Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 15. szám

59 \é%t árgyal ás Rózsa Sándor ügyében a budai orsz. törvszék előtt (Folyt, s vége). A vásárhelyi rablás körüli tanú vallomásokból még megemlítendő, mikép H. a Füs-nek szemébe mondja, hogy ő volt a betyárok egyike, mit F. makacsul tagad, de állítja, hogy Tör-től hallá, mikép R. S. köztük volt. — Ra. a H. s Cs. akkori gazdája vallja, hogy Füs. s Tör. kivül R. S. is ott volt; azok azonban akkép módositják, hogy csak azt mondák, hogy azok lehettek , mert ők akkor hirben voltak. — A vesz-i tanyában történtekről, midőn Tör. elfogatott s társa elszökött, B é k., Hol, Lov. városi biztosok vallják, hogy Vesz-tól haliák, hogy az istálóban Tör. s R. Sándor volt. Tör-t megismerték, mert elfogták ; de azt, ki utána ugratott ki az istálóból, nem látták, tehát nem tudják , hogy R. S. volt-e, De oly sötét volt is az éj, hogy nem lehete megismerni; nem is tudják hogyan ugrott meg. B é k. ismerte őt, de azon éjjel nem ismerte meg. Hol. vallja, hogy Tör-től hallá, hogy társa R. S. volt, de azt Tör. csak akkor mondá, midőn Bek. azt mondá neki, hogy előbb nem ád neki vizet s nem tágit kötelékén, mig meg nem mondja, hogy R. volt-e társa; de arra nem emlékszik, hogy ő mondá-e ki előbb R. nevét vagy Tör., tehát azt sem, hogy nem ő adta-e neki szájába azt, hogy R. Sándor volt ott. A tari tanyán, hol Rózsa S. családjával lakott, a történtekről a tanuk akkép vallanak, és pedig B. pusztázó kapitány, ki felsőbb meghagyás folytán katonasággal oda Rózsa elfogatására küldetett. A 12 katonát, kikkel oda ment, előadása szerint, az ablakok s ajtók mellé állitá, de a kamara ajtaját, épen azt, melyen Rózsa S. kijött, üresen hagyta; mit azzal igyekezett megfejteni, hogy nem látott 3 ajtót és neki egy embere , ki a helyiséget ismeré, csak is kettőről szólt. A lövés után mind szét szaladtak, és oly rémülésbe estek, hogy még akkor sem mentek be a házba a szükséges nyomozás s vizsgálattétel végzése végett, mikor már tudták, hogy Rózsa S onnan elszökött. A másik két tanú Cs. városi hadnagy és Mih. biztos majdnem ugyanazt ismételik, csak az ajtókra nézve van eltérésük. Cs. 3 ajtót látott; Mih. azt mondja, hogy talán 3 volt, és Cs. szerint a konyha és kamara ajtaja rakatott meg katonákkal. B kapitány semmi biztos tervet sem tudott előadni , mely szerint kellett volna R. elfogatását eszközöltetnie. Abban megegyeznek, hogy igen nagy sötétség volt. Erősitik azt is , hogy vezetőjük B é k. kapitány hangosan beszélt Rózsa S. nejével, midőn az udvarba érkeztek, kérdezve őt, hogy ki van hon, s ki a házi gazda; és pedig magyar nyelven, mit az istálóba vagy kamarába meg lehete hallani. — Rózsa Sándornak nője, kinek azonban azzali összekelése sehonnan sem igazolható, szinte előállitatván , jóformán ismételi az előadottakat. — A fótényen kivül itt még egy más körülmény is fejlődött ki, az t. i. hogy Rózsa S. azt erősiti, mikép ő Bék. kapitánynak és Mih. biztosnak 300—300 forintot ajándékozott, hogy őt annak idejében a szükségesekről tudósítsák ; elismeri azonban , hogy azért neki semmi kedvezményt nem tettek, sőt katonákat hoztak nyakára. — Azonkívül Mih. biztosnak még több más hasznot is szerzett, p. o. egyszer 3 darab aranyat küldött neki felesége által Ez iránt nem hites felesége kérdőre vonatván, sokáig tartott, mig Mih. biztost felismerő, eleinte azt előtte egészen ismeretlennek állítván lenni. így csak hosszasb nógatásokra és emlékeztetésekre jött eszébe az is, hogy egyszer férjétől neki 3 aranyat vitt. Ennek körülményeit azonban nem adta elő öszhangzólag magának Rózsának előadásával. — Mig ez 1 nagy s 2 kisebb aranyról beszélt, ő egészen egyformáknak mondá mind a 3 darabot; Rózsa szerint az nap jött vissza Szegedről Mih-tól; mig nője szerint az csak harmad napra történt. — Az, illetők ezen ajándékokról mit sem akarnak tudni; mindkettő igen izzadott e kihallgatás alatt, és Mih. különösen nagyon esküdött égre földre, hogy soha egy fillért sem kapott tőle Ezen kihallgatások alatt közbevetőleg egy jelenet fordult elő, mely több tekintetből figyelmünket vonta magára. Az elnök ura tanuk sorában megjelenés végett egyszerre ; Gicz. S. ügyvéd urat nevezvén, nem csekély meglepetésünkre megjelent csakugyan azon egyén, ki mint a fővárosban, ugy a vidéken is köztiszteletnek és részvétnek tárgya. És ez előre bocsátván , hogy nem tudhatja, mikép jöhet ezen kellemetlen helyzetbe, ez ügyben tanúskodni — megemlité később, tán azon beszélgetés tárgya szolgált alkalmul, melyet nem régen pipa szó mellett baráti körben tőn, s mely hatósági feljelentés tárgyává vált. Ismételi tehát most ugyanazt, t. i. hogy 1851-ben késő őszszel Szegedre kelvén utaznia, az akkor tájban igen is elterjedt rablások miatt, nem csekély aggodalmakat érzett, ugy, hogy Kecskeméten elhatárzá tovább nem menni, hacsak útitársat nem talál, mi sikerült is neki egy öreg szegedi külsejű emberben, kit látásból már rég óta ismert. Ezzel útközben különbfélékről, s a rablásokról is beszélgetvén, megtudá tőle, hogy ő Rózsa Sándornak keresztapja— mit örömmel is hallott, gondolván hogy ha valami történik, mellette hamarab számithat kiméletre. így feje tele levén ezen eszmékkel Kistelekre értek, hol bementek a korcsmába, s itt egy asztalnál ült egy szegedi öltönyű férfi, kappan felvágással foglalkozva. Én — mondá —- a kályhához húzódtam, s oda néztemkor láttam, hogy öreg útitársam már a kappan evő mellett ült, bizalmas beszélgetésben. Alig mult el azonban néhány perez , és bejött egy rongyos sánta ember, s egyenesen a kappan evőhöz ment, s fülébe valamit súgott, mire az felugrott, s haragosan levetette kés-villáját, s ment a szobának egyik szögletébe — épen a kályha előtt — s onnan egy subát vett magára, s egy pár darab fegyvert vett kezeibe; és sietve eltávozott. Eltávozta után kis idő múlva a szoba ajtaja sebesen felnyílt és egy egyén, kinek háta megett számosb kiséret állt, kiáltott be : „Hiszen tudtam, hogy ő ismét megszökik — Itt volt ugy-e Rózsa Sándor, és most ismét megszökött." — Tehát megtudtam — fejezé be G. — hogy a kappan evő Rózsa Sándor volt. Természetesen rögtön befogatni parancsolt és sebesen elvágtatott, s minden baj nélkül Szegedre érkezett. A tanú kihallgatás további folyamából megemlítendő, mikép febr. 17. Sz. V. hallgattatott ki egyike azon 12 katonának, kik a tari tanyára R. elfogatása végett küldettek ki. Előadja, mikép azon éj ködös és sötét volt; a házon csak 2 ajtót látott, meglehetett volna utánjárással 3-kat is látn, de a roppant köd miatt ugy nem lehetett látni. Minden ajtó, ablak megrakatott katonával, csak az nem, melyen R. S. kiugrott ; ki akkor 2 lövést tőn, mely őt s társát találta, ő 11 ;'2 évig betegeskedvén reája. A házban gyertyát nem látott: nem R. nőjét sem, bár tudja, hogy kijött, s valakivel beszélt. Mikor R kiugrott azt hallá tőle :,Rablók , mit akartok itt ?kérdeztetvén a tanú azután, hogy hogyan érthette azt, midőn ő csak lengyelül ért — azt válaszolá; hogy onnan gondolja, mert a rabló szót hallá általa mormogni. Ok a tanyát R. elillanta után ki akarták kutatni, de a biztos őket arról lebeszélte, mert R. visszajöhetne. A 3 biztos ezt tagadja, s különösen azt is, hogy ők a katonákkal beszéltek volna, mert nem tudnak lengyelül, sem horvátul; B é k. azonban megemlíti, hogy ráczul tud ; és hogy a katonák coraandirozását csakugyan ő végezé. Különben tanút meg nem ismerheti, mert a sötétség miatt nem láthatta. A védő R. nejének megesketé.sét indítványozván, a tőrvszék rövid tanácskozás után azt megtagadta. A szegedi tanyákon 1852-ben elkövetett súlyos testi bántalmazások iránt kihallgatott tanuk megerősiték azon tényeket, melyek a vizsgálat alatt merültek fel, s a vád alapjaiul (III. sz. a.) vétettek. így különösen Abr. János s nője ismételék, hogy Rózsa S. négy társával megjelenvén , súlyos testi bántalmazásokat vittek véghez; fegyverekkel voltak ellátva, s tőlük Rón-tanyájára mentek, honnan a jajgatást hallották, mit nője azonban csak mások után tud. Azt, hogy egyikök a szembesített Rózsa S. volt, mindketten erősítik , de a mit K. kereken tagad. Egy más tanya lakói Mesz-ék, ismét azt erősitik, hogy uálok is megjelenvén 4 betyár, őket is megverték. Küzülök id. Mesz. Péter a szembesített Rózsa S. felismeri kidülledt szemeiről, csakhogy akkor piros s jobb kinézésű ember volt,