töltésük még volt, mit ő útközben kapott bizonyos embertől. Es az egyik szerint R. Sándor egészen feketében volt; mig a másik őt gatyában látta. — Több tanú jelent meg ezután azok közül, kik R. Sándort elfogatásával Szegedre bevitték s bekisérték. Kiemelendő, mikép Ö kr., K i r. Mátyás, K. József öszhangzólag vallják ujolag hogy bekisérvén R. Sándort, az uton át egy nyulat láttak keresztülfutni, mire R. Sándor sóhajtva mondá, hogy: engem is egy nyúl tett szerencsétlenné; továbbá haliák tőle: Kat P. megölésére nem is b(jszíntanék, csak azon gensdarm csőszökre ne lőttem volna. — Kat M i h. pedig és S z. Péter csak a nyul átfutását láták, s csnk ekkor mondott szavait hallák. Ezek mind ismerték R. Sándort, s többnyire meg is eskettettek. R. Sándor valamint tagadja, hogy ő lett volna az, ki a fentebbi vadászokra rá lőtt, annál inkább, mert nadrágot láttak rajta, s mindig nadrágos betyárt is kerestek, mig ő rajta a forradalom idején kívül, soha sem volt nadrág; ugy tagadja azt is, hogy nyulat látott, s a fent közlötteket mondotta volna; nem is lehetett akkor látni — mondá — és épen neki nem a vértől, mely sebeiből elboritá. Éjszaka vitetett ugyan Szegedre, de az éj nem volt sötét és lassankint már világosodni is kezdett. Febr. 18. esti s 19. délelőtti ülésben a jelen ügyhöz tartozó iratok olvastattak fel, melyek még számos tanúskodást tartalmaznak a tanyákon és ürményházán elkövetett bűntények körülményeiről, s melyek a vádtényeket ismételik s igazolják. Jöttek elő az iránt is, hogy Cs. Mihály rosz emberekkeli társalgása miatt rosz hirben állt; és hogy akkor, midőn Cs. M. vizért ment, hazulról majd egy negyed óráig maradt ki. Azon két csendőr, kik a birórai lövés után elfutottak, fenyitéki vizsgálat alá kerülvén , az erre vonatkozó irományok is felolvastattak, melyekből megfutamlásul s rémültségükön kívül az is kitűnik, hogy a biró azt mondván nekik, hogy Cs. M-nál levél nélküli ló van , felhivá őket, hogy jöjjenek vele hozzája. Tehát nem Cs. M. intése vagy hivatására következett be oda menetelük. — Ezzel a vizsgálat befejeztetvén, a vád- s védbeszédek tartására a febr 21. reggeli ülés tűzetett ki, melyben közbevetőleg a szakértők még egyszer véleményeztek , először hibás alapból indulván ki, nyelvtévedésből a padolat padlásnak mondatván, mire alapiták véleményöket. Most azt oda módositák, hogy a bírónak lövéskor karját félcmeltségben kellé tartania; ugy 2 lövésnek kellé történi, egyik kézre egészen közelről, s a másik, miből eredtek a többi sebek, távolabbról. Febr. 21. reggeli ülésben tartattak a végbeszédek. Az államügyészségnek, melyet Lí embach er ur képviselt, nyilatkozata lényegileg következőkben állt. Idő sorozat szerinti rendet követve, mindenekelőtt is az 1842-ki rablási tényről kezdi. Ez szerinte ugy a régi, mint az új törvények szerint is rablás bűntettét képezi. R. nem érctett ugyan a tetten , de a rablás nyomai a Tiszáig s Vcsz-tanyáig követettek, és R Sándor épen ott fedeztetett fel Tör. társaságában, ki a rablók egyikének felismertetett. Hogy pedig Rózsa S. ott volt, bizonyultnak vehető, mert a gazda maga mondá, és több tanú megismerte szavát; mig társa Tör. is azt vállá elfogatása után. Azonfelül a rablott marháknál volt pásztorok gazdájuknak a rablók egyikének mindjárt R. Sándort is mondottak. Mivel azonban ezen, satöbbi gyanuokok cgyiittvéve som képesek teljes bizonyítást nyújtani; ezen tény vádja alól őt felmenteni kéri. — Az 1849. évben a tari tanyán történtekre nézve világos, mikép a katonaságot oda vitt B é k. biztos hangosan és magyarul beszélt, mit be lehetett hallani, és világ is gyújtatott, mi az udvarnak illető részét kivilágította. R. Sándor bevallá a két lövést, melyet itt tett, melynek folytán egy katona meghalt, másik tetemesen sebesült. Kérdés azonban, hogy gyilkosság vagy emberölés bűntette forog-e itt fenn? A 134. § kellékei azonban a gyilkosságra megvannak; mert tette olyan volt, hogy halálnak kellé belőle erednie, mint halálosnak mondák a sebesitést a szakértők is; mint a szándokosság sem hiányzott, mert tiszta öntudatos állapotban tisztán ismerhette tettének természetét s következéseit, t. i. hogy halál fog belőle eredni. Már pedig csak kettő lehető, vagy akarta egyenesen, hogy a halál beálljon, vagy közönbös volt előtte, akár halál áll be , akár nem. A dolus indirectus kérdése áll itt elő, midőn t i. ha nem kivánta is a tettes a halál előálltát, de nem bánja, ha előáll is, hogy jöjjön. Törvényünk pedig az l.§-ban nemcsak a directus , hanem az indirectus dolus esetét is benfoglalja, mit kapcsolatban a perr. 268. §. is megerősít, az 1. §. szavaival öszhangzó, ,ha közönségesen halál ered' kitétele által így veszik a legelső comentatorok is, mint főkép a tekintélyül szolgáló Hye, ki példát is hoz fel reá. Azonban Rózsánál directus dolus sem hiányzik, minek alapjai: fegyveres léte, golyórai éles töltése, 6 lépésrőli lövése, ismert lövési ügyessége, lövés ismétlése, lövésnek oly testrészekbe való irányzása, mi szükségkép halált okoz, mi tehát csak ölési szándokból tehető. — Azonkivül nem is volt megtámadva, ajtaja, hol volt, nem is volt elfoglalva, mig egész életében rendkívüli gyűlölséget nyilvánított a közbiztonság organumjai iránt; s végre azon szavai is: ,el innen, mert máskép ember halál lesz.' Tehát tudta, hogy mit akart, mert maga kimondotta. Mentsége, hogy rabló ráczokra vélt lőni, alaptalan, mert tény, hogy azok nem jártak, neki nem is volt marhája, mit azok kereshetének, s tudta, hogy Szeged vidéke rendes katonasággal van ellepve, s hallhatá is Be. vezető magyar szavát. Itt tehát véghezvitt s egy megkisérlett gyilkosság van reá bizonyulva. — Az 1852-ki szeged dorosmai tettekben 3 gyilkosságnak, betörésnek, közhatalom elleni erőszakoskodásnak , G személy súlyos testi sérelmét veszi bebizonyultnak. Mert, mi a szegedi tanyákat illeti; hogy ő volt ott, 5 meghitelt tanú ismerte el. Tagadása alaptalan, mert más körülményeken kívül elég az is, hogy 2 hites tanú helyett 5 bizonyít ellene. Hogy Föl s Kir ott létét nem mond ják; nem elég, mert ők gyanús egyének, s még ők sem mondják, hogy R. Sándor nem volt ott, hanem csak, hogy nem emlékeznek reája. — A mi a dorosmai katonák elleni tényeket illeti; Gr. Sándor legfontosb tanú, mert ő az ottani erdőben látta, s felismerte mind Mor., mind Ró-' zsát. De más tények is vannak Számos tanú folytonosan követte szemen-el, mint tértek át a szegedi tanyákról Dorosma felé, az erdőbe s onnan vissza a tanyákra, s azután mint találkoztak a katonákkal, s mint jutottak Mis. tanyájához, s mint kezdtek lövöldözni.